Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-65

118 65. országos ülés 1906 november 27-én, kedden. nel, a mire szüksége van, hogy szükség esetén megvédje a hazát, akkor az az orvos — és különösen a körorvos — még sokkal inkább menti meg a hazát, mint azok, a kik annyit kiabálnak a haza megmentéséről, valahányszor a nemzetiségekről van szó. Mert az a körorvos ott az Alföldön, bármikor hívják, éjjel, a mikor fagy és dér van, elmegy a távoli községekbe, hogy segitsen a betegen és koczkáztatja a saját egészségét. Erdélyben és a tótságban látjuk, hogy elmegy a hegyen és völgyön keresztül, éjjel, és veszélyezteti életét. Ha tekintetbe veszszük az összes veszélyeket, a melyeknek kiteszi magát, és ha tekintetbe veszszük, hogy halála esetén családja a legkisebb nyugdij nélkül marad, kitéve annak, hogy koldulni járjon, akkor el kell ismernünk, hogy azok a körorvosok sokkal nagyobb vitézek, mint azok, a kik valaha elestek a haroz mezején. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Mindezek alapján kérem, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. Elnök : Szólásra senki sines feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A belügyminiszter ur kivan szólni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad köszönetemet kifejezni az előttem szólott t. képviselő uraknak, hogy a közegészségügy iránt akarták a képviselőház érdeklődését felébreszteni. Ha volt is itt-ott kritika ezen beszédekben, én a kritikát is köszönettel veszem. Én olyan nagyfontosságunak tartom ezt az ügyet, hogy mindig örülök, hogy ha látom, hog}^ a képviselő urak odaadással és szakértelemmel foglalkoznak vele, mert meg vagyok győződve, hogy Magyarországon egyike a legfontosabb és leginkább elhanyagolt kérdéseknek a közegészségügy kérdése. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Thaly Kálmán : Fájdalom, ugy van. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ha a mostani költségvetés nem kielégítő és nem nyújtja mindazt, a mit magam is szerettem volna nyújtani, arról én nem tehetek. A pénzügyi helyzetre mindig tekintettel kell lennünk, és abban az egyben nem érthetek egyet Éber t. képviselő úrral, hogy a pénzügyi helyzet figyelembevétele nélkül költsünk közegészségügyi intézményekre. Utoljára is az államháztartás egyensúlyát megzavarnunk nem szabad. (Igaz ! Ugy van !) Bizonyos végső korlátig szabad terjeszkedniük kívánságaikban az egyes tárcza-minisztereknek, de ezen korláton tul hiába is akarnának terjeszkedni, mert a pénzügyminiszter ugy sem járulna hozzá óhajtásaik teljesítéséhez. Magam részéről azonban minden esetre azon leszek, hogy a lehetőség mértékén belül, fokozatosan fejleszszem a tárczának ezen részét, mert elismerem, hogy itt igen sok nagyfontosságú teendő vár még megoldásra. Azon pár hónap alatt, a mióta a belügyi teendőket végezni szerencsém van, azt hiszem, kérkedés nélkül mondhatom, sok olyat tettem, a minek hasznos eredményét idővel élvezni fogjuk. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház ! A mi most már az itt felvetett kérdéseket illeti, azokra a következőkben leszek bátor választ adni. Az első és legfontosabb kérdés az orvosok fizetésének rendezése, a mire vonatkozólag Vajda t. képviselő ur egy határozati javaslatot is adott be. Én ezzel a kérdéssel már régtől fogva foglalkozom és az idevonatkozó törvényjavaslat körülbelül készen is van. (Élénk helyeslés a baloldalon.) E törvén}']avaslatot ugy szándékozom benyújtani, hogy az 1908. évi költségvetésben már a felemelt fizetési tételek foglaljanak helyet. (Helyeslés.) Ép ezért kérem Vajda t. képviselőtársamat, vonja talán vissza határozati javaslatát, (Helyeslés a baloldalon.) mert utasitani a kormányt arra, a mit ugvis megtesz: felesleges. (Ugy van! jobb{előli ' Éber t. képviselő ur azt mondta, hogy a tuberkulózis elleni védelmet szervezzem egységesen, s vigyem be a társadalom minden rétegébe. Teljesen igaza van. Az állam egymaga tehetetlen, s csak akkor tud eredményt elérni, ha az egész társadalom megérti a tuberkulózis ellen helyesen szervezett védekezésnek óriási fontosságát. Abban is igaza van a t. képviselő urnak, hogy ezt a társadalmi érdeklődést egységesen kell szervezni. Meg is teszem az inicziatívát, törekedni fogok, hogy a társadalom összes elemeit bevonjam e mozgalomba, hogy ők ezen különböző, országszerte mutatkozó érdeklődést egyesítve, a közös ezélra irányítsák tevékenységüket. (Élénk helyeslés.) A mi a t. képviselő urnak a kórházakra tett megjegyzéseit illeti, azokat én túlzottaknak tartom. Túlzottnak tartom főleg azt, a mit a budapesti kórházakról mondott. Magam tapasztalásából tudom, de most nemrég itt voltak az angol városok küldöttei is, a kik megvizsgálták a kórházakat, s azt mondották nekem, hogy ritkán láttak olyan szé}} kórházakat, mint a minők itt vannak. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) És én is voltam ott, jártam a kórházakban, ismerem azokat ; van egy pár tökéletes, kitűnő jókarban lévő, számuk azonban távolról sem elegendő. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Főbajunk, hogy kevés kórházunk lévén, azok tul vannak zsúfolva, a minek következtében természetesen bizonyos fokban a kvalitás is szenved. Egészben véve azonban — ismétlem — a baj nem az, hogy a meglévő kórházak rosszul vannak fentartva, hanem csak számuk kevés. A lipótmezei intézetről is méltóztatott említést tenni. Azt mondta a képviselő ur, hogy ott éheznek az emberek. Bocsánatot kérek, magam is voltam ott és alaposan megvizsgáltam ezt az egész intézetet, a mi azonban még nem adhat nekem jogot arra, hogy határozottan tagadjam t. képviselőtársam állítását. Jogot ad azonban nekem erre az, hogy ép a múlt hónapban, a minisztérium egyik tisztviselője tanulmányutat csinált a kórházak háztartására vonatkozólag a külföldön, és azzal a végeredménynyel jött vissza, hogy az