Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-53

242 53. országos ülés 1906 november 7-én, szerdán. Batthyány Tivadar ur, a vasúti szövetségnek elnöke a vállalatokhoz fordult a villamos alkalmazottak érdekében; egy memorandumot is nyújtottak be. Erre a memorandumra semmiféle választ nem kaptak, gr. Batthyány Tivadar úrral pedig a vállalat egyáltalában szóba sem állott. Ekkor fordult ő a mélyen t. kormányhoz, hogy közvetítse ezeknek a szegény embereknek jogos kérését. A kereskedelemügyi mélyen t. miniszter ur hajlandó is volt erre a közvetítésre. Meg is próbálták. Meg is egyeztek volna a munkásokkal. Nem kivántak sokat, csak 9 órai munkaidőt 13 órás keretben és teljes amnesztiát. Gr. Batthyány Tivadar: Csak az amnesztia kérdése volt az akadály. HenCZ Károly: Tudjuk, hogy a sztrájkbizottság elfogadta a feltételeket, és ki volt az, a ki el nem fogadta ? A villamos társulatok és pedig az amnesztia miatt. (Nagy zaj,) Gr. Batthyány Tivadar: Csak az amnesztia miatt. (Zaj.) Hencz Károly: Tessenek majd hozzászólni. Mikor pedig gr. Batthyány Tivadar képviselőtársam a fővárosi hatósághoz fordult közvetítéséit, a mely pedig első sorban lett volna hivatva a közvetítést felvenni, ez ridegen elzárkózott ettől azért, mert a villamos társaságok őt a közvetítésre még fel nem kérték. Mikor azok a szerencsétlen emberek, azok a fehér rabszolgák — méltán nevezhetjük igy minden hatóságtól elhagyatva, tisztán önmagukra támaszkodva, állottak ezekkel a hatalmas társulatokkal szemben, akkor ne vegye tőlük senki rossz néven, hogy azokhoz fordultak segítségért, a kik talán, ha önzésből is, ha utógondolattal is, de legalább velük szemben a szerencsétlenség pillanatában részvétet igyekeztek mutatni. Ezek pedig a szocziáldemokraták voltak. Farkasházy Zsigmond: így gyártják a szocziáldemokrácziát! Hencz Károly: Biztos meggyőződést szereztem arról, hogy ezek a szocziálisták tudták azt, hogy ez a sztrájk kudarczczal fog végződni, de azért belelovalták ezeket a munkásokat, hogy ebből ők annak idején tőkét kovácsolhassanak és hogy annak idején a harcztérnek a borzalmaira ők mint harcztéri keselyűk lecsaphassanak. TTgy is történt. Majd elmondom, hogy miben áll a dolog. (Halljuk! HalljuJcf) A villamos vasúti vezetők, mondom, a szocziáldemokratákhoz fordultak, a kik kimondották azt, hogy a mennyiben módjukban áll, erkölcsileg és anyagilag támogatni fogják őket és utasították saját szervezett embereiket, hogy a sztrájktörést lehetetlenné tegyék. Minthogy pedig ez az utasítás megvolt, én ennek tulajdonítom saját informáczióim alapján azokat a rendetlenségeket, azokat a rendbontásokat, azokat a verekedéseket s a villamos vasutak megtámadását, a melyeket tulaj donképen a szocziáldemokrácziának izgatása alatt rendezett az az eg}^ pár villamosvasúti alkalmazott és nem alkalmazott, a kiket a rendőrség jelentése folytán be is czitáltak és a kiknek a viselkedése következtében a rendőrség később kénytelen is volt a sztrájktanyát feloszlatni. De, t. képviselőház, én nem akarom a rendőrségnek eljárását sem ridegen a részrehajlás szempontjából vizsgáim. Farkasházy Zsigmond: A rendőrség is Hűvösek szolgálatában áll! Hencz Károly: Kétségtelen tény az, hogy oly rendbontások történtek, hogy a rend fentartása érdekéből a rendőrségnek közbe is kellett lépnie, de a czélt, a melyet a rendőrség szolgált e közbelépéssel, helytelenül közelitette még végeredményében azáltal, hogy feloszlatta a sztrájktanyát. Mert hiszen azok, a kik ezen viselkedésben a villamos kocsik megtámadásában és rendetlenségben részt vettek, azok nem voltak sztrájktanyabéli villamos vasutasok. A ki tudja, hog}

? miként rendezik a sztrájkokat, tudja azt is, hogy az illetők a sztrájktanyáról többet ki nem mehetnek, mert ha egyszer kimentek, akkor a sztrájk sikere is veszélyeztetve van. Én tehát nem láttam teljesen indokoltnak a sztrájktanya feloszlatását és ha ez megtörtént, annak némileg az a színezete van, hogy a közhatalom szintén hozzájárult ahhoz, hogy ennek az alapjában véve jogos harcznak a mérlege a tőkének a részére billent le. (Helyeslés.) A rendőrségnek, t, ház, nem kellett volna beavatkoznia ugy, hogy a sztrájkot letöri. Mert hiszen miről volt szó? Azok a nagyhangú kijelentések, melyeket a villamos társaságok tettek, hogy: »ha egy millióba kerül is, akkor sem engedünk«, ezek is mutatják elkeseredett harczot, mely itt folyt, és most a másik oldallal szembe állítva a dolgot, azt láthatjuk, hogy itt tulajdonképen csak arról volt szó, hogy letörjék a sztrájkot, ha a villamos társaság egy pár százezer koronát veszít is végeredményben, mig másrészről a munkások a hét és fél napig tartó sztrájk után teljesen elcsigázva állottak. Itt volt november 1-je. Itt volt a lakbérnegyed, itt volt az az eset, hogy már az előző évnegyedről sokan nem vették fel a fizetésüket. Itt volt az a tény, hogy nem voltak sztrájkpénztáraik, a mi j>edig a sztrájkviselésnél a legfontosabb tényező. Ezeken a napokon a leghidegebb idők voltak, sokan tehát a sztrájktanyáról igyekeztek hazamenekülni, ha pedig a tanyáról egyszer elszöktek, a sztrájkban többé nem vettek részt. Tehát ez a sztrájktanya feloszlott volna a nélkül is. Ehhez hozzájárult a fővárosnak az az állapota, hogy annyi itt a munkanélküli, a kik minden egyes sztrájk alkalmával szolgáltatják a sztrájktörő sereget. Én, t. képviselőház, teljes mértékben, egész szimpátiámmal és részvétemmel a munkások oldalán állok, még az igazságügyminiszter urnak minapi kijelentései után is. Mert t. képviselőház, vizsgáljuk csak meg azokat az állapotokat,