Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-68
68. országos ülés 1906 november 30-án, pénteken. 187 Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Nem is az! Mezőfi Vilmos: . . . s mondom, hogy nem a gyárosokat és részvényeseket kell gazdagítani, hanem hogy azzal a 2,400.000 koronával és a többi megszámlálatlan milliókkal elsősorban is a munkások helyzetét kell javítanunk. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : A nemzet helyzetét, a melynek része a munkás! (Helyeslés.) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. (Nagy derültség. Élénlc felkiáltások a baloldalon: Éljen Kossuth!) Engedelmet kérek, ne méltóztassanak szembehelyezkedni az elnökkel! (Helyeslés. Felkiáltások a baloldalon : Éljen Kossuth!) Ez szintén a házszabályokba ütközik. (Halljuk' Halljuk!) Mezőfi Vilmos: Most pedig, t. képviselőház, tovább megyek és rátérek arra, a mit az igen t. államtitkár ur a sztrájkok törvénybe iktatásáról mondott, hangoztatván, hogy ő nem szuronyok segítségével akar szocziálpolitikát csinálni. Vájjon eszébe jutott-e az államtitkár urnak, hogy ha a sztrájkjogot törvénybe iktatja, ha a sztrájkszabadságot, mondjuk a közszükségletet képező üzemekre és iparczikkekre megszorítja és arra nézve tiltó határozatokat hoz, hogy akkor szuronyok hegyére építette egész szociálpolitikáját ? (Mozgás.) És itt csak egy kérdést intézek a t. házhoz. (Halljuk! Halljuk !) Tegyük fel, hogy annak a törvénynek ellenére is, a melyet majd a t. többség tagjai megalkotnak, pl. a vizmunkások beszüntetik a munkát; beszüntetik azt felsőbb jóváhagyás és a kereskedelemügyi miniszter ur vagy az általa felállított békebiróságok engedelme nélkül. Mit tesz akkor a kormány ? (Zaj.) Egyet fog tenni, mert csak egyet tehet: megbünteti a munkásokat. (Helyeslés.) Markos Gyula: Eltolonczoltatja a Jakabokat ! (Felkiáltások a baloldalon: Lecsukatja az ámitókat!) Ugron Gábor: BTazaküldjük őket! (Zaj.) Szterényi József: Nem! Mezófi Vilmos: Pedig csak igy járhat el a kormány. Mert, igen t. államtitkár ur, előttem van egy élő példa: Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur törvényjavaslata, (Hosszantartó éljenzés a baloldalon.) mely azt a földmivesmunkást, a ki sztrájkolni merészel, hatvan napig terjedhető elzárással bünteti . . . (Elénk helyeslés. Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyesen !) Ugron Gábor: Eddig tartotta szavát a magyar ember! Most már a szótartásról is le akarják szoktatni. (Zaj.) Mezőfi Vilmos: . . . mondom, csak ugy járhat el a kormány, hogy ezeket az ipari munkásokat is hatvan napig terjedhető elzárással sújtja. (Helyeslés.) Ne vegye tőlem rossz néven az államtitkár ur, ha némi joggal attól tartok, hogy ez lesz majd a sztrájkoló ipari munkások sorsa is. (Helyeslés. Felkiáltások a jobboldalon: Természetesen! Még kevés is a hatvan nap! Halljuk! Halljuk!) A mint a t. többség hangulatából látom, nemcsak helyesli ezt, de bizonyára, ha egy ilyen törvényjavaslat a ház elé fog kerülni, a legnagyobb lelkesedéssel el is fogja azt fogadni. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) De még korai az öröm, t. képviselőház. A javaslatot elfogadhatják önök, ez a ház többségének teljes hatalmában van, de a kívánt czélt elérni azzal sem fogják. (Felkiáltások a baloldalon : Majd meglátjuk!) A sztrájkot sem korlátozni, sem kevesbíteni, sem megszüntetni tudni erőszakos eszközökkel nem fogják soha. A sztrájkok megszűnésének egyetlen módja: megadni a munkásnak, a mi a munkásé. Ez pedig a szocziáldemokráczia akarata. Hanem mást fognak elérni, azt, hogy azt a 2,400.000 K-át, a melyet e költségvetésben megszavaz a t. képviselőház a nagyipar fejlesztésére, át kell utalniok az igazságügyminiszter úrhoz, hogy börtönöket és fegyházakat építsen érette, mert a sok sztrájkoló munkás az eddigi meglevő börtönökbe nem fog elférni. (Nagy mozgás.) Ugron Gábor: Csak a tizenkét főgonoszt kell! (Mozgás.) Mezőfi Vilmos: De a börtönbe zárás nem lehet okos szocziális politika ugyanakkor, a mikor a Magyarország közállapotairól szóló múlt évi jelentésben azt a megdöbbentő tényt olvasom, hogy Magyarországon 40.000 elmebeteg futkos szabadon a falvakban. Hentaller Lajos: És vezeti a szocziálistákat, mert mind elmebeteg a vezére. (Derültség) Förster Ottó: Mától fogva egy gyei többen vannak. Hentaller Lajos: Jakabok és Vilmosok! Mezőfi Vilmos: Könnyű ezt elvicczelni, t. képviselőház! Hentaller Lajos: Nem viccz, hanem szomorú dolog. Mezőfi Vilmos: De ha már méltóztatnak engem az elmebetegek koródájába küldeni, volna ám néhány, a kiket magammal vinnék a képviselő urak közül is. (Derültség, taps a középen.) Hentaller Lajos: Ne menjen messzire, szedje össze maga mellett! (Felkiáltások: A tapsolókat!) Mezőfi Vilmos: És ugyanakkor, a mikor 100.000 tüdőbajos részére nincs elég szanatórium, (Zaj.) a betegeknek nincs elég kórház, a földmivesnép rongyokban jár . .. Hentaller Lajos: Goldnernek már van Abbáziában! (Zaj.) Elnök: Kérem Hentaller Lajos képviselő urat, hogy folytonos közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot. W
