Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-65

65. országos ülés 1906 ne meríteni, hogy most utoljára lesz ugy, hogy a közegészségügyi kiadások elhanyagoltainak és minden fiskális ellenállással szemben is módot fog találni, mert módot kell találni arra, hogy közegészségügyünk végre európai színvonalra emeltessék. (Helyeslés.) Ebben a reményben, de csakis ebben a reményben elfogadom a tételt. (Élénk helyeslés és éljenzés. Szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Vajda Sándor! Vajda Sándor: Éber Antal t. képviselőtársam beszéde után annak az örömömnek kell mindenek előtt kifejezést adnom, mint szakférfiúnak, orvosnak, hogy nagyon örvendetes az a szirnptoma, hogy immár a nem orvos képviselőtársaim közül is találkozik egyik, másik, a ki e fontos tárgyról szók Egy hang (a baloldalon): Alaposan! Vajda Sándor: És reméljük, hogy jövőre mindinkább és mind többen fognak érdeklődni e kérdés iránt. Nem akarok sok statisztikai adatot felhozni e kérdésben, de hiszen t. képviselőtársam sok érdekes adatot hozott fel. De mielőtt a kérdés részletes taglalásába megyek, megjegyzem, hogy régi álláspontomat teljes egészében most is fentartom és meggyőződésem, hogy előbb-utóbb a t. ház és a t. belügyminiszter ur be fogja látni, hogy radikális javulást a közegészségügy terén csak akkor fogunk elérni, ha a közegészségügyünk államositva és az egész vonalon szervezve lesz. Mert mindaddig, akárhány milliót költünk el, vízcsepp az a homoksivatagban, hiába fogjuk elkölteni, nem lesz javulás. A ki ezt nem akarja belátni logikus és statisztikai adatok alapján, majd be fogja látni évtizedek múlva a tagadhatatlan tények következtében, a melyek akkor szembetűnőbbek lesznek, mint most, mert közegészségügyi viszonyaink még romlottabbak lesznek. Ezen költségvetés indokolását tanulmányozva, sok mindent lehet ellene felhozni, de én nem akarok oly detailok kritikájába bocsátkozni, mint a múlt évben és remélem, hogy a jövő évben nem kell kritikát mondanom, de radikális ellenzéki létemre teljes szívvel és lélekkel megszavazhatom a tételt. Mégis feltűnt nekem, hogy e költségvetésben oly nagy különbség van két tétel között: az egyik a közegészségügyi kiadások tétele, a melynél a többszükséglet csak szerény 232.228 korona és a másik tétel a m. kir. csendőrség, a melynél a többszükséglet 1,128.558 korona. A mit tehát a múlt évben konstatáltam, hogy a csendőrségre igenis mindig van pénz bőven, újból be van bizonyitva a t. belügyminiszter ur költségvetése által; itt szükség volt több mint egy núllió többletre, mig a közegészségügyre bizony csak nagyon szerény összeg vétetett fel. De ha tovább tanulmányozzuk a költségvetést, akkor látjuk, hogy a járványok és gümőkór elleni védekezésre fel van véve 200.000 korona, a trachoma elfojtására szánt költség 140.000 korona és a szegény községeknek jó ivóvizzel való ellátására 50.000 korona. Ha most forditunk egyetkettőt és más lapra tekintünk, akkor látjuk, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. wember 27-én, kedden. 113 a brassói esendőrlaktanya építési költségeinek fedezésére fel van véve a költségvetésbe 350.000 korona. Ez megdöbbentő dolog. Én történetesen ismerem Brassó vidékét, s tudom, hogy elég jól laknak ott a csendőrök ma is, s mégis a csendőrlaktanya építésére fel van véve ez a nagy összeg, mig közegészségügyünk oly fontos tárgyaira, mint a járványok és trachoma elleni védekezés, a szegény községeknek jó ivóvizzel való ellátására, oly szerény összegek vannak felvéve. Van itt még egy tétel, mely tényleg bosszantó, ez a központi tisztviselők, főispánok és közbiztonsági közegek állam vasúti bérletjegyének költsége. 35.000 korona. Nem elég. hogy a főispán, még a legkisebb fizetésű is 9000 koronát kap, azonkívül van lakpénze vagy pompás szabad lakása és reprezentáczionális költsége, ezenkívül kap még szabadjegyet is. Én egyáltalában a szabadjegyek ellen vagyok. Az ellen is vagyok, hogy képviselők féljegyet kapjanak. Ha nem elég a fizetésünk nekünk és a főispánoknak, tessék nekünk és a főispánoknak felemelni a fizetést, de fizessünk mi is ugy, a hogy fizet a legutolsó honpolgár. Ezekkel nem akarom tovább untatni a t. házat, azt hiszem, a ki érdeklődik ez ügyek iránt, annak nem kell, hogy hosszasan bizonyítsak, hanem előveszem azokat az adatokat, a melyekről Éber Antal képviselőtársam is szólott. Ezek egy vastag könyvben találhatók, a statisztikai gyűjteményben, az ebben található közegészségügyi adatokat ajánlom t. képviselőtársaim figyelmébe, mert ezekből a számokból sokkal többet lehet kiolvasni és tanulni, mint Isten tudja, milyen nagy könyvtár elolvasásából. Látjuk, mily fukarul méri a t. belügyminiszter ur költségvetésében a közegészségügyre vonatkozó summákat. Bebizonyította ezt a dolgot nagyon szépen Éber t. képviselőtársam. Nekem legyen szabad megjegyeznem, hogy az 1905. évi statisztikából látjuk, hogy az 560.921 elhalt egyén közül az összbirodalomban . . . (Nagy zaj a középen. Egy hang: Nem szégyenli magát ?) Figyelmeztetem t. képviselőtársaimat, hogy a statisztikai évkönyv Magyarországról és a magyar birodalomról beszél. Ha tehát azt mondom, (Nagy zaj.) hogy összbirodalom, ez a magyar birodalomra vonatkozik. (Zaj.) A magyar birodalom területén meghalt 560.921 egyén, hét éven alul meghalt ezekből 266.460 ; tehát 294.461 maradt a hét éven felüli egyénekre. Nagyon megböbbentő tehát az a tanulság, hogy milyen borzasztó a gyermekhalandóság Magyarországon. Ezekből tüdőkórban elhalt — és itt különbség van az én adataim és Éber t. képviselőtársam adatai között — 66.515 egyén 1904-ben és 76.545 1905-ben. Tehát nagyon is megdöbbentő tény ez és gondolkozóba kell, hogy ejtsen mindenkit, hogy 10.000-rel szaporodott egy évben a gümőkórban elhaltak száma. De ha tekintetbe veszszük, hogy a mi statisztikánkban a következő rubrikák foglaltatnak : gyermekek hasmenése, görcsök, tüdő- és mellhártyagyulladás, vizibetegség ]5