Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-65

124 65. országos ülés 1906 november 27-én, kedden. egyáltalán nem felelt meg, mert Magyarországon a közbiztonsági viszonyok az ötvenes években hihetetlenül tönkrementek. 1855-ben kis liijja volt, hogy Bach Sándor belügyminisztert, ki instituálta az egész rendszert, Czegléd és Kőrös közt el nem fogták és ki nem rabolták. 1856-ban és 1857-ben hasonló tünetek mutatkoztak az Alföldön. 1857-ben megirta Széchenyi István Európára szóló kigunyolását az osztrák Gendarmerie azon rendszerének, a mely, a mint Széchenyi a Blickben kifejezte magát, tisztán csak arra való, hogy meggyülöltesse Ausztriát és hogy a tolvajok szabadon garázdálkodhassanak mellette. így nézte Magyarország ezt a csendőrintézményt. Es midőn a magyarság maga urává lett 1867-ben, legelső dolga volt a csendőri intézmény megszüntetése. Egy ezred maradt fenn, illetőleg kettő : az erdélyi és a horvát; de mivel Horvátországnak a közbiztonsági dolgokban az autonómia biztosíttatott, ennélfogva az nem tartozik reánk. Mi csak Erdélyért felelünk. Erdélyre vonatkozólag meg az áll, nagyon jól emlékszem, bár nem nézhettem utána, hogy a fő argumentum a mellett, hogy Erdélyben fentartassék a csendőrség, az volt, hogy Erdélyben abban az időben 30 vármegye és szék állott fenn, ugy hogy nem volt tanácsos a pandurságot ezeknek átadni, mert a közbiztonság minden esetre megszenvedte volna. így állott fenn 14 esztendeig a csendőrség. 14 esztendő múlva, 1881-ben megalkotta Tisza Kálmán a mai csendőrséget, melyhez azóta hozzájárult egy ezred, jövő évre tervbe van véve egy másik, későbbre egy harmadik uj ezred. Nyilvánvaló, hogy az a politikai misszió, melyet a nemzetiségek a csendőrségnek tudatosan és állandóan hírlapjaikban és itt a képviselőházban tulajdonítanak, az nem igazolható és amennyiben ezen intézmény politikai missziót teljesített, az mindenkor a magyarság ellenére történt. (Igaz ! ügy van !) Én nem ütődném meg azon, ha a nemzetiségiek, teszem azt, garancziákat keresnének arra vonatkozólag, hogy midőn ma szaporítjuk a csendőrséget, akkor tessék nekünk arra biztosítékot adni, hogy a végrehajtó hatalom ezzel sem fog visszaélni, ha jaéldául olyanféle biztosítékot kívánnak, hogy katonailag is — a mi nem abszurdum — a belügyminiszter alá rendeltetnek, vagy effélét. Akkor beszélhetnénk velük, de igy nem lehet még szóba sem állani a nemzetiségiekkel, midőn nyilvánvaló históriai falsumokkal akarják félrevezetni az egész közvéleményt és meggyanúsítani azt az intézményt, mely erre magyar részről nem szolgált rá. Rövidesen csak annyit akarok még megjegyezni, midőn visszautasítom mint történész azokat a ferdítéseket, melyeket a nemzetiségi képviselők elkövettek, hogy a tételt a magam részéről elfogadom. Midőn azt elfogadom, egyúttal áttérek a ház becses engedelmével a következő tételre, t. i. a fővárosi rendőrség tételére. (Halljuk ! Halljuk !) Röviden akarok ehhez szólni, s mindenekelőtt egy módosítást terjesztek be magához a czimhez, mely igy szól : »A czim, mely igy szól: Fő- és székvárosi magyar királyi államrendőrség — székesfővárosi m. kir. államrendőrségre módosittassék.« Ez fontos azért, mert ez a Haupt- und Residenzstadt fordítása, holott hivatalosan székesfőváros a neve. Törvényeinkben a preczizitás nagyon fontos, tehát senki sem fogja aprólékosságnak tekinteni, ha ezt felemlítem. Legyen szabad egyúttal még egy-két dolgot felemlítenem a fővárosi rendőrség díjazása és fizetési viszonyai tekintetében. A rendőrségről legújabban egy pár nap óta folytonosan azt kolportálják a lapok, hogy a rendőrök sztrájkra készülnek és mindenféle egyéb, teljesen légből kapott híreket, melyekkel igazán ezen különben is nehéz munkát teljesítő és sok tekintetben helyzetük magaslatán álló szegény egyszerű . embereknek helyzetét nehezítik és pedig azért, mert ők katonai fegyelem alatt állnak és különben is alig mernek a maguk dolgában megmozdulni. Ezért a legnagyobb titokban jöttek hozzám bizalommal, a mire én büszke vagyok, hogy szóljak egy szót érdekükben. Erre nézve kérném a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy talán nyilatkozni méltóztatnék e kérdésben. Nekik ugyanis előléptetési viszonyukban van egy igen nagy sérelmük, nevezetesen az, hogy ők két osztályba vannak sorozva, első és második osztályb másodosztályú rendőrnek a fizetése 1000 korona, az első osztályuaké 1200 korona és ha ők előlépnek másodosztályúból elsőosztályuvá, akkor az ő szolgálati éveik nem számítanak, hanem a korpótlék megint külön számittatik. Tudjuk, e tekintetben vannak bizonyos általános normativumok, melyek ilyformán szabják meg a korpótlékokat; de mindenesetre igaz meggyőződéssel ajánlom a mélyen t. belügyminiszter ur figyelmébe, hogy vegye fontolóra, hogy ezek a közrendőrök minő rendkívüli terhes munkát teljesítenek, hogy statisztikai dátumokkal tudják bizonyítani, hogy átlag az ő szolgálati évük száma csak 15 esztendő, • azon felül nem birják ki. Vázsonyi Vilmos: Megszöknek más foglalkozáshoz. Baliagi Aladár: Azért szöknek meg, mert nem birják ki azt a nehéz munkát. Hiszen általában véve kevés is a rendőr, rosszul is van fizetve, a fővárosban irtózatos nehezek a megélhetési viszonyok ; ennélfogva nagyon ajánlom a mélyen t. belügyminiszter ur figyelmébe, hogy a mennyiben lehetséges, kivételesen a fővárosi rendőrökre vonatkozólag ezen öt évi korpótlék szállittassék le három esztendőre, tekintve a szolgálat rendkívül súlyos voltát. Éber Antal : Előbb a tanító, azután a rendőr ! Ballagi Aladár: Nem szeretem, ha a tanítót és rendőrt szembeállítják egymással. Ezek egyaránt nagyfontosságú érdekek, (Helyeslés.) melyeket nem szabad kijátszani egyiket a másik ellen. En azt hiszem, Éber t. képviselőtársam meg fog ar-