Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-69

69. országos ütés 190 fi de én szerintem ez a kérdés nem kivan megoldást. Tehát nem is poMtikai, hanem gazdasági kérdés, a mely gazdasági érdekeink szempontjából domináns ; és mikor a nagy többségét ennek a háznak egy olyan párt teszi, a melyhez én nem tartozom ugyan és a melynek politikáját sok vonatkozásban nem teszem magamévá, mégis nem volna helyes, hogy ez a párt a maga nagy többségével arra legyen kapható, hogy máról holnapra igért vagy képzelt előnyök fejében ősidőktől fentartott programmját, az önálló nemzeti bank felállításának kérdését félretegye.. Ezeket akartam, t. ház. elmondani. Méltóztassanak nekem megbocsátani, hogy olyan kérdéshez nyúltam, a mely közvetlenül nem tartozik ezen költségvetési tétel keretébe ; de jogosan nyúltam hozzá, mert szerintem gazdasági önállóságunknak, kereskedelmünknek, iparunknak és általában közgazdasági fejlődésünknek alaptétele és a jövő önállóság lehetőségének biztosítása pénzügyi önállóságunk létrehozásában van és én nem akarok semmi körülmények közt közreműködni abban, hogy valamely véletlen vagy előtolt pénzügyi kényszerhelyzet következtében a pénzügyi közösség 1910 deczember 31-én tul is fennálljon. A költségvetési tételt különben elfogadom. (Éljenzés.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni! Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Engem az kényszerit rövid felszólalásra, hogy az előttem szóló t. képviselő ur a közvetítő kereskedelmet illetőleg oly tendencziát vagy állításokat imputált nekem, a melyek az én gazdasági meggyőződéseinmei merőben ellentétben áüanak. B. Bánffy Dezső: Nagyon örvendek ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Hivatkozott arra, hogy én nem itt, hanem az alkotmánypártban a közvetítő kereskedelem ellen nyilatkoztam. Az alkotmánypártban fel lett vetve a kérdés, micsoda intézkedések lennének teendők a mindennapi élet drágulásának megakadályozására, az élet olcsóbbá tételére. Midőn én erről a témáról szóltam és felvetettem néhány eszmét, a melyek nézetem szerint a helyzet javitására alkalmasak, a mennyiben a mindennapi élet további drágulását meggátolnák, sőt a mindennapi életet olcsóbbá tennék, akkor a piaczi viszonyokkal kapcsolatban a közvetítő kereskedelem meddő részének kiküszöböléséről is szóltam. Tehát tökéletesen felesleges volt, hogy a t. képviselő ur a kereskedelemnek hasznát, előnyös voltát velünk szemben fejtegesse. Hiszen én az általános tudományos tantételeket, a melyek e tekintetben fennállanak, egyszer egy felolvasás során részletesen is fejtegettem ; ott azt az álláspontot foglaltam el, hogy a kereskedelemnek mint gazdasági tényezőnek, mint termelő tényezőnek igenis megvan a maga jogosultsága akkor, mikor a termelőtől a fogyasztó jüaczra viszi az árut és ezen közvetítés által az áru értékét emeli. De a kereskedésnek lehet az a betegsége is, hogy nem az áru értékét emeli, hanem az árunak a termelőtől a fogyasztóhoz czember 1-én, szombaton. 207 való jutását megnehezíti és ez az a közvetítő kereskedelem, a melyet minden egészséges közgazdasági tan szerint kellő korlátok közé kell szorítani. (ügy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez az az álláspont, a melyet én a piaczi viszonyokkal kapcsolatosan ottan hangoztattam, és mikor majd a drágasági kérdéssel gyakorlatilag foglalkozunk, akkor ennek a kellő megoldását mindenesetre részletesen is ki fogom mutatni ugy, hogy ez a valódi kereskedelemnek sérelmével ne járjon. (Helyeslés.) Bocsásson meg a kifejezésért t. képviselő ur, én tökéletesen mellőzhetőnek tartottam volna azt, hogy a t. képviselő ur velem szemben igyekezzék bizonyos kereskedelmi körök érdekeinek megóvására vállalkozni. (Derültség.) Legyen meggyőződve, hogy én igen régóta mindig következetesen dolgozom a közgazdaság terén, s hogy azok a körök, melyeket védelmébe akart venni, nagyon tisztában vannak az én nézeteimmel és tudják, hogy azok az érdekek, a mennyiben igaz érdekek, részemről csak mindig előmozdításra, de nem megakadályozásra számithatnak. (Helyeslés.) Bocsásson meg a t. képviselő ur, hogy ezen rektifikáczió után én általában ne foglalkozzam azon fejtegetéseivel, a melyeket az önálló vámterületre és a bankra nézve előadott. Nem foglalkozom ezzel azért, mert hiszen a kormánynak programnrja az, hogy a magyar közgazdaságnak függetlenségét keresztülvigye. (Helyeslés.) Lehet, hogy a megoldási módozatokban igen sokban eltérünk, de magát ezt az eszmét és ezt a czélt meg fogjuk valósitani, (Elénk helyeslés.) meg fogjuk valósítani pedig ugy, hogy a magyar közéletnek minden rázkódtatása nélkül ugy az átmenetet, mint a jövő biztos fejlődését minden téren és határozottan biztosítsuk. (Élénk helyeslés.) Hogy azonban ezt megtehessük, nem egyszerűen nagy ideáknak proklamálására, eszközöknek mellesleg való odavetésére, hanem a biztos haladás és fejlődés tényezőinek előkészítésére van szükségünk ; mert ezeknek előkészítése és megalkotása nélkül minden esetre oly rázkódtatásoknak tennők ki a mi közgazdaságunkat, a melyek válságokra vezethetnének. Ezek nem frázisok, t. képviselőház, hanem valójában bebizonyítható tények. Mi a kitűzött czél felé következetesen törekszünk, de a biztonság eszközeit és fegyvereit kezünkből ki nem adjuk. Hogy én bővebben nem foglalkozom t. képviselőtársamnak fejtegetésével, ennek két oka van : először, mert a kereskedelemügyi tárczát tárgyaljuk, és meg vagyok győződve, hogy az én t. barátom, a kereskedelemügyi miniszter ur, miként eddigi felszólalásaiban, esetleges jövő megjegyzéseiben is, a melyeket e tárgyra vonatkozólag teend, a mennyiben egyet nem értene a módozatokra nézve a t. képviselő úrral, nálam sokkal alaposabban fogja álláspontját fejtegetni. De még egy más okom is van, t. képviselőház. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur akkor, a mikor gazdasági felfogásai tekintetében múltjával szakított és azt