Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-74

360 Ih. országos ülés 1906 deczember 10-én, hétfőn. Ova se monarkija ponosi sa svojom kulturom, a u toj smo mi monarkiji vec skoro cetiri stotina godina, pa ipák sve je sto imamo u kulturnom pogledu tako, rekué jucer stvoreno po narodu nasem proti svim zapriekam sto nam ih je stavljala drzavna vlast. íz proSlosti nejimamo nista, jos manje nego oni u Bosnoj gdje su gospodovali Osmanlije. Po óvom sudec, sto je nedavno izjavio ministar trgovine, izgleda kao dacé odsele biti drugcije, izgleda da ce Hrvatska kod uredjenja vodenik puteva bolje proci nője dosele prosla kod zeljesnica i svega n obce, sto se radilo na gospodarstvenom polju. Zakonom, sto je nedavno stvoren poduprietée se znatno parobrodarstvo na moru, nu pri dosadanjem nebi smielo ostati niti kod parobrodarstva na rieka, osobito onih, kője su prikladne za parobrodarstvo. Bez zivahnog unutarnjeg prométa nece biti niti onog vani. U Hrvatskoj dvie su rieke prikladne za parobrodarstvo i to Sava i Dráva. Ja necu obsirno iztieati vaznost rieke Savé za trogivinu, dosta je ako spomenem, da sva roba, sto ide iz Srbije, Bugarske i Bosne, na znpad, pa onda ona za more, imade najjeftiniji i najkraci put Savóm do Siska. Da kako da ovo vazi za velike kolicine. ITz obu vaznost te rijeke za trgovinu, upravo je nepojmiv nemar drzave za njezino uredjenje onamo, da moze sluziti trgovini onako kako bi sluzila, kad bi drzavi do trgovine stalo bilo. I Sava, i Dráva danas su prava nesreca za narod. Obe ove rijeke unistavajuj jjolja i livade. — tesku muku seljaka kako i pred stotine godina, pace sada Sava jos i vise, jer odkle su u Kranjskoj i Stajerskoj uredili svoje rijeke i potoke, imade mo mi i cesíe i vece poplave. Da Sava uzmogne sluziti tragovini odnosno brodarstvu, trebalo bi mnogo tóga, nu ja cu sjaomenuti ono stoje najnuznije, a sto nezahtieva velikih novcanih svota. Prije svega imali bi se urditi diljem Savé prolazni putevi, jer ladjari usljed nereda u tom smislu dolaze cesto u sukob sa vlasnicima zemljista na obali, a ősim tóga uredit bi se imalo i prelaze i mostove preko raznih pritoka u Savu, jer kad ovi nabujaju, osobite jeseni i sprolijeca, nemoguce je, il bar za konje jako pogibeljno preplivati. Na stanovitih mjestib Sava je takp zamuljina, da je prolaz cesto nemogué, U Samcu np. tako je Sava namuljena, da tamo jako cesto svaké godine po nijekoliko ladja nastrada. Ima slicnih mjesta i vise kao: Ljesak, Grradusa, Seliste, Jasenovac, i. t. d. Valjalo bi dakle elsüti Savu t. j. bagrati i to od Zemuna do Siska, i to sa vise strojeva. Zamuljivanje ne samo da je stetno za brodarenje, pace ono jos vise nanasa stete time, sto je jedno od uzroka cestib poj)lava, pa i time sto narod mora sve vise i vise dizati nasipe. Ovi nasipi kostaju narod silan novac i mnogo rada sa ipák od sveg je malo koristi, a to sve stoga sto se korito rijeke sve vise dize namuljivanjem. Dizanje korita imade i tu poslijedicu, da se na nijekojih mjestib silno rusi obala, i ovo rusenje zadaje narodu velikok troska a cesto i stete. Imade uz Savu sela kojim nejma obstanka ondje gdje su sada, ako se nebude j>ocelo u najkracem vremenu sa radnjami na Sami. Kad bi se Sava procistila mnogo bi neprilika nestalo. Na Savi imade samo jedno pristaniste gdje se moze skloniti ladje preko zime, nu i to je samo za ladje dunavskog parobrodarskog druztva. Drugi nejmaju mijesta za prezimiti, sto je nuzno, da se i za ovo drzava pobrine, a u Topolovcu kraj Siska bilo bi zgodno urediti takovo pristaniste. Visoki sabore, ja necu sada govoriti o duljib potreba na Savi bilo u trovackom, bilo u drugom gospodarstvenom smislu. Spomenuo sam gornje samo kao najprece, a o drugih nastavit cu drugom prigodom. Kad sam pred njekoliko godina o óvom, sto sam sada napomenuo, govorijo u nasem saboru u Zagrebu, i potuzijo se da drzava za trgovinu na Savi i u obce na Savi nista neradi, odgovorio mi je gróf Khupn, da drzava stoga na Savi nista neradi, jer Savóm neidu parobrodi, a potom da i netreba raditi. Ja drzim dabi vriedjao i ugled i sposobnosti jednog ministra, kad bi ma samo pomislio, da on moze imati ovako na ivne, da nerecem glupe pojmove o prometu i njegovih pomagalih, i nádam se dacé drzava uéiniti da se vec jednom i sa uredjenjem Savé i Drave zapocne raditi onako kako to zahtievaju interesi trogovine i prometa u obce. (Helyeslés jobbfelől.) Benedek János jegyző: Ábrahám Dezső ! Ábrahám Dezső: T. képviselőház! A föld és népe iránti szeretet egyrészről, másrészről a földmivelésügyi miniszter ur szakmunkássága iránti tisztelet és elismerés azok a körülmények, a melyek e tárcza keretében való felszólalásra feljogosítanak. Magyarország lakosságának 70%-a az, a mely ellenmondás nélkül megköveteli és meg is követelheti, hogy olyan birtokpolitikát, olyan földmivelési politikát folytassunk, a mely Magyarország gazdasági átalakulása folytán az előbb-utóbb bekövetkező gazdasági megrázkódtatásoktól a lakosság ezen 70%-át megvédje, azoknak exisztencziáját bíztositsa. Miután a földmivelésügyi miniszter urnak ugy régebbi, mint most kifejtett politikája teljes reményt nyújt arra, hogy ebben az irányban a garancziák meglesznek, a földmivelésügyi tárcza költségvetését a legnagyobb örömmel elfogadom. (Helyeslés.) Magyarország közéletének egyik ma is kiváló alakja felvetette azt a kérdést, hogy meddig tart még az a tarthatatlan állapot, hogy egy nemzetnek, egy országnak az exisztencziája egy májusi