Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-56
56". országos ülés 1906 november 10-én, szombaton. 319 és közoktatásügyi miniszter ur szava, melyet akkor mondott, mikor ellenzéki vezér volt, hogy ez a parlament nem képviseli a nemzetet, nem képviseli az országot. (Elénk helyeslés és taps a Icözépen.) Szmrecsányi György: Egészen másra vonatkozott az! Vajda Sándor: Tessék beszédben replikázni, t. kolléga ur. Nekera az a meggyőződésem, hogy az a nép, a mely dolgozik, a mely előteremti nekünk az állam szükségleteit, nem. lesz arra kárhoztatva, miként a történelmi múltban, hogy minden jogot és minden milliméternyi előkaladást vér árán szerezzen meg, hanem hogy nálunk is ugy fognak fejlődni a viszonyok, hogy szóharcz árán, parlamenti utón fog ez a, reform megvalósulni. Ma nagy és erős a koaliczió, de tudjuk . . . Egy hang: Az fáj, ugy-e? Vajda Sándor: Nem fáj nekem, én csak nézem és kaczagom, t. kollega ur. De tudom nagyon jól, milyen a politikai pártok sorsa, melyek koalieziót csinálnak oly heterogén programra alapján, s előrelátom, hogy mi lesz a vége a koalicziónak is, mert hiszen minden emberi dolog mulandó, s ezért szét fog bomlani majd a koaliczió is és akkor szüksége lesz az igen t. Kossuth-pártnak a népre, a melyre appelIáit akkor, mikor szüksége volt rá. Ismét el fog jönni ez az idő, valamint az az idő is, mikor ugyanazon helyzetben lesz a néppárt is, mert önök annak daczára, hogy konzervatívok és ellenezték az általános egyenlő titkos és községenként! szavazati jogot, mikor kenyértörésre került a dolog, azt hamarosan elfogadták. És el fogják fogadni és harczolni fognak önök ezért a jogért, mert klasszikusan fejezi ki magát ismét az osztrák miniszterelnök, midőn mondja (Zaj és felkiáltások bal fel öl: Nem értünk németül!) . . . Lefordítom azután (olvassa): »Denn wer wirklich konservativ denkt, wird es sich zur Aufgabo setzen, die weitesten Kreise des Volkes an clas Staatsiníeresse zu fesselm den staatlichen Sinn in möglichst tiefe Schichten zu tragen.« Lefordítsam ? (Derültség és zaj.) Ez egy dogmatikus örök igazság marad és annak idején, mikor önök össze fognak veszni, (Derültség.) mert ez a történeti fejlődésnek a következménye, akkor ismét konkurrálni fog a liberális, a progresszivista Kossuth-j^árt a konzervatív néppárttal, és azért vagy az egyik vagy a másik okvetlenül meg fogja ezt valósítani. De kérdem én, hogy ha minden előrelátó politikus ezt el kell hogy ismerje, mikor Ausztriában a dolgok odáig fejlődtek, hogy egy zseniális ember meg tudta oldani ezt a nehéz kérdést, akkor mi nem volnánk-e képesek erre? ifincs-e nekünk is egy épen olyan kaliberű zseniális emberünk, a miniszterelnök ur ? Csak egy dolog hiányzik az én felfogásom szerint ebben a kérdésben — és ez a jóakarat. Mivel a bona fides-t szeretném én hallani, azért interpellálok abban a reményben, hogy tiszta bort fog a pohárba önteni a miniszterelnök ur. A következő interpellácziót intézem a kormányhoz (olvassa) •' Interpelláczió a kormányhoz. Miután a jelenlegi kormány az általános, titkos, egyenlő és községenkénti szavazati jog megvalósítása czóljából lett 0 felsége által kinevezve és a jelenlegi parlament ugyancsak a választók által ily értelemben felfogott szavazatjogi reform megvalósítása czéljából lett megválasztva; miután az alkotmány sánczaiból kiszorított néposztályok nemzetiségi különbség nélkül — tehát beleértve a magyar nemzetiségű jogfosztottakat is — az egész országban nyugtalansággal látják, hogy mindezideig a kormány semminemű nyilvános intézkedést nem tett az általános, titkos, egyenlő és községenkénti szavazatjognak törvényhozás utján való életbeléptethetése iránt; miután országos érdek, hogy a közvélemény megnyugtattassék az iránt, hogy a kormánynak nincsen semminemű, oly rejtett törekvése, mely által az általános, titkos, egyenlő és községenkénti szavazatjog törvényhozás utján való megvalósítását meg akarná hiúsítani, — kérdem: 1. Szándékozik-e a kormány az általános, titkos, egyenlő és községenkénti iszavazatjogról szóló törvényjavaslatot haladéktalanul vagy legalább is 1907 május hó 19-ig a törvényhozás elé terjeszteni ? 2. Ha a kormánynak nem volna ezen szándéka, akkor mily körülmények között, mikor és mily feltételek mellett szándékozik a kormány az általános, titkos, egyenlő és községenkénti szavazatjogról szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni ? 3. Ha azonban egyáltalán nem szándékozik a kormány az általános, titkos, egyenlő és községenkénti szavazatjogról szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni, akkor hajlandó-e ezt nyíltan bevallani és lehetségesnek tartja-e ezen, programm jávai ellentétes eljárását oly módon indokolhatni, hogy 0 felsége legfelsőbb akarata ne kompromittáltassék és az alkotmány sánczain kívül álló néposztályok elégületlensége megnyugtattassék ? (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök: Az interjoelláczió ki fog adatni a belügyminiszter urnak. Wekerle Sándor minisztereinök: T. képviselőház ! Miután a t. képviselő ur hozzám is intézte ezt az interpellácziót és különben is oly kérdésről van szó, a mely az összkormány programmjának egy sarkalatos tételét érinti, talán megengedi a t. képviselőház, hogy mint erre állásomnál fogva is hivatott, én adjam meg az interpellácziőra a választ. (Hulljuk! Halljuk!)
