Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-68
196 68. országos ülés 1906 november 30-án, pénteken. zom magukra a munkás urakra, a kik ezt ismételten és ismételten elismerték. Ekkor tehát azt mondani, hogy mi pártoskodunk, hogy mi a munkaadók érdekeit képviseljük, mi a munkásokkal szemben, ha kell, katonaságot is sorakoztatunk, csakhogy jogaikból kiforgassuk őket: azt hiszem, a legmesszebb menő igazságtalanság. (Igaz! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ugyanazt az irányt, a melyet a szocziális politika tekintetében a kormány követett eddig, s a mely a sztrájkok alkalmával a legmesszebbmenő békéltetési közvetítésben nyert kifejezést, követni fogjuk a jövőben is ; szemrehányás ezt a minisztériumot s ezt a kormányt ebben a tekintetben nem fogja érni soha. (Helyeslés.) De hogy ez a kormány, ez a minisztérium szembeszáll tendencziózus izgatásokkal, hogy törekszik felvilágosítani a népet, a munkások tömegeit arról, hogy téves utón járnak, (Ugy van / Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) ez, azt hiszem, a kormánynak kötelessége (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és ezt a kötelességét teljesíteni is fogja. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) És midőn egy izben egy békéltetés alkalmával azt a választ kaptam a munkások részéről, hogy a tömeg a gyűlésen nem fogja .elfogadni a feltételeket, ajánlkoztam, — bocsánat, nem dicsekvésképen mondom, csak a helyzet illusztrálására hozom fel — hogy személyesen elmegyek az urakkal a tömeg elé és magam fogom ajánlani ezeket a feltételeket — és a munkások nem fogadták el ajánlatomat. (Felkiáltások bal jelöl : Nem bizony! Nagy zaj és mozgás.) Zboray Miklós: Az üzlet! Az üzlet! Hencz Károly: A Jakabok ! Szterényi József: Hiszen olyan esetekkel állunk szemben, a hol úgynevezett sztrájktörőket — hivatalos aktákból beszélek, esetekről, a melyek vizsgálat tárgyát képezték — beczitáltak egy helyiségbe, a mely nem a szakegylet hivatalos helyisége, beczitálták s itt a sztrájktörőnek — így hívják azt, a ki dolgozni akar — előbb bünbocsánatért kellett esedeznie, (Nagy zaj és felkiáltások : Szégyen!) a mikor bünbocsánatért esedezett, akkor — engedelmet kérek, konkrét esetet hozok fel — leköpdöstetett, (Mozgás és jelkiáltások : Pfuj!) azután kikergettetett, kizáratott, végül pedig megkegyelmeztetett. (Mozgás és felkiáltások : Ez a szeretet!) Hencz Károly: Ez a Jakab-szeretet! Szterényi József; Ezek az esetek nem szórványosak, elég sürün fordulnak elő és ezek után, t. ház, ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy a kormány kötelességének tartja a becsületes, tisztességes, dolgozni akaró munkást megvédeni. (Elénk helyeslés.) Nem a munkásszervezetek elleni animozitás vezet, legkevésbbé, mert elismerjük a szükségét a jó munkásszervezetnek, elismerjük a fontosságát a helyesen vezetett munkásszervezetnek, de a visszaélést megtűrni: azt nem fogjuk ! (Általános élénk helyeslés.) T. ház! Nem lehet panaszuk a szervezett munkásoknak abban a tekintetben sem, hogy akkor, midőn munkásintézményeket kreálunk, midőn munkások érdekéről és sorsáról tárgyalunk, ők nem hallgattatnak meg. A miniszter ur rögtön hivatalba lépése után gondoskodott arról, hogy minden ilyen alkalommal, a paritás elvét követve, a munkások egyenlően hivassanak meg, és épen holnap lesz ismét a malommunkások vasárnapi munkaszünete érdekében tanácskozmányunk, a melyben egyenlő számú munkaadó és munkás vesz részt. Nem lehet panaszuk a szakszervezeteknek sem, magukat a szakszervezeteket is meghívjuk a minisztériumba tanácskozásra, hogy véleményüket kikérjük, természetesen csak ott, a hol mint ilyenek megjelenhetnek, de nem ott, ahol illegitim képviselői annak a munkásságnak, a melynek nevében beszélnek. (Általános helyeslés.) A t. képviselő ur a hangzatosság kedveért a kisipar kérdésével behatóan foglalkozott és ugy állítja oda a dolgot, hogy az iparfejlesztés czéljaira a törvényhozás által megszavazott milliók — fájdalom eddig nem sok milliót kaptunk erre a czélra, — csak a nagyiparnak szolgálnak, a kisiparnak azokból nem jut. Mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy ez az összeg, a melyet iparfejlesztésre méltóztatik a kereskedelemügyi kormány rendelkezésére bocsájtani, ép ugy fordittatik a nagyipar, mint a kisipaT támogatására. Merem állítani, hogy az utolsó években oly nagy összegek fordíttattak épen a kisipar czéljaira és fordíttatnak most a miniszter ur intézkedései folytán fokozott mértékben, hogy igen nagy különbség azon összegekben, a melyeket kisipari és gyáripari czélra egy-egy évben fordítunk, nincsen. És ha a képviselő ur hivatkozik a külföld példájára, a hol a szocziáldemokrata szervezetek átalakították az illető országok közéletét, és hogy a kisiparra minő hatással voltak, adós maradt a felelettel, hogy az illető államokban, daczára a szocziáldemokrata szervezetek nagy munkásságának, a mely munkásság egy része előtt tisztelettel hajlok meg, mert igazán a munkásosztály érdekében folyt és foly, daczára ennek, sikerült-e ott a kisipar pusztulását azokban a vonatkozásokban, a melyekben a gyáriparnak természetes versenyét alkotja, a melyekben a technika ujabb vívmányait a kisipar nem teheti magáévá, sikerült-e ott a kisipar pusztulását feltartóztatni ? Nem sikerült, a mint nem sikerült, fájdalom, nálunk. Mi fokozottabb mértékben akarjuk igénybe venni az eszközöket a kisipar megmentésére azért, mert sokkal könnyebb nálunk, egy aránylag fejletlen nagyipar mellett ezeket az eszközöket foganatba venni, mint ott, a hol a nagyipar már rohamos haladást mutat. Végül engedje meg a t. ház és a t. képviselő ur, hogy egy dologra itt figyelmeztessek. Figyelmeztessek arra, hogy az utóbbi időben a komoly szocziálpolítika szempontjából egy igen-igen sajnálatos tény konstatálható. (Halijuk !) A munkásság vezetői az izgatásokkal igenis egy ezélt elértek :
