Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

lovember 30-án, pénteken. 184 68. országos ülés 1906 r Mezőfi Vilmos : Még tovább megyek, t. képviselőház. Még az ácsmunka is közszükségletet képez. Hiszen a napokban tapasztaltuk, saját szemünkkel láttuk, hogy itt az Andrássy-szobrot körülvevő deszkapalánk lebontására Korneuburgból kellett pionir-katonákat hozatni, mert az ácsmunkások olyan árban lebontani nem akarták. Kisült, hogy még ez is közszükséglet. (Zaj.) Meg akarom világítani, t. képviselőház, a közszükséglet fogalmát. Közszükséglet minden, a mire nekünk embereknek, fogyasztóknak szükségünk van. Ha kimondjuk a törvényben, hogy közszükségletet kielégitő üzemekben a sztrájk tilos ; ha kimondjuk, hogy a közszükségletet fedező iparczikkek előállításánál a sztrájk büntetendő, akkor csakugyan odajutunk, hogy talán csak a czimbalomszeg-készitőknek, a guzikenőcs-gyártóknak (Derültség) és a valóságos belső titkos tanácsosoknak szabad sztrájkolniuk. Mert ezek igazán nem elégítenek ki közszükségletet. (Derültség. Zaj.) Azzal indokolta az államtitkár ur a sztrájktörvényt, hogy igenis, a szapora sztrájkok ellen erélyesen és komolyan kell fellépnünk. Elmondta, hogy a múlt esztendőben, 1905-ben sztrájkoló munkások 694.000 munkanapot vesztettek és közel 3 millió korona az a munkabér, mely a sztrájk következtében örökre elveszett. Én ebben nem akarok szembeszállani az államtitkár úrral, elismerem, hogy ez nemzetgazdasági veszteség. De bizonyítani akarom, hogy ez a veszteség, a mely a sztrájkok következtében a magyar munkásokra háramlott, csak látszólagos, mert a munkabér emelkedése és a munkaidőnek megrövidülése révén tízszeresen visszanyerték azt a munkások, a mit a sztrájk tartama alatt elvesztettek. (Zaj.) Nem akarom hinni, hogy a t. államtitkár ur a tőkepénzesek hasznának elvesztését fájlalja, (Zaj. Ellenmondás ok.) mert bizonyára csak a munkásokat sajnálja. Bátor leszek azonban egy statisztikai kimutatást felolvasni, daczára annak, hogy Pető t. képviselőtársam röviden már hivatkozott rá. Én ezt bővebben akarom a képviselőház megítélése alá bocsátani, mert azt hiszem, hogy jóhiszemű t. képviselőtársaimat ezáltal talán más nézetre fogom téríthetni. A múlt évben kitört sztrájkok következtében a munkások a következő előnyökhöz jutottak : 11.000 munkás munkanapja naponta három és fél órával rövidült meg, 1432 munkásé két órával, 1200 munkásé másfél órával, 3058 munkásé egy órával, 7641 munkásé háromnegyed órával, 8087 munkásé félórával; összesen tehát 32.418 munkás naponta 56.000 órával kevesebb ideig volt kénytelen munkában lenni. (Zaj. Felkiáltások : Annál többet fognak korcsmában ülni, pálinkát inni !) Azt mondja Bozóky t. képviselőtársam, hogy micsoda előnye van ebből ezeknek a munkásoknak % Legfeljebb csak annyi, hogy több pálinka fogy. (Igaz! Ugy van!) Bocsánatot kérek, igen kicsiny szocziálpolitikai érzékről tanúskodnak ezek a közbeszólások. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Mert, t. képviselőház, arra kell nekünk igenis törekednünk, hogy a munkásnak minél több szabad ideje legyen, hogy a gyárak és műhelyek ne tegyék teljesen Idaszott kiknek semmi érzékük nincs az emberiség nagy ideáljai, eszményei iránt, (Ugy van ! a közép hátsó padjain. Zaj a jobb- és a baloldalon.) a ki nem tud felemelkedni odáig, a hol, mint intelligens ember, a művészetben, szobrászatban, tudományban, olvasásban lelki gyönyörűséget leljen. (Helyeslés a közép hátsó padjain.) Nekünk szabad időt kell a munkásnak adnunk, (Zaj.) és örvendenünk kell, ha ki tudja szabad idejét küzdeni és azt lelkének müvelésére, tudásának fejlesztésére tudja fordítani. (Ugy van ! a közép hátsó padjain. Nagy zaj a jobb- és a báloldalon. Nyugtalanság.) Egy hang (balfelől) : Azért kell a vasárnapi munkaszünet! (Zaj.) Mezőfi Vilmos : Akarom, hogy a munkás rövid ideig dolgozzon, hogjr a munkása maga családi életének ápolására használja fel szabad idejét. Mert mi a munkásnak ma a sorsa ? Ha egy gyári munkást megfigyelünk, a ki szurtosan, piszkosan, agyonfáradva, a hosszú munkától elgyötrődötten esténként hazamegy, azt látjuk, hogy nincs ideje a feleségével és gyermekeivel foglalkozni, (Zaj.) beledől az ágyba, baromi álomba esik (Zaj.) és reggel újra kezdi a rabszolgaságot. Igenis, szabad időt, minél több szabad időt kell adnunk a munkás számára, és ha kiküzdi szabad idejét, valamennyien, a kik szeretjük az embert, örvendjünk neki. (Helyeslés a közép hátsó padjain. Zaj a jobbés a baloldalon.) T. képviselőház, tovább megyek. Munkabéremeléssel is jártak ezek a sztrájkok. Ezekről a következő statisztikai kimutatás áll rendelkezésemre (olvassa) : »11.000 munkás a múlt esztendőben naponta 60 fillérrel emelte a napi munkakeresetét. . . (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, hogy folytonos közbeszólással ne zavarják a szónokot, mert különben kénytelen leszek névszerint megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Mezőfi Vilmos : . . . 15.000 munkás naponta 54 fillérrel többet keresett a sztrájk következtében, 1401 munkás 40 fillérrel, 21.629 munkás 30 fillérrel, 1568 munkás 20 fillérrel, 3500 munkás 10 fillérrel keresett többet naponta, összesen tehát azt látjuk, hogy 32.418 munkás a bérharczok által 56.000 óra munkaidőt, vagyis átlag 1 óra 35 perez munkaidő-rövidítést nyert, mig a bérharezok által kivívott munkabér-többlet napi 14.672 koronát tesz ld.« T. képviselőház ! Én bevallom őszintén, hogy ezeket az adatokat a »Szakszervezeti Értesítő* czimü lapból veszem, (Felkiáltások balfelől: Gondoltuk ! Zaj.) a mely »Szakszervezeti Értesitő« a nemzetközi szocziáldemokrata párt szervezeteinek képviselője. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Annyiban tulaj donitok ennek hitelességet, a menynyiben maga a kereskedelemügyi kormány képviselője tegnap elmondta, hogy a sztrájkstatisz-