Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. 321 menüjén mindenféle bort és pezsgőt olvasunk, de az a szegény, elfelejtett tokaj-hegyaljai király­bor hiányzik rajta, (Ugy van !) Nem akarom ezt a; kérdést tovább vitatni; nem személyi vagy vidéki sovinizmus szól belőlem; de az általános vámtarifa-javaslat indokolásában olvasom : »Azok­nak a gazdáknak a száma, a ldk kizárólag a szőlők jövedelmére vannak utalva, négyszázezerét meg­halad.* Közérdekről, fontos közgazdasági érdekről van tehát szó ; oly gazdasági tényezőről, a mely millióknak ad tápot és kenyeret; mert ha véletlenül ez a szegény szőlőbirtokososztály ismét a pusztulás szélére jut, az elpusztult szőlőbirtokos bárminő munkásnak sem adhat kenyeret és itt is be fog következni az, hogy a szocziálizmusnak elve ellenére a tőketulajdonos kezet fog a munkással, hogy, mint elpusztult ember, más segítségével, idegen országban, uj hazát keresve, ott munkát találjon, Bizva a földmivelésügyi miniszter ur jóaka­ratában és jó szándékában, a költségvetést elfo­gadom. (Élénk helyeslés és éljenzés. Szónokot számosan üdvözlik.) Várady Károly jegyző; Tolnay Lajos! Tolnay Lajos: T. képviselőház! A mint az igen tisztelt előttem szóló Nagy Barna képviselő­társam tette, nekem is engedelemkéréssel kell a szavaimat kezdenem. Engedelmet kell kérnem azért, hogy, habár nagyon jól tudom, milyen elsőrendű érdeke az államnak az, hogy ez a költségvetési tárgyalás szükségen kivül ne hosszabbodjék, mégis bizonyos mértékig ugy kell, hogy tegyek, mint a hogy a parasztember szokott tenni, a mikor az orvoshoz menve, panasza elmondását az öreg­apján kezdi. Ki kell térnem oly tárgyakra, a melyek talán látszólag, első tekintetre nincsenek közvetlen kapcsolatban azzal, a miről most volta­képen szó van ; de nem tehetek másképen, hogy kihámozhassam azt a sovány magot, a mely beszé­dem voltaképeni tárgya ; pedig ezt kötelességem kellő világitásba helyezni. A mikor tavaszszal az 1906. évi költségvetés tárgyalásainak folyamán Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársam a pénzügyi tárcza tárgyalása alkalmával a törvényhozás költségvetési joga és a budget realitása érdekében felszólalt, megemlí­tette egyúttal azt, vájjon nem helytelen-e a pénztári feleslegek azon részének gyűjtése, a mely rész már előre biztosan megállapítható, és vájjon nem volna-e helyes ezeket a bevételi többleteket a költségvetésbe illeszteni, mert ennek két indoka is lehet. Az első egy esetleg még bekövetkezhető ujabb alkotmányellenes kormányzás kísérlete ; a második pedig az, hogy igy ezek a hevertetett vagy legalább nagyon kevéssé gyümölcsözően elhelyezett tőke­összegek a hazai közgazdaság javára jobban vol­nának hasznosíthatók és jobban, fokozhatnák az ország gazdasági erejét, (Ugy van !) Az igen t. miniszterelnök ur akkor, reflektálva erre a felszó­lalásra, rámutatott arra, hogy a pénztári felesle­KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. geknek gyűjtése a mi tőkeszegény országunkban azért szükséges feltétlenül, mert ez által a kormány válságos időkben segítségére siethet a pénzpiacz­nak nagyobb összeggel, a mivel igen nagy gazda­sági bajokat háríthat el. (Élénk helyeslés.) A válsá­gok most igen aktuálisak. A közelmúltban súlyos válságot éltünk át és most is állandóan Damoklész­kardként lebeg fejünk felett a válság. (Igaz! Ugy van!) Nem kell különös jóstehetség annak előrelátásához, hogy a közel jövőben ez az ország súlyos politikai és talán még súlyosabb gazdasági válságnak néz elébe. (Helyeslés.) Az Ausztriával ma fennálló gazdasági viszony — nem is beszélve a közjogiról, mindenkinek véleménye szerint, legyen az akár 67-es, akár 48-as közjogi álláspontot elfoglaló politikus — tarthatatlan. Ennek a viszony­nak rendezése bárminő alapon, immáron elodáz­hatatlanul szükséges. (Élénk helyeslés.) Ebből a szempontból, ezen a szemüvegen keresztül nézve kell ma itt tárgyalnunk minden kérdést. Pártkülönbség nélkül legszentebb és leg­fontosabb kötelességünk ma arra törekedni és minden ténykedésünkkel oda konvergálni, hogy ez az ország a biztosan előrelátható krízis idejé­ben jól fegyverkezve álljon itt. (Élénk helyeslés.) Épen ezért számolni kell ezekkel a körülmények­kel, még pedig ugy, a hogy azok fenforognak. Veszedelmes önámitás elkerülése czéljából be kell ösmernünk mindenekelőtt, hogy ez az ország, a mint azt az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur egy közbeszólása kapcsán, a tőle megszokott állam­férfiúi mélyrelátással mondotta, a most megindult iparfejlesztési akczió ellenére, mégis elsősorban mindig esszencziell őstermelő állam marad. (Igaz ! Ugy van I) Be kell ismernünk, hogy ebben, nor­mális békés időben, bizonyos gyengeség rejlik. A mai kapitalisztikus gazdasági világ az ingó tőké­nek kedvez, mert a hitel absztrakt fogalmán épült fel. A tőke mobilitása és annak gyümölcsözősége azonban egymással egyenes viszonyban áll. (Igaz ! Ugy van!) Ez a fő- és természetes motívuma az ipar terére való, néha bizony egyoldalú törekvés­nek. Ha olyan szerencsés helyzetben lévő állam, minő az angol anyaország, vagy ha az oly szeren­csés világpolitikai helyzetben lévő állam, minő Belgium, kissé talán egyoldalú iparos állammá fej­lődik, ez könnyen érthető, sőt szerencsés helyze­tükkel motiválható is, mert az ingó tőke felhasz­nálhatása sokkal kedvezőbb ilyen viszonyok között. Azonban az iparos államnak a normális időkben való gazdasági túlsúlyával szemben áll az őster­melő államnak hatalmas ellenálló ereje válságok idejében, a mit semmi körülmények között sem szabad figyelmen kivül hagyni. Ezt a súlyos vál­ságok igazolják legjobban és ennek illusztrálására legyen szabad néhány példát felhoznom. (Halljuk! Halljuk !) Nemrég múlt el a világtörténet legvéresebb és legnagyobbszerü háborúja, a melyet Oroszország elvesztett. Ez után igen súlyos belső forrongás emésztette Oroszország erejét és emészti részben ma is. 41

Next

/
Thumbnails
Contents