Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-74

364 74. országos ülés 1906 deczember 10-én, hétfőn. Ábrahám Dezső : T. képviselőház ! Foglalkoznunk kell azokkal a szocziális bajokkal, melyek a kivándorlást előidézik.' (Halljuk l Halljuk !) Emiitettem már a földéhséget, a mi némi részben talán vigasztaló is ránk nézve, a mennyiben a kivándorlásból befolyó pénzösszeget földszerzésre fordítják. Vizsgáljuk, mik azok a szocziális bajok, melyek a népet az anyaföld elhagyására kényszeritik ? (Halljuk ! Halljuk !) A földadó mint feudális adó el nem titkolható. Igaz, hogy törvény védi abban a tekintetben, hogy a földadó kontingense feljebb nem emelhető. Azonban épen ezen kontingens keretében kell változtatásokat tenni. Épen a kis- és középbirtok az, a mely e tekintetben szintén nyomás alatt áll. Ismerek birtokokat, a melyek holdanként 10—12 korona; adótétellel vannak megterhelve és ismerek földbirtokokat, a melyek e nagy adótétellel megterhelt birtokok szomszédságában fekszenek és alig fizetnek 2—5 koronás adót. Egy hang (a baloldalon): Uj kataszter kell! Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! Sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur mint pénzügyminiszter nincsen jelen. Hivatkoznám egy közbeszólásra adott feleletére. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis a miniszterelnök ur egy a földadó progresszivitását sürgető közbeszólásra lesújtó választ adott. Ez a kérdés pedig nem tartozik azok közé, melyek felett egyszerűen napirendre lehetne térni. (Igaz! Ügy van ! a baloldalon.) Ez a kérdés olyan kérdés, mint a minőről épen a t. miniszterelnök ur mondta az egyházpolitikai kérdések alkalmával: »most még csak kopogtat, ne, várjuk be, mig ránk töri az ajtót«. Egy másik kérdésben, t. képviselőház, ismét kénytelen vagyok az igen t. miniszterelnök ur nézetével szemben állast foglalni. (Halljuk ! Halljuk !) Sürgették itt a képviselőházban és sürgették a házon kivül is az idegeneknek kettős megadóztatását. (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások : Minél előbb !) Képtelen dolog az, t. ház, hogy az idegenek és azok, a kik ha nem idegenek is, magukat idegenül viselik, a mennyiben a magyar föld termőerejét más országok érdekeinek előmozdítására használják f el,bár a magyar föld áldásaiban szintén részesülnek: csak olyan megadóztatás alá essenek, mint a kik osztozkodnak népünk örömében, bánatában egyaránt. (Igaz ! ügy van ! Zaj.) Es hivatkozom e tekintetben épen a miniszterelnök urnak egyik közbeszólására, a ki erre nézve kijelentette, hogy bennünket a nemzetközi szerződések kötnek. Különös dolog, t. ház, hogy mig minket folytonosan kötnek nemzetközi szerződések, addig olyan kis államokat, mint pl. Eománia, nem köt soha semmi sem. Vizsgáljuk csak meg, hogy az utolsó évtizedekben mit produkált ez a kis állam ? T. képviselőház ! A nemzeti birtokpolitika az, a mely a gazdasági czélokat összeköti a nemzeti czélokkal. Epén az iparosországgá történő átalakulás terén kell elsősorban megvalósítani — a mely ugy már félig-meddig meg is valósult — a mezőgazdasági ipart. A mezőgazdasági iparnak fejlesztése érdekében szükséges volna az, hogy a czukortermelés, a szesztermelés, a len- és kendertermelés elősegítése czéljából még 1897 előtt felállítsuk a fogyasztási adó vonalat. (Helyeslés.) Mit láttunk a legutóbb lefolyt nemzeti fellendülés alkalmából ? (Halljuk ! Halljuk !) Azt, hogy akkor, a mikor — Ausztriával keU foglalkoznom — akkor, t. képviselőház, mikor a nemzeti fellendülésről és a nemzeti állam belterjes kialakulásáról volt szó, akkor zálogleveleinket, a melyek túlnyomó része, talán kilencz tizedrésze Ausztriában van elhelyezve, az osztrák intézetek visszaszármaztatták, szinte visszadobták a magyar piaczra. (Igaz ! Ugy van I) Mit láttunk ? Az a mezőgazda, a kinek épen akkor volt leginkább szüksége hitelre termékeinek értékesítése szempontjából, nem volt képes hitelhez jutni, mert bankjaink kénytelenek voltak a tartaléktőkéket a záloglevelek beváltására fordítani. Agrárius részről sokat hallottuk emlegetni annak szükségét, hogy szervezik már a mezőgazdasági személyhitelt is. Hiszen oly szép példáit látjuk épen az ipar és kereskedelem terén ennek, miért ne lehetne megvalósítani a kis- és középbirtokos szempontjából a mezőgazdaságban is. Vannak nekünk pénzintézeteink, a Magyar földhitelintézet, a Kisbirtokosok hitelintézete, talán az Országos központi hitelszövetkezet is, (Mozgás.) de mit látunk ezeknél ? Ha valaki kölcsön iránt folyamodik januárban, akkor a következő januárban fogják megszavazni. (Élénk mozgás.) Ily viszonyok mellett nem lehet arra számítani, hogy mezőgazdasági hitelviszonyaink javulni fognak. Látjuk a berlini nagy pénzintézeteket, a paraszt földhitelintézetet, a mely nemzeti miszsziót teljesít. (Felkiáltások : Az oláhok,!) Igen, az oláhok megteszik, mert az oláh bankok nem csinálnak annyi nehézséget, mint a magyarok, a melyeknek épen kulturális szempontból a magyar nemzeti elem elősegítése volna feladatuk. (Felkiáltások : Tanulhatnánk tőlük !) örömmel tapasztalom azt, hogy épen a földmivelésügyi miniszter ur a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg vizi-utak kiterjesztését és létesítését tervezi. De föl kell hivnom épen a t. földmivelésügyi miniszter ur figyelmét arra, hogy necsak szállítás czéljából rendezze a vízi utakat, de első sorban öntözési czélokra. (Helyeslés.) Foglalkoznom kell a földmivelésügyi tárcza keretében azzal a kérdéssel is, hogy milyen a magyar nép természete ? A magyar aratómunkás azt hiszi, elég neki'az, ha két-három hétig foglalkozik a földdel, akkor, a mikor a maga egész évi kenyerét megkeresi az aratás alkalmával. A téli foglalkozásnak épen az a czélja, különösen a szakoktatásnak, hogy felvilágositsák a népet, hogy nemcsak a vetés, aratás az az idő, mikor a földdel