Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-54

264 54. országos ülés 1906 november 8-án, csütörtökön. kező kis részes, vagy szövetkezeti társ. Ezen érdekeltek azt várták, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslattal végre javítani fog azokon a hibákon és hézagokon, a melyeket a régi törvénynek 13 évi tartama alatt meg lehetett állapítani és remélték, hogy ezzel a törvényjavaslattal a kereskedelemügyi kormány be fogja váltani azokat a régi hivatalos ígéreteket, a melyek szerint a jövőben az állam a szabadhajózást sokkal hathatósabban, sokkal nagyobb mérvben fogja támagatni, mint tette a múlt törvényben, tette különösen Ausztriával szemben. • Sőt a szeptemberben megtartott konferenczia után én magam is. és velem együtt sokan ugy voltunk meggyőződve, hogy ezen törvényjavaslat félig-meddig meg fog felelni a várakozásnak, hogy egy helyes középutat fog képviselni, sőt hogy majdan kiegészítése lesz annak a törvényjavaslatnak, a melyet épen most szavaztunk meg, vagyis a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvénynek. Nevezetesen azt vélték az érdekeltek, hogy a mint a kormány a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslattal a szárazföldi ipart akarja fejleszteni és különösen az Ausztriától való elválás idejére a külföldi iparral szemben versenyképessé tenni, ugy a szabadhajózási törvényjavaslattal a kormány a tengeren űzött nehéz és veszélyteli ipart akarja istápolni, a tengeren befektetett tőkét akarja támogatni. Akarja ezt pedig olyképen, hogy egy oldalról egyensúlyozza a külföldi tőkének versenyét s előmozdítsa, lehetővé tegye az újjászületését azoknak az iparágaknak, a melyek hajdan a litorale hungaricum-on virágzók voltak és annak gazdaságot és hírt szereztek, — más oldalról j>edig gondoltuk, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslattal el akarja érni azokat az eredményeket, a melyek egy szolid, egészséges alapon és egészséges módon fejlesztett tengerészeti iparnak természetes folyományai, olyan folyományai, a melyek az államnak ugy gazdasági, mint politikai érdekeit szolgálják. Azok az eredmények, azok a czélok, a melyeket az államok a tengerészeti ipar támogatásával elérni akarnak, körülbelül a következőkben foglalhatók össze : A hajóépitési iparnak megteremtése és fentartása, hogy ily módon munka adassék a honi munkaerőknek és előmozdittassanak mindazok a szárazföldi iparágak, a melyek a bajóépitkezéssel összefüggésben, nexusban vannak. A Seoond report on merchant shippingben meg lett állapitva, hogy majdnem ötven az az iparág, a mely a haj óépitéssel összefüggésben van. Meggátolhatjuk továbbá azoknak a tőkéknek kivándorlását, melyek a hajóépítésre vannak szánva. A tengerészeti ipar támogatásának czélja továbbá a hajópark létesítése, mely béke idejében képes legyen résztvenni a nemzetközi versenyben, a tengeri szállítmányozás nagy nemzetközi munkájában, hogy a fuvardijak által képviselt gazdasági értéknek egy részét a saját nemzetgazdaságunknak biztosítsa, háború idejében pedig alkalmas legyen arra, hogy legjobb részével a segéd-czirkálóhajók szolgálatát teljesítse, másik részével pedig a teherszállítást, a legénység és hadiszerek szállítását szolgálja. Czélja azután az is, hogy azok a tőkék, a melyek különben parlagon hevernének vagy kivándorolnának, megnyerjék az őket megillető sajátszerű, természetes befektetés módját és ezáltal meggátoltassék az, hogy azok, a mint az a múlt évtizedekben történt, nem Magyarországnak, hanem más országok és nemzetek gazdasági érdekeinek tegyenek szolgálatot. Szóval, hogy azok az eredmények éressenek el, a melyek közgazdaságilag munkát és nemzeti vagyonosodást jelentenek, politikailag pedig azt, hogy függetlenek legyünk a tengeren, vagyis hogy a nemzetközi munkának ezen a nagy terén ne függjünk gazdasági tekintetben olyan államoktól, a melyeknek érdekei és törekvései a tengeren a mi közgazdasági törekvéseinkkel és érdekeinkkel össze nem egyeztethetők. Ezeket a czélokat gondoltuk, hogy ez a törvényjavaslat el akarja érni, vagy hogy legalább ezek legfontosabbj ait akarja megvalósitani. De ha nagy volt ez irányban a várakozás, meg kell vallanom, hogy a törvényjavaslat benyújtása után a kijózanodás is legalább ugyanoly nagy volt. A ki ismeri a tengerészet szervezetét és technikai működését, annak be kell látnia, hogy a milyen bölcs, a milyen előrelátó ezen törvényjavaslat a hajóépítés körül, a mennyire eleget tesz e tekintetben minden előrelátható követelménynek és kívánságnak, olyannyira hézagos a szabad hajózás érdekei szempontjából, ép oly annyira hamar ignorálja, tekintetbe nem veszi a szabad hajózás követelményeit és szükségleteit. Teszi ezt pedig oly módon, hogy némely lényeges intézkedése a szabadhajózás fejlődésére nézve nem támogatást, nem előmozdítást — hanem ellenkezőleg, akadályt, hátráltatást jelent. Sőt némely intézkedése a javaslatnak a szabadhajózásra vonatkozó czimét is megczáfolja. Ennek a törvényjavaslatnak, t. ház, két elsőrendű szerves hibája van. Ezek közül az első és legnagyobb hibája a törvényjavaslatnak, mely pedig a szabadhajózás segélyezését akarná czélozni, az, hogy a szabadhajózást önálló iparágnak nem akarja elismerni, tekinteni, s mint ilyent, semmiféle támogatásban, segélyezésben részesitendőnek nem tartja. En nem fogom untatni a t. házat azzal, hogy itt esetleg sorba állítsam mindazon több nemzetbeli közgazdászok véleményét, a kik azt állítják és bizonyítják, hogy a szabadhajózás igenis önálló iparág, ép olyan iparág, mint akármelyik szárazföldi gyáré és a mely e tekintetben elvárhatja az államtól azt az istápolást, azt a támogatást, a melyet az állam igen bőkezűen juttat a többi szárazföldi iparágaknak. De a czitátumok fölöslegesek is, a mennyiben immár köztudomású, hogy a tenger ma a világforgalomnak legnagyobb és legfontosabb útja. Ha egykor a tenger az