Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

75. országos ülés 1906 deczember íi-én, kedden. 373 a nép szivébe oltani az osztályok ellen való gyűlöletet, hogy a miniszter ur az u. n. kisemberek sorsával is gondol, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a munkások jólétét elő kivánja mozditani s a netalán felmerülő visszaéléseknek ismétlődését lehetetlenné akarja tenni, szóval igyekszik őket anyagilag és szellemileg kiemelni abból a helyzetből, a melybe tudatlanság és rosszakarat folytán sülyedtek. Ki kivánja emelni az elmaradottságból, tudatlanságból, testi-lelki nyomorából. Másrészről tapasztaljuk azt is, hogy a birtokososztály viszonyaira és szomorú sorsára is kellő figyelemmel van az igen t. miniszter ur és kellő érzékkel, jóakarattal és odaadó szorgalommal igyekszik a földbirtokososztály sorsán javitani, Ez osztálynak legnagyobb baja az, hogy daczára annak, hogy a föld a hitel legbiztosabb alapja, mégis ez az osztály van az uzsorások kapzsiságának leginkább kiszolgáltatva. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk !) Ezt egyrészről a szövetkezeteknek, másrészről közraktáraknak felállítása által lehet ellensúlyozni. Ezek által öntevékenységre buzdítjuk és tanitjuk a földmiveseket és módot adunk arra, hogy az u. n. közvetítő kereskedelem ne vonja el azt a kis hasznot, melyet a gazda oly fáradsággal igyekszik magának megtakarítani, mert ez intézmények által a közvetítést csaknam teljesen kiküszöbölhetjük. Tehát nagy örömmel tapasztaljuk a t. miniszter urnak azt a szándékát, hogy a közraktári intézményt meghonosítani akarja, arra áldozatokat hozni kész és másrészről a szövetkezeteket is istápolni szándékozik. De ezeken felül szükségesnek találnám különösen a kisgazdák érdekében és megmentéseért oly törvény alkotását, mely szerint a kisgazdák igavonó jószágai, melyek a földmiveléshez feltétlenül szükségesek, továbbá eszközei, a minő a szekér, eke stb., a földnek tartozékát képezzék, hogy az uzsorások és hitelezők azokat ne vonhassák el a kisgazdáktól és ez által ne tehessék lehetetlenné csekély földjük megmivelését. Szükségesnek találnám az otthon-törvény meghozatala utján az otthonnak, továbbá a birtokminimumnak biztosítását. Mindezen intézkedések nagyban előmozdítanák a kisgazdák anyagi exísztencziájának védelmét, azok fentartását. De a legfőbb dolog, a mi engem felszólalásomra késztet, az, hogy daczára annak, hogy a belterjes gazdálkodással, a kultúra fejlődésével mindig inteznivebb gazdálkodást folytatunk és daczára annak, hogy nagyon sok eddig használat alatt nem volt területet használat alá vettünk, tehát a földből való megélés lehetősége minden tekintetben csak fokozódott, mégis a földmunkával foglalkozóknak száma napról-napra apad. Ezen körülmény ugy a gazdák anyagi viszonyaira, mint a munkásviszonyokra rendkívül elszomorító és ennélfogva, különösen a jövő aratásra, a fenyegető veszedelmek elhárítása czéljából nagyon szükségesnek találnám, hogy már most intézkedések történjenek arra nézve, hogy ne legyünk kitéve annak, hogy lehetetlenné legyen termésünknek kellő időben való betakarítása. Erre nézve azt találnám szükségesnek, hogy a katonáknak az aratási időben való felhasználhatása biztosíttassák és pedig az által, hogy az u. n. ezredgyakorlatok ne júliusban és augusztusban tartassanak, hanem más időre tétessenek át s a gazdaközönség állandóan és minden körülmények között munkásokat szerezhessen a katonaságtól az aratási időre. Es ha a gazda bejelenti az ezredparancsnokságnak, hogy mennyi munkásra van szüksége és mennyi bért fizet, a katonák szívesen fognak vállalkozni a munkára, mert hiszen a »lénung« mellett tisztességes keresetet fognak maguknak biztosítani. (Ugy van ! Vgy van ! balfelöl,) Ebben az esetben az aggasztó munkáskérdés igen kedvező megoldást nyerne és a munkásszükséget nagyon apasztaná az, hogy ha a katonákat felhasználhatnánk. Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni és kérni a t. miniszter urat, hogy ebben a tekintetben minél előbb beható intézkedést és a kezdeményezést megtenni méltóztassék. A másik, a mi engem felszólalásra késztet, az, hogy mi, a kik a Tisza balpartján lakunk, még most is érezzük a súlyát annak, hogy a vizek szabályozását az érdekeltek a maguk költségén eszközölték. Több mint 200,000.000 forintba került a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása és ezzel mintegy 2,200.000 hold azelőtt használatlan földet tettünk termékenynyé és adtunk át a kultúrának. A szabályozások jóformán már egészen be vannak fejezve és az ármentesítés a védgátak felépítése által csaknem egészen elvégeztetett, de a fentartási költségek az egyes társulatoknál még mindig oly nagyok, hogyj ezt annál nehezebben viselheti el a birtokosság, mivel az a jövedelem a mentesített területekből nem annyi, mint a mennyire a mentesítés alkalmával számítottunk. Ennek következtében szükséges volna egyrészről az, hogy a társulatoknak adminisztráczióját, a mennyire az lehetséges, az állam venné át, mert ezzel apadna a társulatok költsége, másrészről egyöntetűbb lenne az ármentesítés kérdésével összefüggő technikai és másnemű dolgok kezeltetése és intéztetése s nagyon sok visszaélést is megszüntetnének. De addig is, míg ez bekövetkezhetnék, nem mulaszthatom el, hogy fel ne kérjem a t. miniszter ur becses figyelmét arra nézve, hogy most, mikor napirendre került egyrészről a hajózható csatornák kiépítése, másrészről az öntözés kérdése, méltóztassék a szakértőkkel abban az irányban intézkedni, hogy foglalkozzanak azzal a kérdéssel, vájjon a hajózás és öntözés eszközölhető-e együttesen, keresztülvihető-e és van-e arra elegendő víz? Mert öntözés nélkül azokat a területeket, a melyeket megmentettünk, állandóan és biztosan használni lehetetlen. A gazdaközönségnek elsősorban az öntözés van érdekében, különösen állattenyésztésünk biztosítása, fejlesztése szempontjából, de ezzel parallel érdekében áll a föl dmivelő Alföldnek, hogy terményeit értékesebbé tehesse és az árakat