Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-73
326 73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. Először magának a törvénynek sikerére nézve bátor vagyok megemliteni azt a tényt, hogy 1892től, midőn a tulaj donképeni akczió megindult, 1897-ig hétezerszáz és egynéhány járadékbirtok alapittatott, körülbelül 80 millió márka forgalmat csináltak és 77.000 hektár területet használtak fel. Azóta nincsenek pontos adataim rendelkezésemre, csak hozzávetőlegesek; kérdezősködtem és azt hallottam, hogy ma már körülbelül ennek ötszörösénél tartanak. A porosz törvénynek egy fontos intézkedése, melyet nálunk 1 különösen fontosnak tartanék az eladósodási viszonyok szempontjából, az, hogy a porosz törvény szerint annak, ki a járadéküzletnek saját javára való folytatását nem óhajtja, egy bank ennek a járadéklevelek utján való megváltását kétféleképen eszközli : 3%%-kal, 27-szeres járadékkal és 4%-kal, 23 i '/ 3-8zoros öszszeggel. Ezt tartom nálunk rendkivül fontosnak, mert hogy ha lenne nekünk ilyen intézményünk, sok olyan birtok, a melyet az improduktív jelzálogteher ma agyonnyom, annak a birtoknak részleges jelzálogbirtokká alakitása és a járadék megváltása révén meg volna szabaditható a jelzálogteh értől (Helyeslés.) és meg volna részben menthető, ma pedig az a megmenthető rész elvész a többi után. (Ugy van! Ugy van!) Egyet azonban ennél a porosz jelzálogbirtoktörvénynél nem birok megérteni, és ez a közvetítő bank szereplése. Én azt tartom, hogy egy a tőzsdei konjunktúrákra az államnál érzékenyebb faktornak mindenkor csak drágító hatása lehet, és különben is ez egy segélyakczió, egy közérdek, a melynél a köztehertöbblet motiválva volna, sőt fedezve is volna nagyon szépen a közteher-birás fellendülésével. Ezért tartom ezt egyenesen az állam kezébe veendőnek, minden közvetítő intézet kiküszöbölésével. (Élénk helyeslés.) A porosz járadékbirtok-törvénynek, illetőleg a járadékbirtok intézményének fontossága szempontjából leszek bátor megemliteni azt, hogy az például egy egészséges birtokforgalom szempontjából nálunk, szerény nézetem szerint, ma egyenesen nélkülözhetetlen. Ma a jelzálogbirtok a telekkönyvi rendtartás 55. §-a értelmében jogilag egységes, ugy hogy a hitelező annak a felosztását minden körülmények között meggátolni képes, tehát akkor is, mikor a felosztás igenis czélszerü és indokolt. A járadékbirtok-törvénynek óriási előnyeit látnám, teszem az örökösödési kérdéseknél. Hány birtok vész el az által, hogy a törzsörökös az osztályosok kielégítése végett improduktív jelzálogterhet vesz fel, a mi azután agyonnyomja 1 (Ugy van! Ugy van!) Ha járadékbirtok-intézményünk volna, a megfelelő birtokrésznek járadékbirtokká alakitása és a járadékjog megváltatása révén kielégíthetné az osztályosokat a nélkül, hogy ezáltal ő reá bárminő teher háramlanék. (Élénk helyeslés.) Feltétlenül szükségesnek tartom azonban épen a hazai viszonyaink szempontjából, hogy a járadékbirtok-intézmény behozatalakor az ármaximum esetről-esetre az eladandó parczellákra megszabassék az arra rendelendő szerv által — esetrőlesetre mondom — azért, mert ennek elmaradása esetén a visszavándorlóknak azt a borzasztó árfelhajtó akczióját, a mely ma oly súlyosan érezteti hatását, nem paralizálhatnék. Ezt,több egyenlő maximális ajánlat esetén, azt hiszem, sorshúzás utján is lehetne eszközölni a nélkül, hogy bármit is koczkáztatnánk. De rendkivül fontosnak tartom ezen az akczión kivül még azt a további akcziót, hogy a mit ilyen módon a parasztnak az állam juttat, — mert ez az egyetlen ut — azt meg is védje. (Helyeslés.) A paraszt ma improduktív jelzálogterhékkel nem bírja ki a parczellázási akcziót, abba bele kell buknia. De a jelzálogbirtok-intézménynél, a hol csak hozadékot szolgáltat és a hol a birtokérték-kvóta őt nem terheli, képes minden szorgalmas és becsületes ember szerezni egy kis ingatlant. (Ugy van! Ugy van!) Mindennek daczára igen fontosnak tartanám, hogy teljesen vagyontalan ember ne juthasson ilyenhez, illetőleg hogy addig dolgozzék szorgalmasan az a munkás, a meddig annyit kereshet, a miből ilyent szerezhet magának. (Élénk helyeslés.) Áttérek most még a legsúlyosabb kérdésre, a telekkönyvi kérdésre, a C. lapra, mert mindaddig — ez igaz meggyőződésem — míg az a kisgazda, akár járadékbirtok lesz az, akár más — ha csak a járadékbirtok-kommissziónak e tekintetben is nem adunk diszkréczionárius hatáskört — azt a C. lapot kalligrafikusán vagy kevésbbé kalligrafikusán teleirathatja : addig mi nem a magyar parasztnak juttatunk földet, hanem közvetve vagy közvetlenül annak az idegen, vagy idegen érzésű tőkének, a melynek nem szántuk. Mert felburjánoznak folyton azok a kis takarékpénztáracskák és hitelintézetecskék, a melyek megölik a jiarasztot. Tudom, bevallom, nem ideális intézmény a kötött birtok intézménye, nem mondhatja ezt senki, de egyben, t. ház, igenis ideális : hogy akkor, mikor itt a nemzetfentartó osztály megmentéséről van szó, (Ugy van! Ugy van!) ez az egyetlen biztos eszköz arra, hogy ez ennek a kezében, mint megélhetési mód, meg is fog maradni. (Élénk helyeslés.) Nem a latifundiumokat akarom ezzel védeni, távol áll ez tőlem, habár a sok vád közül, a melyek ellenük elhangzanak, épen annyi a helyes, mint a mennyi a helytelen, de azt mondom, hogy Magyarország csak ugy menthető meg, ha kötötté teszszük minél nagyobb részét kis- és középbirtokainknak, mert az a nag}^tőke sohasem fog ezért az országért, mint nemzeti államért, egy isaszegi csatát megvívni. (Élénk helyeslés és tetszés.) Szükséges tehát, hogy a kis- és középbirtokosok kezében minél több kötött birtok keletkezzék és megmaradjon. Tudom, hogy a kötöttséggel járó korlátozása az elidegenetésnek és megtér heltetésnek sokszor fog a tulajdonosnak fájni. De nem fáj ugy, mint a dobszó. (Igaz! Ugy van!) És mikor t. ház, a nemzetet fentartó osztályról van szó, mindent el kell követni az érdekében,
