Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-69

202 69. országos ülés 1906 deczember 1-én, szombaton. ülésben történt, azt az utána való napokon előhozzák ; hagyják azt békében. Ez volt a régi magyar törvényes szokás, mely a gyakorlat által szentesittetett. Most is arra kérem a ház t. elnökét és a házat is, — hisz ha valamely t. képviselőtársam egy kicsit bátrabban szól, meglehet, hogy igazat is mond vele, {Derültség.) ha az általa használt kifejezés a füleket sérti és talán, bizonyos egyéniségeket érint is — maradjunk mi e részben a régi jó magyar szokásnál, hogy, a midőn az egyik ülésről már kimentünk, zárjuk le azon ülésnek feddő, pirongató, figyelmeztető, kérő vagy bárminemű jeleneteit és ezentúl csakis az azonnapi ülésben történtekre nézve tehesse meg, s tegye meg a t. elnök ur és a t. képviselő urak közül is bárki azt a megjegyzést, a mit megtenni óhajt. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Először is figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a házszabályok 222. §-a értelmében az elnöki rendreutasitást vita tárgyává tenni nem szabad. Másodszor j^edig, kötelességem a magam igazolására mégis annyit felhozni, hogy ezt a szokást nem én hoztam be, mert ez szokásban volt azelőtt is. Ha az elnök a nagy zajban nem hallotta az imparlamentáris vagy a ház méltóságát sértő kifejezést, — ez igen sokszor megtörténhetik, és fájdalom, ma talán többször történik meg, mint a régmúlt időben — akkor, mondom, ha nem hallotta azt a kifejezést és az mégis belejön a gyorsirói jegyzetekbe, hogy egy ilyen erős imparlamentáris kifej zés szó nélkül hagyassék, azt lehetetlennek tartom. Ez lehetetlen volt a múltban, lehetetlen ma és lehetetlen lesz a jövőben is. Én a magam részérő] akkor, a mikor ilyen imparlamentáris, a ház tekintélyét sértő kifejezések fognak használtatni, a mikor arról értesülök : ha hallom, nyomban, ha pedig nem hallom meg és csak a gyorsirói jegyzetekből értesülök róla, másnap mindenkor rendreutasitással fogok élni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Id. Madarász József: Hát az nem helyes! Elnök : Ki következik ? Benedek János jegyző: Báró Bánffy Dezső! B. Bánffy Dezső : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésének első tételéhez és ezzel általában a szőnyegen lévő tárgyhoz szólnék, legyen szabad nekem, talán illetéktelenül, talán jogtalanul, de mégis rátérni arra, a mi most itt lefolyt és az elnök ur kijelentésének teljesen igazat adni. (Helyeslés a középen és a jobboldalon.) Igenis, a dolog természetéből folyik, hogy igen sokszor, nagy zaj lévén, az elnök egyes kifejezéseket, egyes kijelentéseket, a melyeket meg nem engedhet, nem hallhat. Már most én nem tartom lehetőnek azt, hogy, ha az elnök azt a kifejezést nem hallotta, és igy a kellő rendreutasitással nem élt, ha az elnök az iUetőt nem figyelmeztette, másnap erre visszatérni ne lehessen, mert ez, t. képviselőház, a képviselőház tekintélye, a tisztesség szempontjából és az elnöki jog korlátozása tekintetében megengedhetetlen eredményekre vezetne. Azért nekem, a ki hosszú időn keresztül — három évnél tovább — mint házelnök.... Hentaller Lajos : Én meg jegyző mellette. B. Bánffy Dezső : ... és mint miniszterelnök is négy éven keresztül nem egyszer visszautasitásra alkalmat adó nyilatkozatokat hallhattam, méltóztassanak megengedni, hogy azon nézetemnek adjak kifejezést, hogy igen tisztelt, nagyra becsült, régi tapasztalattal biró Madarász József képviselőtársunknak e tekintetben nincs igaza, és az elnök ur álláspontja az, a melyet én helyesnek tartok, s a melyet ha az elnök ur a jövőben is szemelőtt tart, azt hiszem, ezzel csak a házszabályokban előirt kötelességének tesz eleget. (Helyeslés a középen és a haloldalon.) Bocsánatot kérek, hogy vettem magamnak szabadságot ezt a néhány szót elmondani. Id. Madarász József: Labanczvélemény! (Derültség balfelöl.) Elnök: Bocsánatot kérek, ezért Madarász Józsefet rendreutasítom. Id. Madarász József: Nagyon örülök rajta! Elnök: Figyelmeztetem ismételten is, hogy nem szabad az elnöki figyelmeztetésekkel szembeszállani. B. Bánffy Dezső: T. képviselőház! Madarász képviselő urnak közbeszólására lett volna néhány megjegyzésem a labanca és a nem labancz szempontjából, de miután az elnök ur elnöki jogával élt és Madarász képviselő urat rendreutasította, a magam részéről nem tartom megengedhetőnek, hogy ezzel a kérdéssel tovább foglalkozzam. T. ház! A kereskedelemügyi minisztérium költségvetésével kivánok itt lehetőleg röviden, nem is általánosságban és a részletekre kitérj eszkedőleg foglalkozni. Itt a költségvetés első tételénél szólok, melyet a magam részéről elfogadok és megszavazok. Megszavazom a tételt egyebektől eltekintve azért is, mert az igen t. kereskedelemügyi miniszter urnak elmondott, részben felolvasott jelentéséből és az államtitkár urnak a katonai szállitások kérdésében felolvasott iratai alapján arról győződtem meg, hogy a kereskedelemügyi minisztérium igenis komolyan foglalkozott kereskedelmi érdekeink fejlesztésének kérdésével és foglalkozik a magyar ipar érdekeinek olyatén megvédésével, a milyen megvédést, legalább eddig, elérnünk nem sikerült. Mert kétségtelen, t. ház, hogy az az irat, a melyet az államtitkár ur felolvasott, olyan eredményeket tüntet fel, a minőket hosszú évek küzdelmei rendjén elérni nem tudtunk, és a melyek, habár nem teljesen és tökéletesen kielégitők is, a magyar ipar védelme és fejlesztése, továbbá a katonai szállításoknál a kvóta arányában való érvényesülése tekintetében, mégis fényes és nagy eredményt jelentenek, a melyért — azt gondolom — kivétel nélkül mindnyájan elismerésünket kell hogy kifejezzük. (Általános élénk helyeslés.) A miniszter urnak beszéde, részben felolvasott jelentése nagy, messzeható programmot tartalmaz