Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

75. országos ülés 1906 deczember 11-én, kedden. 383 nagy Oroszországra és az igazán öntudatos soviniszta politikát követő szomszédos Komániára. Es, t. ház, ezen régi magyar joghoz való visszatérés, azt hiszem, elsősorban a függetlenségi pártnak volna kötelessége. Mert a régi magyar jog uralmát nemcsak közjogi tekintetben kell visszaállítani, hanem nemzetgazdasági politika tekintetében is. És nem tünik-e fel önöknek, hogy a magyar föld érdekében idegenek ellen hozott 16 magyar törvényből 14-et a habsburgi dinasztia uralma alatt hoztak meg őseink 1 Tehát kellett lennie évszázadokon át egy olyan tendenoziának, a melyet a felsőbb hatalom támogatott, hogy a magyar földet idegen kézre játszszák. (Ugy van ! balról.) És vájjon, t. függetlenségi párt, ofyan biztosak lehetünk-e arról, hogy ezek a tendencziák végleg meghaltak és soha többé feltámadni nem fognak ? Azt hiszem, hogy ez nem lenne indokolt. (Ugy van I balfelől.) Azon ellenvetéssel szemben azonban, t. ház, hogy ez által a perifériákon a birtokok értéke csökkenne, azt mondom, hogy vegye meg az itt eladásra kerülő birtokokat elsősorban az állam, nemcsak azért, hogy külföldieknek kezébe ne kerüljenek, hanem azért is, hogy a nemzetiségiek kezére ne kerüljenek. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Nemzetiségeinkkel ugyanis még a birtokpolitikai téren is le kell számolnunk egyszer valahára, a politikai megbizhatóságuk szerint. (ügy van I Taps balfelől.) Ugyanis a magyar állam idegenajku gyermekei között vannak, hála Istennek, megbízhatók is, de, sajnos, vannak megbizhatlanok, sőt áridók is. (Helyeslés.) Tehát valóságos majomszeretet lenne a magyar haza részéről, ha egyforma mértékkel mérne hűtlen és hü gyermekeinek egyaránt. (Ugy van I balfelől.) Tudjuk azt, t. ház, hogy a ruthének hűséges hazafiak voltak mindig : Rákóczi katonái. Nagyon jól tette Darányi miniszter ur, hogy őket felkarolta ; azt hiszem, hogy a szerbekkel is meg fogjuk találni a kölcsönös baráti és testvéri érintkezés kapcsait; azonban különösen ügyelnünk kell arra, hogy a Felvidéken a szepesi németeket a pánszláv propagandával szemben, a déli bánáti vidéken pedig a dákoromán propagandával szemben megvédelmezzük leghivebb barátainkat,a svábokat. (Helyeslés.) Ugyanis, t. ház, szomorúan kell konstatálnunk azt a tényt, hogy a Felvidéken a tót nemzetiség, a Délvidéken és Erdélyben a román nemzetiség politikai megbízhatóság tekintetében az utolsó 10 esztendő alatt rohamosan sülyedt. (Élénk helyeslés.) Ma, sajnos, a nép teljesen felül a nemzetiségi intelligencziának és politikai vezetőinek, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a kiknek nyilt, vagy titkos czélja először is az, hogy az erdélyi és déli vidékeket egész a Tiszáig eloláhositsák, azután Magyarországtól elszakítsák és dákoromán álmaik megvalósitásaképen Romániához csatoltassanak. (Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Maniu t. képviselőtársam int, hogy ez nem igaz. Fejére tudom olvasni az argumentumot. Ugyanis itt ebben a házban is egy pillanatnyi őszinteségi rohamukban elárulták legtitkosabb czéljaikat. Ugyanis az idén Julius 25-én az első budgetvitánál Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársam beszélt. Szórói-szóra olvasom a másnapi »Budapesti Hirlap« képviselőházi rovatát (olvassa) : »Farkasházy a népoktatás fejlesztéséről beszélt, arról, hogy a rongyos kis Balkán-államok felülmúlnak bennünkot. Pl. Románia. »Románia nem Balkán-állam* kiáltották, és »nem rongyos«, tette hozzá Vajda Sándor. >>Most szét van téjDve, de azért nem rongyos !« kiáltott egy román képviselő, hogy melyik, azt nem sikerült megállapítanunk. Ez a közbeszólás, a melyet észre sem vettek, elénk tárja a román nemzetiségi képviselők nemzetiségi gondolkozását: a széttépett Románia védelmére sietnek és a széttépett Románia alatt természetesen nem értenek egyebet, mint az összes románlakta földet. Egy felkiáltással elárulták érzelmeiket, elvesztették azt a jogukat, hogy az irredentizmus vádja ellen tiltakozhassanak.* Ez megjelent a legelterjedtebb magyar lapban, hallotta a közbeszólást számos képviselőtársam és önök között senki sem tiltakozott ellene, hogv pártjuk egyik tagja ilyen érzelmeket vall. Ugron Gábor : Erdély térképekkel van tele, a melyek igy vannak megfestve. Baross János : Tehát nyíltan ki kell mondanom azt, hogy addig, a míg a tót és román nép mostani j3olitikai vezéreit ott nem hagyja, addig, a mig mostani hazaellenes politikáját őszintén meg nem változtatja, ennek a két népfajnak mesterséges propagácziója nemhogy kívánatos volna, hanem a magyar állam fenmaradása szempontjából határozottan veszedelmes is. (Igaz I ügy van I a baloldalon.) T. ház ! Én nem követelek olyan politikát, mint a milyet a poroszok Pózenben csinálnak a lengyelekkel szemben, hogy t. i. elvegyük a nemzetiségektől a földjüket, én csak azt kívánom, hogy védjük meg a magyar földet, hogy a nemzetiségek el ne vegyék a magyaroktól. (Helyeslés a baloldalon.) Ha tehát eladásra kerül a nemzetiségi vidékeken valamely birtok, azt vegye meg az állam; ha mezőgazdasági üzemre alkalmas, hozzon oda megbízható, a viszonyokhoz képest alkalmas magyar, székely vagy sváb telepeseket s a nemzetiségi vidékeken a magyar birtokoknak fenmaradását paraszt hitbizományok alakításával biztosítsa. Ha pedig a birtok erdőbirtok, akkor használja fel az állam azt a Beksics-féle idea továbbfejlesztésével a sik vidéki hitbizományok áttelepítésére . . . Szatmári Mór: De nem adják ide a hitbizományi ! (Zaj.) BaroSS János: ....hogy igy a nemzetiségi vidékeken, különösen az ország határain azok az erdőbirtokok a magyar faj védelmére szolgáljanak. Azonkívül felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy mielőtt megkezdenénk mesterségesen egy ilyen nemzeti birtokpolitikát nemzetiségi vidéke-