Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-53

226 53. országos ülés 1906 szempontjából szükségesnek tartja, kisajátítási jogot engedélyezni. Már most Csizmazia Endre t. barátom valami közvetlen oki összefüggést keres a között, hogy valamely vállalat szükséges és hogy valamely vállalat a közérdek szempontjából szükséges legyen és a kisajátitási jog neki megadassék. Én bevallom és belátom azt, hogy az a körülmény, hogy minden egyes iparvállalat külön mint olyan magában reprezentálja, magában elénk tárja a közérdeket, a mely annak az ipari válallatnak létesítéséhez fűződik, nincsen meg. De azt hiszem, hogy az én t. barátom egy viczinális vasútnál is igen nehezen, vagy legalább nagyon sok esetben nem tudná konstatálni, hogy épen az a viczinális vasút miért szükséges ? A mi pedig az elhelyezés kérdését illeti, semmi különbség a kettő között nincs, mert épen ugy, a mint egy iparvállalat más helyen és más irányban is épithet, mint a milyenben épiteni akar, azonképen a helyiérdekű vasút trace-ját is akárhány irányban változtathatja meg nem a közérdek, hanem a magánérdek sérelmével. Még csak egy körülményre vagyok bátor ráutalni, hogy csak röviden vegyem igénybe a t. ház türelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Egy ilyen kérdés már állott a magyar országgyűlés előtt; állott az 1836 : XXV. t.-cz. megalkotásánál, a mely »az ország közjavát és a kereskedést gyarapító magányos vállalatokról* szól. Ez a törvényjavaslat is, a mely a 36-iki országgyűlés előtt feküdt, a legteljesebb kisajátitási jogot adta az abban szabályozott vállalatoknak, mert a törvényhatóság karhatalmának igénybevételét is megengedte oly esetben, ha valaki a kisajátitási jog gyakorlását akadályozni merte. Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál is felmerültek azok az aggodalmaskodó hangok, a melyeket most hallunk ; ott is voltak, a kik hangsúlyozták, hogy vájjon az, hogy az a vasút épen abban az irányban menjen, olyan nagy közérdek-e; hogy vájjon miért legyen az a földbirtokos kényszerítve arra, hogy ő épen ott engedje azt a vasutat átmenni, a hol az neki nem tetszik. Es akkor — és ez vigasztal engem, mert egész jó társaságban vagyok — Deák Ferencz kelt ennek a javaslatnak a védelmére és beszédében, a melynek csak a bevezetését és a befejezését idézem, a következőket mondotta (olvassa) : »Ha meggondolják a Karok és Rendek, hogy a kereskedői világban megelőztetni szerfelett nagy baj, mert az elkésést helyrehozni és azon utat, a melyet egyszer a kereskedés vett magának, megváltoztatni kimondhatatlanul nehéz, lehetetlen nem hinni, hogy az egész ország egy szívvellélekkel elismeri, hogy könnyebb közlekedő eszközökre nekünk is okvetlenül szükségünk van . . .« — azt hiszem, mi is mondhatjuk, hogy nagyobb iparra nekünk is okvetlenül szükségünk van — «. . . és a dolgot kipótolhatatlan kár nélkül már tovább halasztanunk nem lehet.« A taxativ felsorolással szemben pedig a befejezés igy szól (olvassa) : »Ismétlem, hogy ha nem november 7-én, szerdán. mondom, hazánk virágzását, de csak exisztencziáját is szivünkön viseljük, hallgatva nem vesztegelhetünk, sem pedig időtlen, félszeg, temporizáló rendszabályokhoz — ez a taxativ felsorolás — nem nyúlhatunk.* Én is csak azt mondom, hogy a legmagasabb mértékben fenforogni látoni az ahhoz fűződő közérdeket, hogy itt magyar ipaxt létesítsünk. A magyar ipar létesítésének nem egyetlen akadálya, de egyik akadálya az, hogy ezt a kisajátitási jogot számára a törvényhozás nem biztosítja. És miután én azt látom, hogy a közérdek kívánja, hogy minden lehetséges eszközzel, minden lehetséges módon előmozdítsuk az ipar pártolását ennélfogva én azt tartom, hogy ezt az eszközt, ezt a módot sem szabad tőle megtagadni. Ezért kénytelen vagyok a t. háztól továbbra is kérni, hogy az én módosításomat elfogadni méltóztassék, mert én is azt mondhatom, hogy a közben beterjesztett javaslatokhoz, mint időtlen, félszeg, temporizáló rendszabályokhoz a magam részéről hozzá nem járulhatok. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter ur kivan nyilatkozni. Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy részben az egyenesen hozzám intézett felszólalásokra, másrészt a 8. §-ra vonatkozólag a jogászi álláspont tekintetében néhány reflexiót tehessek. Simonyi-Sernadam Sándor képviselő ur volt szives kifejezni azt az óhaját, hogy a mennyiben ennek a most hozandó törvénynek végrehajtásával kapcsolatosan végrehajtási rendelet lenne kibocsátandó, annak megalkotásánál a szakköröket és a képviselő urakat meghallgatni igyekezzem. A t. képviselő ur e tekintetben tévedésben van, mert az igazságügyminiszternek ezen törvény végrehajtásával kapcsolatban semmiféle meghatalmazást a törvény nem ad és ezzel a törvénynyel kapcsolatosan semmiféle rendeletek kibocsátása, legalább ezen javaslat szerint, tervbe véve nincsen. Már most, ezen kérdéstől eltekintve, megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy — konkrét példára hivatkozom — most, mikor a kereskedelmi vétségek tárgyában kibocsátandó rendeletről vau szó, a szakköröket meghallgatom ; nagyon természetes tehát, hogy adandó alkalommal, ha valamely törvénypótló vagy kormányzati rendelet kibocsátásáról lesz szó, mindig kötelességemnek fogom tartani az illetékes szakkörök meghallgatását. Azt hiszem, a t. képviselő ur ebben megnyugszik. A miért én tulaj donképen felszólalok, az különösen az, hogy mély tisztelettel megkérjem a t. képviselőházat és annak minden'egyes tagját, hogy Éber Antal képviselő ur módosítását méltóztassék elutasítani, illetőleg azt el nem fogadni, mert az nagymértékű veszélyt rejt magában. (Helyeslés a középen.) Mielőtt azonban magának ennek a kérdésnek jogi taglalásába bocsátkoznám, bármennyire saj nálom, mégis kénytelen vagyok egy más területre is