Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-74
74. országos ülés 1906 deczember 10-én, hétfőn. 367 Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter; Köszönöm szépen! (Derültség.) Elnök : . , . de itt, a földmivelésügyi tárczánál, az határozottan visszaélés a házszabályokkal. Ezt én nem engedhetem meg. Fenyvesi Soma : Teljes tisztelettel hajlóm meg az elnöki figyelmeztetés előtt; de minthogy a gazdasági törekvések veszélyes voltát csak az esetre tudom indokolni, ha a politikai törekvéseknek ezzel való kapcsolatát felhozom, kérem a t. házat, hogy méltóztassék erre az engedélyt megadni. (Felkiáltások a baloldalon : Megadjuk ! Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Nem »megadjuk«. (Derültség.) Majd akkor adhatja meg a ház erre az engedélyt, ha a kérdést szavazás alá bocsátom. (Felkiáltások a baloldalon : Hát majd akkor adjuk meg ! Halljuk! Halljuk !) Fenyvesi Soma: Ismétlem, t. ház, hogy ennek akkor az volt a következménye, hogy a román miniszterelnök megbukott és helyét Bratianu foglalta el. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék a tételnél maradni. A tételhez még egy szót sem szólt. (Felkiáltások a baloldalon : Kérte erre a ház engedélyét!) Fenyvesi Soma : Előterjesztem a kérést: méltóztassék a t. háznak megengedni, hogy ezen politikai törekvések veszélyes voltát bemutathassam, mert csak akkor tudom a gazdasági törekvések veszélyes voltát kellőképen megértetni. Elnök: A képviselő ur azt kéri, engedtessék meg|neki, hogy ennél a tételnél máshoz is beszélhessen, mint a miről maga a tétel szól. Kérem a képviselőházat, méltóztassék ezt szavazással eldönteni. Kérdem : megadja-e a t. képviselőház a képviselő urnak azt a jogot, hogy ennél a tételnél másról is beszélhessen ? (Megadjuk ! Nem adjuk meg !) Kérem azokat, a kik megadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik. Felkiáltások : Többség ! Kisebbség I) Kérem azokat, a kik nem adják meg, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Elrendelem a megszámlálást. Kérem Benedek János és Hammersberg László jegyző urakat, szíveskedjenek a képviselő urakat szakaszonként megszámlálni, még pedig elsősorban azokat, a kik Fenyvesi képviselő urnak meg kívánják adni a jogot, hogy a tárgytól eltérhessen. (Benedek János és Hammersberg László jegyzők számlálják a ház tagjait szakaszonként.) Kérem már most a jegyző urakat, szíveskedjenek megszámlálni azokat, a kik nem kívánják megadni a képviselő urnak a szólás jogát. Kérem az illetőket, szíveskedjenek felállni. (Benedek János és Hammersberg László jegyzők számlálják a képviselőket.) Elnök: T. képviselőház! Minthogy a szavazatok összeszámlálásából az tűnik M, hogy a képviselőház nem határozatképes, az ülést egynegyed órára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Újra fel kell tennem a kérdést. Fenyvesi Soma : A kérdés feltevéséhez kívánok szólni. Nem tartanám indokoltnak és helyesnek, hogy első képviselőházi felszólalásom alkalmával akaratlanul is inczidenst provokáljak. Kijelentem, hogy meghajolva a ház akarata előtt, kizárólag a mezőgazdasági törekvések pénzügyi részéről fogok szólni, így, azt hiszem, felesleges az ujabb szavazás. Elnök : Kérem, méltóztassék folytatni. Fenyvesi Soma : T. ház ! Áttérek arra, hogy mezőgazdasági, általában gazdasági téren milyen előrehaladást tanúsítanak az erdélyi részekben a nemzetiségek, (Halljuk !) Erdélyben a legveszedelmesebb a helyzet, már a földrajzi fekvésénél fogva is. Félkörben vesz körül bennünket Románia, mely a bérczeken át anyagi segélyben is részesiti az ittlakó románokat, kik Erdélyben a lakosságnak több mint felét képezik. Csupán a székely vármegyékben van a székelységnek abszolút többsége. Ha tehát a székely vármegyéknek nem sietünk a segítségére ; ha nem erősítjük meg ott azt az osztályt, a mely a nemzeti eszméknek legfőbb letéteményese; ha tétlenül nézzük, miképen erősödnek gazdaságilag ott a nemzetiségek, miképen kerül a magyar birtok idegen nemzetiségi kézbe, — azért mondom idegen kézbe, mert azok a törekvések, a melyek a birtokvásárlásnál szerepelnek, a magyar nemzettől és a magyar államtól idegenek — akkor teljesen romlásnak indul ott a magyarság. (Élénk helyeslés.) A Székelyföld gazdaságilag teljesen elgyengült. A kivándorlás napról-napra nő. Két dolog nő ott : a kivándorlás és a pénzintézetek váltótárczája. Ennek okait részletesen fejtegetni nem akarom. De arra rámutathatok, hogy régebben bizonyos politikai irányzat a nemzetiségeknek kedvezett. Hiszen az egyedüli vasúti vonal, a mely az erdélyi részeket összekötötte,, a mely Predeáltól Budapestig megy, a nemzetiségeknek kedvezett, a székelyeket pedig a világforgalomból teljesen kizárta. A mi kis ipara volt a Székelyföldnek, azt a Romániával való vámháboru és a közös vámterület folytán beözönlő silány, de olcsó osztrák áru teljesen tönkretette. A Székelyföld meggyengülését a számok is mutatják. Mig 1880-tól 1890-ig a népesség szaporodásában az országos átlag 10'3% volt, addig a Székelyföldön 67%. Az utolsó negyedszázadban — és ez a legnagyobb veszedelem — magán a Székelyföldön is meggyengült a magyarság; és pedig 10'8%-kal és a székelyek helyét a Székelyföldön elfoglalta a mindenütt térttoglaló szegény, elnyomott románság, mert magán a Székelyföldön az utolsó 10 év alatt 8'43%-kal növekedett épen az oláhok száma. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szegény elnyomottak !)
