Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-52

oá. országos ülés 1906 november 5-én, hétfőn 209 nél a »szivattyutelepek és emelőberendezések« szavakat szintén ide beszúrni. E tekintetben a törvényjavaslaton semminemű lényegbeli változás nem történik : ellenkezőleg, eléretik~az a czél.'a melyet el akarunk érni, hogy az ilyen áldásos modern közgazdasági segédeszközök, mint a minők a sodronypályák, a vezetékek és ehhez hasonlók, a vállalatok által szintén igénybe vétethessenek. Ez, t. ház, az én egészen uj szövegezésem, a melyben kérem a törvényjavaslat e szakaszának elfogadását. Elnök : Kérem a módositás felolvasását. Benedek János jegyző (olvassa) : »Módositások a 8. §-hoz. Ezen szakaszt a következő, nagyrészben uj szövegezésben ajánlom elfogadásra : Gyáros ipartelepek javára az 1881 : XLI. törvényczikk értelmében kisajátításnak van helye állami, törvényhatásági, községi, városi vagyont képező ingatlanokra, ezek növedékeire és tartozékaira. Ugyanilven kisajátításnak van helye a gyári, mezőgazdasági, erdészeti és bányászati czélokra szolgáló ijjarvágányokra, sodronypályákra, mindenféle vezetékekre, villamos áram átviteli telepekre és bányahányókra, valamint az üzemhez nélkülözhetetlen, az 1885 : XXIII. t.-ez. alapján hatóságilag engedélyezett vízmüvekre, szivattyutelej)ekre és emelő-berendezésekre, de csak az esetben, ha ezek az ingatlanok mezőgazdasági vagy erdészeti megnövelés alatt állanak, vagy parlagon hevernek és a kisajátítás egyházi, vallási, közoktatási, tudományos, vagy kegyeletes czélokba, illetve ilyen rendeltetésbe nem ütközik. Gyári, mezőgazdasági, erdészeti és bányászati czélokra szolgálóiparvágányokra, sodronypályákra, mindenféle vezetékekre,villamos áram átviteli telepekre és bányahányókra, valamint az üzemhez nélkülözhetetlen, az 1885 : XXIII. t.-cz. alapján hatóságilag engedélyezett vízmüvek, szivattyú-telepek és emelőberendezések javára ugyanezen keretben és feltételek között magántulajdonban lévő ingatlanok, ezek növedékei és tartozékai is vonhatók az 1881. évi XLI. t.-cz.-ben foglalt kisajátítás alá.« Egry Béla jegyző: Éber Antal! Éber Antal : T. képviselőház! A torvényjavaslat 8. §-ának szövege a bizottsági tárgyalások során nemcsak módosításokon ment keresztül, hanem — szemben az igen t. előadó urnak most kifejtett nézetévei — merem állítani, hogy onnan teljesen megváltozva, teljesen átalakítva került ide, a t. ház elé. A 8. §. eredeti szövegezése az volt, hogy általánosságban a szakaszban foglalt bizonyos korlátozásokkal az 1881-ik évi törvényben foglalt kisajátítási jogot statuálja a gyárakra és ipari telepekre. Ezzel szemben a bizottsági megállapodások, vagy a mint az előadó ur magát kifejezte, a kompromisszum értelmében a kisajátítási jog csak az iparvállalatokhoz tartozó iparvasutakra és sodronypályákra vonatkoznék általában és ezekre is csak abban az esetben, ha, mint a bizottsági szöveg mondja, fontos közgazdasági érdek ezt parancsolólag követeli. Hát KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. III. KÖTET. bocsánatot kérek, én mindenekelőtt azt tartom, hogy ha tényleg törvényes rendelkezéssel el akarjuk hárítani az iparfejlesztésnek, uj ipari vállalatok alapításának, a régiek kibővítésének eddig fennállott akadályait, akkor nem vezet eredményre az e czélra szolgáló eszközöknek, alkatrészeknek taxativ felsorolása, mert hiszen látjuk, hogy már a bizottsági tárgyalások és az egyes pártokban történt megbeszélések során folyton akadtak egyes képviselőtársaim, a kiknek eszükbe jutott bizonyos uj dolog, a melyre kiterjesztendőnek vélik a kisajátítási jogot. Én azt hiszem, hogy ha életbe lép ez a törvény azon tárgyaknak taxativ felsorolásával, a melyekre a kisajátítási jog megadatik, akkor rövid időre az életbeléptetés után gyakran fog előtűnni az a jelenség, hogy egyszerűen nem gondoskodtunk fontos és jelentőséggel bíró eszközöknek, ipari szükségleteknek a kisajátítási jog alá, való vonhatásáról. Másrészt számolnunk kell azzal, hogy a technika fejlődése folytán állliatnak elő oly szükségletek, a melyekről itt gondoskodás nem történik. De eltekintve ettől, a kereskedelmiigyí -miniszter ur által proponált eredeti szöveg szerint helye lett volna a kisajátítási jog megadásának abban az esetben, hogy ha egy már fennálló iparvállalat, a mely be van ékelve idegen birtokosok tulajdonába, ipari vállalatát ki akarja bővíteni. Nagyobb jelentőséggel bír ez, t. ház, mint az a kérdés, vájjon az újonnan létesülő iparvállalatoknak ipartelepeikre nézve adjuk-e meg a kisajátítási jogot, mert végtére az, a ki uj ipartelepet létesít, az még kereshet magának más helyet is, mint a hol ő maga a legalkalmasabbnak tartotta az építkezést, bár itt is sokszor az elhelyezkedés kérdése annyira összefügg a helyzettel, hogy ő magát minden IU agántulajdonos szeszélyének, kívánságának csak nehezen vetheti alá, de egyenesen kényszerítő helyzetben van a gyártelep, a mely bele van ékelve ily idegen tulajdonosok ingatlanai közé és terjeszkedni nem képes abban az esetben, ha a szomszéd tulajdonosok akár szeszélyből, akár pedig azért, mert kényszerhelyzetét kihasználva, őt megzsarolni akarják, neki saját jószántukból a szomszédos területeket át nem engedik. Tudom, hogy ezzel szemben azok az aggályok voltak irányadók, illetve talán azok az aggályok vezettek kompromisszumra, hogy viszont azokkal a földbirtokosokkal, az ingatlanok azon tulajdonosaival szemben, a kik itt kisajátítást szenvedettekként érdekelve vannak, nem lehet azt a kényszert érvényesíteni, hogy kötelesek legyenek egy ilyen iparvállalat czéljaira ingatlanaikból bizonyos területet átengedni. Eltekintve attól, hogy a közérdek szempontjának a magánérdek engedni tartozik, a mire majd később bátor leszek áttérni ebben a vonatkozásban, bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni még arra a körülményre is, hogy a kisajátítási törvény 23. §-a, a mely ezen kisajátításoknál is kell hogy alkalmazást nyerjen, teljes és tökéletes mértékben megvédi mindazon érdekeit az ingatlanok tulajdonosai27