Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-67
170 67. országos ülés 1906 november 29-én, csütörtökön. tömege, a munkásosztály ? Itt rájuk nézve az a bizonyos circulus vitiosus áll elő, hogy a mit a réven nyernek, azt elveszítik a vámon. Mert ha pl. ráerőszakolják a szabókra a munkabérek felemelését a munkaegyezményekben, akkor természetes, hogy a szabó viszont rájuk hárítja a kész ruha árának az emelését és a szegény munkás benne van a csávában. Nemcsak Németországban van törvényesen szabályozva, hanem nálunk is igen síirii példa van rá ujabban, hogy a munkaadók és a munkások közt létrejött megegyezést a hatóság vagy a minisztérium elismeri, és az rrjartörvénynek egy, bár nem eléggé kielégítő rendelkezése folytán az illető egész iparágra alkalmazza. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy van az ipartörvénynek egy rendelkezése, a mely szerint a munkaadók és a munkások közt létrejött rnegeg3 r ezést vagy megállapodást a törvényhatóság szabályrendeletileg kiterjesztheti a kormány jóváhagyása mellett; hogy ez a rendelkezés helyes-e vagy nem, egy perczig sem mondom, hogy igen, mert a míg a törvényhatóság bizottságain keresztülmegy a dolog, régen aktualitását vesztette az ügy, a mely különben sem tartozik a törvényhatóság hatáskörébe. Mondom, ha a munkaadók és munkások megegyeztek, ha a kormány azt helybenhagyja, akkor az általános kötelező erővel bírhat az illető iparág összes képviselőire. Ez megvan nálunk is az asztalosiparnál, a szabóiparnál, a bádogiparnál. Csaknem mind a minisztérium közvetítésével jött létre és így, mint méltóztatik látni, a kereskedelemügyi miniszter azon az utón van, a melyet a képviselő ur mint ideális dolgot állit fel. Mezőfi Vilmos: Épen azért nem kell az a törvény! (Ellenmondás.) Zboray Miklós: Miért félnek attól épen a szocziálisták ? (Zaj. Elnök csenget.) Szterényi József: Mezőfi képviselő urnak azt válaszolom, hogy ha egy pusztító betegségnek kis része önmagától, orvos közbejötte nélkül is meggyógyul, az még korántsem jelenti azt, hogy azért nem volna szükség orvosra A betegség többi része oly pusztító, hogy belepusztulhat a beteg. (Elénk helyeslés.) Nem kívánhatja tehát azt a képviselő ur, hogy a törvényhozás, a kormány tétlenül nézze, mint jmsztitanak a sztrájkok, a bojkottok az előbb említett vonatkozásban csak r azért, mert kis részben megegyezés is van. (Élénk helyeslés.) Olay Lajos: Ők jól élnek mellette! Ebből élnek! Szterényi József: A munkáslakásokra vonatkozólag, melyeket a t. képviselő ur felemlített, a következőket vagyok bátor felhozni. Méltóztatik emlékezni, hogy a múlt hetekben az iparfejlesztési törvényjavaslat tárgyalásánál lefolytatott vita is felölelte a munkáslakások kérdését. A kormány megtette az első lépést arra, hogy egészséges és olcsó munkáslakások legyenek építhetők. Oly messzemenő adókedvezményeket biztosított, hogy ezen hosszú kedvezményi idő alatt a befektetett tőkék majdnem teljesen törleszthetők. E mellett a kereskedelmi miniszter ur épen tegnajá beszédében jelentette be — és a költségvetés indokolása is tartalmaz erre nézve utalást, — hogy a kereskedelmi kormányzat a munkáslakások építését r anyagi eszközökkel is elő akarja mozdítani (Elénk helyeslés.) és így ismét teljesül jDrogrammszerüleg az, a mit a képviselő ur kíván. Külömben is a magyar államvasutaknak egymaguknak százakra menő mintaszerű munkásháztelepeik vannak. E téren azt hiszem, igen nagy eredményeket fogunk elérni akkor, ha a munkások is támogatnak bennünket e czélunk elérésében. Csakhogy rá kell, hogy mutassak arra, hogy a munkások, a szervezett munkások, nemcsak mindenben nem támogatják, hanem mondhatom, igen csekély mértékben támogatják a kormányt és társadalmat abban, hogy bizonyos fontos szocziálpolitikai intézményeket létesítsen. Ezek közé tartoznak a munkásházak is. A szervezett munkásság elvi okokból ellensége az oly munkásházak építésének, melyeket a munkás béréből, vagy más módon maga törleszt. Ellensége ennek a szervezett munkásság azért, mert az illetőből ez által letelepedett munkás válik . . . Ugron Gábor: Hazafi! Mezőfi Vilmos: És rabszolga! (Zaj. Elnök csenget.) Szterényi József : . . . a ki nehezebben kapható bizonyos mozgalmakhoz, mert az ilyen ember, a kinek van valamije, jobban meggondolja, vájjon koczkára tegye-e mindenét. Ha azt mondja Mezőfi t. képviselő ur, hogy igazuk van a munkásoknak, mert ez által rabszolgákká válnak, . . . Olay Lajos: A szakszervezetek tagjai a rabszolgák ! Szterényi József: . . . bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, de ha segíteni akar a munkásokon, ilyen tételeket felállítani nem lehet, mert az a munkás, ha letelepedett, ha valamit szerzett magának, igyekszik egyúttal a vállalat érdekeivel is azonosítani magát és akkor az a viszony, mely a munkaadó és a munkás között kívánatos, előbb-utóbb mégis csak inkább kifejlődik, mint ma, a midőn teljesen mobil, folyton mozgó munkássággal van dolga a munkaadónak és az a munkásság az ő odatartozóságát nem igen érzi. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Pető t. képviselő ur egy kérdést érintett itt, a melyre ki kell térnem, jóllehet nem a kereskedelmi tárcza költségvetése az erre legkívánatosabb alkalom. Hiszen rövid idő múlva módjában lesz a törvényhozásnak egy nagyon fontos szocziális kérdéssel, a munkásbiztositás kérdé-
