Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-73
332 73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. De itt van például a dohánytermelés fokozásának kérdése is. Az igen t. miniszterelnök ur mint pénzügyminiszter a beváltási árak emelését tervezi, nemkülönben tervezi a dohánytermelés területének is kiterjesztését. (Helyeslés.) Azt már emiitettem, hogy az öntözési kérdésnél is a középbirtokot nagyobb támogatásban lehet részesíteni. Ezeket azonban én csak példakép hozom fel. Kimerítve a kérdés nincsen. Azt hiszem, a létesítendő mezőgazdasági érdekképviseletnek első teendője kell, hogy legyen, hogy a középbirtok kérdésével is foglalkozzék. (Helyeslés balfelöl.) Mert azt őszintén meg kell mondanom, hogy bármilyen jóakaratú a kormány törekvése, eredményre, sikerre csak akkor lehet számítani, ha a középbirtokos maga is talpra áll (Igaz ! ügy van ! baljelöl.) és a kormánynyal karöltve dolgozik a viszonyok szanálásán. Már most, talán soká. is vettem igénybe a t. ház figyelmét, (Halljuk ! Halljuk !) de azt hiszem, hézagos lenne az előadásom, ha ki nem terjeszkedném a szocziális kérdésre is. (Halljuk ! Halljuk!) Épen midőn a középbirtokról szólottam, emiitettem, hogy a középbirtoknak nagyon nehéz a helyzete. Hogy a középbirtoknak ós hozzávehetem a nagybirtoknak is ma olyan nehéz a helyzete, annak magyarázatát a mai munkásviszonyokban találjuk. Azzal az izgatással állunk szemben, hogy az aratási munkára a munkások ne szerződjenek, és pedig a központból kiinduló rendszeres izgatással, a mely izgatást én igen veszélyesnek tartok, nemcsak a munkaadó, hanem még veszélyesebbnek a munkások szempontjából. (ügy van! ügy van! balfelöl.) Mert hiszen az aratás és az aratás eredménye mindnyájunknak a mindennapi kenyere. (Igaz! ügy van! a báloldalon.) Ha az aratás veszélyeztetve van, akkor nemcsak a mezőgazdaság, de az ipar és a kereskedelem is egyszerre agyonüttetik, (ügy van! a baloldalon.) Az én álláspontom az (Halljuk! Halljuk!) és az én törekvésem oda irányul — megjegyzem, a kormánynak is ez a nézete — hogy minden munkás lehetőleg szülőföldjén, ott, a hol tartózkodik, a hol lakik: családja közelében találja meg a maga munkáját. (Élénk helyeslés.) Nem tudom helyeselni azt, hogyha helyben, ott, a hova való az illető, bárki is aratómunkást kaphat, csak a szomszéd faluba is menjen, (ügy van!) Mert mi lesz annak a következménye, ha nem szerződnek el a munkások ? A birtokos, hogy segítsen magán, kénjrtelen lesz nagy arányokban átmenni a gépmunkára, (Igaz ! ügy van !) a mint azt Amerikában látjuk, a hol a mezőgazdasági üzemeknél a kézi munkának a gépmunkához viszonyítva már csekély szerepe van, a mennyiben ott úgyszólván minden mezőgazdasági munkát ma már gépekkel végeznek el. A megvásárolt drága gépekbe befektetett pénzt és tőkét pedig visszakapni, visszacsinálni nem lehet. Az órát vissza tudjuk igazítani, de az idők folyását nem fordíthatjuk meg. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ha a birtokososztály áttér a géprendszerre, ha az aratósztrájk folytonos fenyegetésének súlya alatt áttér egy más termelési ágazatra, akkor tapasztalni fogjuk, hogy Magyarországon még kevesebb munkásra lesz szükség, mint a mennyire szükség volt eddig. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Ezek kétségtelenül nagyon egészségtelen állapotok lennének. De mit is nyernének a munkások a kiforszirozott munkabéremelésekkel ? (Halljuk ! Halljuk !) Tagadhatatlan, hogy ma magasabb napszámok vannak ; de azt hiszi bárki, hogy boldogabb az a munkás ? (Igaz ! ügy van !) Hentaller Lajos: Szó sincs róla! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Mert míg sokat hallunk, sokat beszélünk és sokat olvasunk a mezőgazdasági termékek áremelkedéséről, addig az ipari czikkek drágulásáról nem szól, nem beszél senki. (Igaz ! ügy van !) Pedig kérdezzünk meg akárkit, meg fogja nekünk mondani a legegyszerűbb parasztember is, hogy ma a kabátja is drágább, a csizmája is drágább, mint a régebbi időkben. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ezek a sztrájktörekvések közvetve drágaságot idéznek elő, melynek eredménye az, hogy senkinek sem megy jobban a dolga, mint azelőtt. (Igaz ! ügy van ! Felkiáltások a baloldalon : Csak az izgatóknak !) És ezekkel a törekvésekkel karöltve jár a pénz vásárló erejének csökkenése is, mely kérdésre kitérni és azzal hosszasabban foglalkozni ezúttal nem szándékozom. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Foglalkoznom kell azonban a nagymérvű kivándorlással, a mire Bernáth Zoltán képviselőtársam is utalt. A kivándorlás kérdésére mindenekelőtt csak annyit mondhatok, hogy az elsősorban t. barátom, a belügyminiszter ur hatáskörébe tartozik és ott nagyon j ó kézben is van. (Éljenzés.) Azt azonban én is kijelenthetem, hogy ezt a kérdést az egész kormány, a kabinet minden tagja a legélénkebb figyelemmel kiséri, a mennyiben a kivándorlás ügye ma egyike Magyarország legaktuálisabb sebeinek. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) őszinte meggyőződésem, t. ház, hogy nem lesz kikerülhető az, hogy ez a kérdés rövid idő alatt a törvényhozás elé ne kerüljön, (Helyeslés. Felkiáltások : Minél elébb !) miután olyan intézkedések lesznek megteendők, melyeknek foganatosítására a közigazgatás maga nem képes és nem elegendő. (Igaz ! ügy van !) T. ház! Miután már a szocziális ügyekről szólok és mert annyit olvastunk és hallottunk arról, hogy az aratás milyen represszáliákkal, milyen kegyetlenül és pogány módon hajtatott végre különösen a földmivelésügyi minisztérium részéről, és végül, mert hallottuk, miként alkalmaztunk egy rabszolgatörvényt, — a mit különben gyönyörűen megvédett Návay Lajos t. képviselő ur — méltóztassék megengedni most, hogy ezeket a
