Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-54
5*. országos ülés J906 no Kérdem a t. házat: méltóztatik-e elfogadni a 13. §. 2. bekezdését a közgazdasági és pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a 2. bekezdést elfogadja. Kérdem már most: méltóztatik-e elfogadni Nagy Emil módositványát, igen vagy nem 1 (Igen!) Azt hiszem,, kijelenthetem, hogy a képviselőház Nagy Emil módositványát elfogadja. Ezután következik Éber Antal képviselő ur módositványa. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Éber Antal módositványát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház Éber Antal módositványát elfogadja. Következik most a 14. §. Kérem Egry Béla jegyző urat, hogy a 14. §-t felolvasni szíveskedjék. Egry Béla jegyző (olvassa a 14. §-t). Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Nagy Emil előadó : T. ház ! Ezen törvényszakasz első bekezdésében kérem törölni a HorvátSzlavon-Dalmátországokra való hivatkozást, továbbá a második bekezdésben méltóztassék a »14. §.« helyett »13. §.«-t tenni, miután ez még az eredeti szám, a mely változáson ment keresztül; végül pedig kérem a két utolsó bekezdést egészen mellőzni. Egry Béla jegyző : Csizmazia Endre ! Csizmazia Endre : T. képviselőház ! A törvényjavaslat 13. §-a megállapitja, hogy : »az állam, törvényhatóságok, községek, az ezek által f entartott vagy segélyezett intézetek és intézmények, valamint a közforgalomra berendezett hazai közlekedési vállalatok ipari szükségletei és munkálatai rendszerint a magyar korona országainak ipara révén fedezendők«. A törvényjavaslatnak ez az intézkedése nagyon helyes és ebből kitűnik az is, hogy ez nemcsak tisztán az állami, községi és törvényhatósági vállalatokra vonatkozik, hanem vonatkozik ezeken kivül a közforgalomra berendezett magánvállalatokra is. A törvényjavaslat 14. §-a azt mondja, — most már az előadói módosítás szerint — hogy a 13. §-ban felsorolt hatóságok, hivatalok, intézetek, intézmények és vállalatok ipari szükségleteinek és munkáinak beszerzését, illetve végeztetését, kiírását, odaítélését és a szerződések kötését a kereskedelemügyi miniszter fogja rendeleti utón szabályozni. Ennek a két szakasznak összevetéséből, szószerinti értelméből az következnék, hogy a magánvállalatoknak ipari beszerzését is a kereskedelemügyi miniszter szabályozná rendeletileg, holott az indokolás szerint ennek a törvényjavaslatnak czélja nem ez, hanem csupán a közhatósági szállításokat óhajtja a kereskedelemügyi miniszter rendelkezése alá helyezni. Kitűnik ez abból is, hogy tulajdonképen a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése nem más, mint az 1897 : XX. t.-cz. 38. és 39. §-ának — a mely az eljárást eddig nagyon nehézkessé tette — hatályon kivül helyezése, ugy hogy a közhatósági szállítások ezután nem az említett törvényben veinber H-án, csütörtökön. 259 meghatározott módon fognak megejtetni, hanem a kereskedelemügyi miniszter ur által kibocsátandó rendelet értelmében. Nagyon természetes, hogy félreértésekre adhatna a szakasz, ha így maradna, alkalmat abban, hogy a magánvállalatoknak is, a melyek természetesen kötelezve vannak az összes szükségleteket a magyar ipar révén fedezni, esetleg a kereskedelemügyi miniszter határozná meg, hogy mily módon, milyen pályázati hirdetmény, árlejtés utján fedezzék szükségleteiket. Minthogy — mondom — sem a javaslat beterjesztőjének ez nem czélja, de magával az indokolással is ellenkezik s minthogy nézetem szerint ezt a félreértést ugy tudjuk legkönnyebben kiküszöbölni, ha ebből a második bekezdésből az »és vállalatok« szavakat kihagyjuk, indítványozom, hogy e szavak kihagyassanak, önként értetődik, hogy a szorosan vett állami vállalatok azért ezen szakasz rendelkezése alá fognak esni, mert hiszen ott vannak »a hivatalok, intézetek, intézmények* és ezek a vállalatokat is magukba foglalják. Kérem tehát, méltóztassék módosításomat, a mely ekként hangzik : »a 14. §. második bekezdésének 4. sorából »és vállalatok« szavak töröltessenek*, elfogadni. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szó'ni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : T. ház ! A módosítást elfogadom. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur, nem tudom, kíván- e szólni ? Nagy Emil előadó : Nem kívánok ! Elnök : Az előadó ur nem kíván szólni. Következik a szavazás. Mindenekelőtt kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 14. §. első bekezdését elfogadni, természetesen fentartva az előadó ur módosítása feletti külön elhatározást ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a 14. szakasz első bekezdését elfogadja. Kérdem most: méltóztatik-e az előadó urnak azon módositványát, hogy az első bekezdés utolsó három és fél sora ezen szavaktól: »Horvát-Szlavonországokban« egészen ezen szóig : »bánja« kihagyandó, elfogadn : , igen vagy nem '( (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház az előadó ur módosítását e'fogadja. Most következik a második bekezdés feletti döntés, a mely ellen szintén nem tétetvén azt lényegesen megváltoztató külön észrevétel vagy módositvány, felteszem a kérdést: méltóztatik-e a második bekezdést elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a második bekezdést elfogadja. A második bekezdéshez két módositvány is adatott be. Az egyik az előadó uré, a mely szerint a második bekezdés harmadik sorában 14. §. helyett 13. §. teendő. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e ezen módosítást elfogadni ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Ugyancsak a második 33*
