Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

64. országos ülés 1906 a nemzetiséget, az iránt érzékkel nem bírnak. (Ugy van! Igaz!) Ezt bizonyítja Hodzsa Milánnak 1906 márczius 12-én Mihali Tódorral együtt a nemzetiségi klub nevében kiadott szózata. Méltóztassék meggondolni, hogy ez akkor adatott ki, a mikor a képviselőházat erőszakkal széjjelkergették, a mikor minden magyar ember, különbség nélkül, akármi volt azelőtt a politikai nézete, ezen kérdéssel foglalkozott lelke egész erejével s akár velünk, akár ellenünk volt, nem zárkózhatott el az elől, hogy ezen nagy konfliktussal szemben állást ne foglaljon. Akkor mit irt Hodzsa Milán képviselő ur hivatalosan pártja nevében? (Olvassa): »Egyelőre kénytelenek voltunk lemondani arról, hogy a mi specziális nemzeti sérelmeinket és a nemzetiségi párt programmjában letett aspirácziókat vita tárgyává tehessük, mert az egész politikai küzdelmet kizárólag a korona és a parlament többségét képező koaüczió között beállott konfliktus uralta, melyért, miután azt nem mi provokáltuk, a felelősséget nem is vállalhattuk el.« (Felkiáltások : Ahá !) »Ebbe a kérdésbe való beavatkozásunk teljesen indokolatlan lett volna, mert egyrészt a mi programmunkat a korona még csak meg sem hallgatta, másrészt pedig egyetlenegy faktor sem mutatott hajlandóságot arra nézve, hogy a mi komoly törekvéseinknek, a nemzetiségek egyenjogúsításának megvalósítását követelte volna. << (Mozgás.) Hát mit jelent ez ? Azt, hogy indokolatlan önöknek beavatkozniok ebbe a konfliktusba, mert senki sem igért önöknek külön borravalót! (Hosszas zajos helyeslés, éljenzés és taps. Zaj a nemzetiségiek közt.) Hát kérem, mit jelent az, hogy a korona érdeke, a parlament érdeke, az alkotmányosság érdeke önök előtt közömbös, ha nem érinti az önök közvetlen előnyét ? Hodzsa Milán : Az is országos érdek, nemcsak a mi érdekünk ! Polit Mihály : Borravaló ! Markos Gyula: Vortänzerek szeretnének lenni! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter; Az önök politikája a nemzet létét fenyegeti. (Ugy van!) Hogy végkövetkezménye micsoda, azt világosan, nagy tudományos apparátussal és érdekesen kifejtette Popoviciu Aurél. Ez az ur annak idején a memorandum-per egyik hőse volt; azóta állandó összeköttetésben van a nemzetiségi párttal. (Ellenmondás a nemzetiségiek padjain. Felkiáltások : Ugy van! Állandó összeköttetésben!) Es ennek a programmja mi ? Ennek a programmja — már a könyv czime megmondja: Gross-österreich— Magyarországot egy tollvonással eltörölni a föld szinéről; az, mint állam nem exisztál, hanem beolvad a magasztos, gyönyörű szép osztrák Svájczba. (Felkiáltások : Ez fantázia!) Magyarországot darabokra tépi és ezeket a darabokat az osztrák darabokkal együtt egy nagy uj konföderáczióban egyesíti. Teljesen igazuk van a nemzetiségi képviselőknek abban, hogy ezt nem ők irták és hogy ők ezért felelősségre nem vonhatók. De kérem, az önök KÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. IV. KÖTET. november 26-án, hétfőn. 97 | politikájának ez a természetes és elkerülhetetlen következménye. (Igaz! ügy van !) Mert mit akarnak önök ? Magyar föderalizmust, magyar Sváiczot. Polit Mihály: Én tiltakoztam ez ellen. (Zaj.) Mindig hangsúlyoztam, hogy ezt nem akarjuk. Hangsúlyozom megint. (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Keleti Svájczot akarnak. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ha egyszer önállósítjuk ezeket a nemzetiségi vidékeket nálunk és Ausztriában is ; ha azok egymás mellett élnek, hogyan lehet akkor megakadályozni egyesülésüket, főleg akkor, a mikor félniök kell attól, hogy Magyarország nem fog a megosztásba valami békésen belenyugodni ? Csakis ugy remélhetik tehát fentartani a magyar föderalizmust, hogy egy magasabb föderalizmus védelme és garancziája alá helyezik. De máskülönben is (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) egy olyan komplikált államszervezet, mint a minőt önök képzelnek, nem tudna létezni; egy osztrák Svájez és egy magyar Svájez, personal unióval vagy pedig dualizmussal összekapcsolva, Európában nem tudna létezni. Popoviciu tervének legalább megvan az az előnye, hogy a papíron, az elméletben az ember elképzelheti egy ilyen állam létezését, de ugy, a hogy önök képzelik, hogy a két konföderáczió lenne egymással laza szövetségben, ugy hatalom nem létezhetik. Polit Mihály: Tessék reorganizálni a megyéket. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Különben az, a mit önök bevallanak, szintén igen közel áll ahhoz a felfogáshoz, a melyet Popoviciu magáénak vall. E tekintetben ismét ugyan arra a szózatra leszek bátor hivatkozni, a melyet 1906-ban adtak ki. Ez is teljesen a magyar állam függetlenségébe ütköző dolog. Azt mondja (olvassa) : »A hazai nem magyar nemzetiségek bebizonyították azon meggyőződésüket, a melyet ők ma is táplálnak, hogy a közös hadseregben a magyar vezényleti nyelvnek behozatala távolról sem lenne elegendő a válság végleges megoldására. A mi meggyőződésünk az, hogy az 1867 : XII. t.-czikknek alapján a jövőben már nem tartható tovább is fenn a monarchia két országa közötti viszony. Nagyon természetes, hogy mig a kiegyezés ezen törvénye fennáll, addig a kormányoknak a belpolitika minden terén szabad eljárás biztosíttatik, a mely békóba verte mindazokat az igazságos törekvéseket, a melyeknek forrása és óhaja volt, hogy az összes népeknek biztosítsa a politikai szabadságot, a mely alapját képezné a monarchiában fentartandó összhangnak.« Azt mondja (olvassa) : »Az 1867-iki kiegyezés alapján érvényre jutott egész politikai rendszer az állami élet összes terén kizárja a nemzetiségek egyenjogúságának, az általános jognak az eszméjét. Ennek a ténynek azonban előbb vagy utóbb meg kellett magát boszulnia, még pedig igen keservesen. Epén azért az összes emberi jogok és az egyenjogúság szent elvének 13