Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-65

126 65. országos ülés 1906 november 27-én, kedden. módosításának szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Tehát kimondom, hogy a ház a tételt Ballagi Aladár módosításával fogadja el. Ráth Endre jegyző (olvassa) : 2. rovat. Államrendőrségi kórház 36.600 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatok. Ráth Endre jegyző (olvassa) : 3. rovat. Újpest és rákospalotai kapitányság 89.928 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa) : 4. rovat. Tolonczház 129.820 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa) : Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Az őrszemélyzet állományának és alosztályainak szaporításából felmerülő költségekre 94.269 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa) : Bevétel. Rendes bevételek. Fő- és székvárosi m. kir. államrendőrség bevételei 2,599.099 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa) : Magyar királyi állami határrendőrség. Rendes kiadások. XVII. fejezet 12. czim. Rendkiviili kiadások. Átmeneti kiadások. VII. fejezet, 8. czim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 477.170 korona. Beniczky Elemér! Beniczky Elemér: T. képviselőház! A határrendőrség felállítása a bevándorlási népmozgalom következménye. Ez a népmozgalom az előző években is megvolt, de az utóbbi években fokozott mértékben fejlődvén, szükségessé tette, hogy különleges intézkedések tétessenek. A be- és kivándorlás, t. ház, nem uj dolog, mert az már a nmlt századokban is szünet nélkül folyt. A magyarok bejövetele is ilyen népmozgalomnak volt az eredménye, csak hogy a honfoglaló ősök a hazának egész területét nem töltötték be és a nyugati kultúrát sem hozták magukkal; ezért volt szükségük nekik, különösen első királyainknak, hogy azon vidékekre, a melyeket honfoglaló őseink nem töltöttek be, idegeneket telepítsenek. Épen ezért, Erdélybe és a Felvidékre, az u. n. Szepességre szászokat telepitettek, hogy ezek megismertessék a nyugati kultúra áldásait a még ilyennel nem rendelkező magyar népességgel. Tovább folyt a telepítés a tatárjárás után, midőn nemcsak németajkú telepeseket, hanem honvédelmi- czélokból besenyőket, kunokat is telepítettek az Alföld vidékein. A vegyesházi királyok alatt ez a telepítés szünetelt, mert a népesség már annyira szaporodott, hogy arra szükség nem volt. Á török hódoltság korában azonban a törökök rablásai és még inkább az itt tanyázó német zsoldosok pusztításai következtében annyira megfogyott ez a népesség, hogy a török hódoltság elmultával ismét telepítéshez kellett fordulni, mert nem lehetett bevárni, hogy a népesség természetes szaporodása töltse meg a haza területét. Epén ezért telepitettek a Bánságba nagy mérvben németeket, illetőleg svábokat, sőt francziákat is. Szerbeket is e végből telepitettek le és egyéb nemzetiségeket is kisebb mértékben. S ezeket a magyarság mind szívesen fogadta, sőt kiváltságokkal és jogokkal is ruházta fel. A románok, vagy helyesebben mondva oláhok, nem ily rendszeres telepítés utján kerültek hazánkba. Tudvalevő dolog ugyan, hogy kisebb mértékben már az Árpádok alatt is tanyáztak itt, sőt esetleg a honfoglalás idejében is voltak már itt ldsebb számban, de nagyobbmérvű beözönlésük mégis arra az időre vihető vissza, a

1 midőn a magyarság megfogyott. Ekkor vonultak be az oláhok lassanként különösen Erdélynek bérczei közé, majd onnan áttörve, az ország egyéb részeiben is tért foglaltak. Ezek az oláhok politikai jogokat nem nyertek, nem nyertek pedig azért, mert nem telepítés utján, hanem lassú bevándorlás utján, századok folyamán jutottak ilyen tömegesen hazánkba. Erdélyben csak három politikai nemzet volt : a magyar, a székely és a szász. Politikai jogokat csak ezek élveztek. Az oláhságnak joga egyáltalában nem volt. Az idők folyamán azonban, minthogy ezeknek is kulturális és vallási elmaradottságukon segíteni kellett, az állam oly módon segített rajtuk, hogy vallási czéljaikra nagymérvű uradalmakat ajándékozott nekik, sőt később, daczára, hogy földbirtokkal nem birtak, az állam földbirtokkal is ellátta őket és pedig az úrbéri rendezés folyamán, a midőn épen a magyarság jóvoltából jutottak hozzá, s manapság már oly mérvben bírják egyes megyékben a földbirtokokat, hogy, a mint tegnap Kovácsy Albert t. képviselőtársam kimutatta, azokban a magyarságot teljesen kiszorította az oláhság, ugy, hogy a magyarság a birtoknak csak 3—4 százalékára volt kénytelen szorítkozni. Ez a türelmes politika a jelen korszakban is folytatódik és a románok vallási és közoktatási czéljaikban állami hozzájárulásokkal segittetnek, s igy világos, hogy a magyar állam egyetlen nemzetiségét sem részesítette különös elbánásban, hanem mindegyiket egyenlően tőle nyújtható jótéteményekben. Az előbb jelzett jótéteménynek előmozdítója dicső hazánkfia, Kossuth Lajos volt, a kinek fáradozásával sikerült az úrbéri váltságot behozni. Másik jótevőjük volt monarchiánk egykori nagykövete és külügyminisztere, gróf Andrássy Gyula a román királyság megalapítása körül, a Ifinek közvetlen, vérszerinti utódai jelenleg a miniszteri székekben ülnek, és elvárhattuk volna az itteni románságtól, hogy hálából ezt a kormányt még nagyobb mértékben támogassa talán, mint a mi pártunk. De ezt nem tették. Hálát náluk keresni nem lehet; ez a jótéteményekkel szemben a XVIII. században az erdélyi oláh