Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-47

88 47. országos ülés 1906 október 22-én, hétfőn. leg a horvát bánnal és megvitatjuk a horvát kormánynyal és a horvát miniszter úrral. (Helyeslés.) Éber Antal: Tanuljanak meg magyarul! (Ugy van !) Hodzsa Milán : A házszabályokhoz kérek szót. Előttem szóló Nagy Ferencz t. képviselőtársam nem helyesen értelmezte Magdics Péró képviselőtársunk felszólalását. Én ugy értettem, hogy ő nem azt követelte, hogy ezek a nyomtatványok horvátul is kiadassanak, hanem azt, hogy az 1868, évi XXX. t.-czikk 60. §-a alapján a törvényjavaslatok és irományok nekik, tehát csak nekik horvátul kiadassanak. Ez különbség. (Zaj.) Nagy Ferencz t. képviselőtársam felszólalásából ugyanis az tűnik ki, mintha a horvátok szónoka a ház nyomtatványainak horvátul való kiadását követelte volna, pedig ő a 60. §. alapján csak azt kívánta, hogy a közös törvényjavaslatok nekik horvát nyelven adassanak ki. Elnök: T. ház! Azt hiszem, kimondhatom, hogy a t. ház azon fejtegetéshez, melyet Nagy Ferencz, a kormány nevében pedig a kereskedelemügyi miniszter ur tett, a maga részéről hozzájárul; nem kivan változtatni az eddigi gyakorlaton, annál kevésbbé, mert az minden tekintetben megfelel alkotmányunk és törvényeink szeUemének. A mint egyrészről megadjuk azt a jogot, hogy a horvátországi képviselők horvát nyelven beszélhessenek, mert ezt megadja a törvény, viszont ragaszkodni fogunk azon jogainkhoz, melyeket a törvény a magyar állam egységének biztosit. (Élénk, helyeslés.) Ki következik ? Várady Károly : Csernoch János ! Csernoch János: T. ház! (Felkiáltások: Magdics akar szólni !)

w Magdics Péró: Oast mi je izjaviti, da su moje rijeci glede zahtjeva da se osnove zajednickih zakona predloze u hrvatskom tekstu, krivo shvacene, jer nasa zelja ide tek onamo. da se osnove zajednickih zakona za nas hrvatske zastupnike iznesu sa hrvatskim tekstom, da nam se tako omoguci, da iste valjano i blagovremeno proucimo i o njima se tecajem vijeóanja izjavimo. Csernoch János: T. ház ! Annak, hogy közjogi sérelmeinknek hangoztatása egy idő óta legalább szünetel, egyik üdvös eredményét látom azokban a gazdasági és szocziális javaslatokban, a melyeket a koalicziós kormány s különösen t, kereskedelemiig}'! miniszterünk a ház elé terjesztett. (Helyeslés a haloldalon.) Egy egész uj korszakot jelentenek ezek a javaslatok Magyarország történetében. Mert ha Magyarország gazdaságilag meg fog erősödni, kétséget nem szenved, hogy erőt nyer a politikai téren is és ha egyszer csakugyan és komolyan át akar térni az önálló vámterületre, akkor szüksége van arra, hogy előbb megteremtse a hazai-ipart (Élénk helyeslés balfelöl.), mert a nélkül az önálló vámterületre való átlépés nem volna egyéb a sötétbe való ugrásnál, Mondhatom tehát, t, ház, a római költővel e javaslatokra vonatkozólag; »Novus ab integro saeculorum nascitur ordo.« Uj korszak kezdődik, a mely Magyarország gazdasági önállóságának alapját fogja megvetni és nincs köztünk egy sem, a ki ebben a tekintetben irtóznék még a nagyobb áldozatoktól is, mert meg van róla győződve, hogy ezek az áldozatok valamikor meg fogják hozni a gyümölcsüket. Hogy vájjon a tárgyalás alatt levő javaslatban foglalt intézkedések által képesek leszünk-e hatalmas és önálló magyar ipart teremteni, azt teljes bizonyossággal senki sem mondhatja meg, maga a kereskedelemügyi miniszter ur sem, a ki oly lelkesedéssel képviseli itt az ügyet, hanem igenis emberi számítás szerint és csak valószínűség után indulhatunk, a valószínűség pedig azt mondja nekünk, hogy igenÍ3 el fogjuk érni azt a czélt, De egy nagy hibát látok én, hiszen mások is rámutattak már, magának a magyar társadalomnak elitélendő indoíencziájában (Igaz I Ugy van ! a haloldalon.), a mely nagyobbrészt mindent a kormánytól várt és megszokta ezt a dolgot már Szent István királytól kezdve, a ki egyházakat és még misekönyveket is adott a népnek, a mely azóta szokta meg, hogy mindent felülről vár. Ez rosszul van így; ha a társadalom össze nem fog a kormánynyal, ha a társadalom maga nem fogja támogatni a magyar iparnak megalkotását, és az. ipari czikkeknek különösen terjesztését, akkor czélunkat soha nem érjük el. (Ügy van! Ugy van! a haloldalon és a középen.) És miután a társadalmi térre mentem át, legelső sorban is fel kell említenem, a kereskedelmi osztályt. Tisztelet becsület a kereskedelmi osztálynak, én nem akarom kétségbevonni ennek az osztálynak a hazafiságát. De nem találom a hazafiságot kizárólag abban, hogy magyar czégéreket alkalmazzanak és magyar könyvvezetés is legyen, hanem iparkodjanak nekünk, a közönségnek magyar czikkeket kezünkbe adni. Mert ha én bemegyek a kereskedőhöz és valamely tárgyat akarok venni, nem azt keresem, hogy az a tárgy ilyen vagy amolyan legyen, hanem hogy magyar legyen; ne adjon nekem külföldön beszerzett tárgyat, hanem olyant, a milyent itthon is készítenek, jó minőségben és elegendő mennyiségben. Csak egy példát hozok fel. Hazai iparágaink közül egyik sem érte ej a fejlettségnek azt a fokát, mint a gyufagyártás. És ha végigmegyek Budapest összes trafikjain, nem kínálnak-e mindenütt külföldi gyújtót is ? Már pedig elég magyar gyufagyár van. Ha a magyar közönségben meg volna az az erő, hogy visszautasítsa a külföldi gyufát és követelné, hogy olyant adjanak neki, a. milyent itthon, e hazában gyártanak, akkor feleszmélne az a kereskedő és trafikos is és nem tartana külföldi gyufát, Vagy esetleg a t. kormány valahányszor trafik-engedélyt ad valakinek, kikötné, hogy ott külföldi czikkeket 'ne árusitsanak, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Ha mi most olyan nagy áldozatokat hozunk a hazai ipar megteremtésére, és a ház