Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-67

172 67. országos ülés 1906 november 29-én, csütörtökön. hez, hanem azt fogja átalakítani az ő elvei szerint ugy, hogy a miniszteri székből is a függetlenségi és a 48-as párt elveit fogja mindenkor hirdetni. (Helyeslés). Épen ezért, t. képviselőház, mint ennek az a előre tett kijelentésnek bizonyságát üdvözlöm a [kereskedelemügyi miniszter ur azon kijelentését, hogy a kereskedelemügyi kormány feltétlenül kötelességének ismeri azt, hogy minden körülmények közt teljes erővel megragadja és ki is használja az alkalmat arra, hogy Magyarország közgazdasági önállóságát kivívja és örök időkre biztosítsa. Ez az elv, ez a programúi a függetlenségi és 48-as párt programmja is és éjjen azért örömmel üdvözlöm a miniszteri székben ez elv propagálását, oly elv projiagálását, a melyet eddigelé csak megtagadni, lekicsinyelni és meghazudtolni hallottunk a miniszteri székben. Sümegi Vilmos: Önálló vámterület! Zakariás János: És a mikor az önálló vámterületet (Zaj. Elnök csenget.) a kormányszékből halljuk hirdetni, akkor lehetetlen meg nem emlékeznem Kossuth Éerencznek egy másik kijelentéséről, a melyben már nem kormányfeladatot propagál, hanem a társadalomhoz appellál és a mai nemzedéktől várja a kereskedelemügyi kormányprogramul támogatását, a mai nemzedéktől várja ama feladatok együttes előmozdítását, a mely feladatokat a kereskedelemügyi kormány kitűzött magának. Azt mondja a kereskedelemügyi miniszter ur, hogy a mai nemzedéknek sokkal nagyobb feladatot kell megoldania Magyarországon, mint bármely élő nemzedéknek bármely országban ezen a világon. A mai nemzedék, hogy e feladatokat megoldja, szükséges, hogy átérezze, szükséges, hogy lelkének egész erejével és akaratának egész elhatározásával magáévá tegye azokat az elveket, a melyeket itt a kereskedelemügyi kormány minisztere, mint függetlenségi és 48-as párti miniszter hirdet. Mielőtt azonban röviden rátérek a mai nemzedékre váró feladatok fejtegetésére, engedje meg a t. ház, hogy magára a költségvetésre is néhány észrevételt tegyek. Az előttem szólott t. államtitkár ur hangoztatta, hogy a kisiparosság támogatását is elsőrangú feladatnak tekinti. Sümegi Vilmos: Igazi 48-asok! Zakariás János: A programra megvalósítása érdekében, mint kormánynyilatkozatokból tudom, tervbe van véve egyrészt a szövetkezetek megerősítése, másrészt a kisiparosok szakképzettségének fejlesztése. Én erre a másodikra fektetem a fősúlyt, és minthogy elegen vannak, a kik a szövetkezeti eszme hivei ós annak igyekeznek minél tágabb körben elismerést és követőket szerezni, engedjék meg, hogy én az egyéni erő és egyéni képesség fejlesztése érdekében mondjam el azokat az érveket, a melyekre az a meggyőződés visz, hogy nem szabad túltengenie a szövetkezeti eszmének, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az egyént erőssé, önállóvá, függetlenné tegyük, hogy egyéneiben is megerősítsük e nemzetet és a nemzet azon iparos polgárságát, a mely mindig törzskara és képviselete volt a függetlenségi és 48-as eszméknek. A szövetkezeti rendszerben a közös műhelybe beszorított állami támogatástól függő és minden oldalról körülszubvenczionált és körülpártfogolt egyesek elvesztik egyéniségüket, kezdeményező erejüket és elvesztik azt az önállóságot, azt az ingert, azt a vágyat, a mely egyedül képesiti őket arra, hogy megküzdjenek az élet nehézségeivel és teljes ambiczióval nagy eredményeket és sikert érjenek el a maguk pályáján. Azért én nagy súlyt fektetek arra, hogy az iparos-egyedek képzése el ne hanyagoltassék, hogy az ipari képzettség is ebben az országban minél szélesebb rétegben terjedjen és minél nagyobb elismerésre találjon. (Helyeslés). Sümegi Vilmos : Az iparosság védelme nemzeti érdek! Zakariás János: Ebben a költségvetésben nem látom a kellő biztosítást, a kellő fejlesztést ezen a téren. Ipari szakiskoláink ma is kis számban vannak s ha összehasonlítjuk a középés más iskolákkal, még a tizedrészénél is kevesebb az rpariskolák száma és az utóbbi évek kereskedelmi és ipari jiolitikájában nem látom ezen a téren azt a fejlődést, melyet látni szeretnék. Még ebben a költségvetésben is az ipari szakoktatás terén a fejlesztés oly kismérvű, hogy lehetetlen nem látnunk azt, hogy egy bizonyos egyoldalúság van az iparpolitikában, mely nagy gyárak és szövetkezetek alapításában csúcsosodik ki, a mely azonban egyes iparosok fejlesztését, ijjari egyedek képzését elhanyagolja. Igaz, hogy egy tételnél, a továbbképző tanfolyamok létesítésénél iparosok részére némi erőteljesebb haladást tapasztalunk, azonban ez nem elég megnyugtatás részemre, mert én nem csupán a már önállósított iparosok továbbképzését, hanem elsősorban és mindenekfelett az iparos nemzedéknek az ipar terén való minél tökéletesebb kiképzését kívánom, hogy így a tökéletesen kiképzett és szakmájában kiváló iparos méltó helyet foglaljon el a társadalomban s ez által azt az egészségtelen irányzatot, mely a társadalom széles rétegeit betölti s a mely az iparost társadalmilag meg nem védi, megszüntessük. Másik észrevételem az, hogy a külföldi, különösen osztrák iparczikkek beözönlésével a magyar iparczikkek minden téren kellő védelemben nem részesülnek. ISTem értem ez alatt azt, hogy a szabad forgalom Magyarország és Ausztria közt korlátoltassék, hiszen erről sajnos, addig, mig a vámsorompók fel nem állíttatnak, s mig szigorú és erélyes vámok nem védik a magyar ipart, beszélni nem lehet. De értem azt, hogy ravasz fondorlattal csalárd utón