Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-52

204 52. országos ülés 1906 november 5-én, hétfőn. tőke részére, hazai emberek részére foglaltatnának le. De e mellett nem kívánom a külföldi tőkét kizárni és ezért bátorkodom egy külön bekezdést ajánlani, a mely következőleg szól (olvassa) : »A kereskedelemügyi miniszter a jelen törvényben körülirt kedvezményeket a törvény hatályba léptetésének napjától számított két éven belül csak magyar születésű egyéneknek és hazai tőke alapján alakult társulatoknak adhatja meg, nem zárva ki e részben a társulást sem a külföldi tőkével és küllionosokkal.« Ez nem zárja ki, hogy külföldi tőke ne jöjjön hozzánk, de mégis bizonyos szelíd nyomás-gyakorlás akar lenni a külföldi tőkére, hogy legalább magyar tőkét, magyar embert vonzzon magához és azzal társuljon. Ha pedig a magyar tőke és a magyar elem így sem kivan részesedni benne, akkor két év múlva legyen szabad a vásár. De két évre mégis tisztelettel kérném ezt a megkötést. Befejeztem. Elnök : A kereskedelemügyi miniszter kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Sajnálom, de nem járulhatok hozzá a t. képviselő ur javaslatához, mert ha elíogadnók e javaslatot, ez annyit jelentene, hogy két évre függeszszük fel az iparfejlesztést. Elnök : Kérem Hammersberg László jegyző urat, szíveskedjék a módosítást felolvasni. Hammersberg László jegyző (olvassa a módosítást). , Benedek János jegyző: Zboray Miklós! Zboray Miklós : T. ház ! A szakasz az alakítandó iparvállalatoknál a hazai érdekeket, különösen a magyarság érdekét védelmezvén, engedje meg a t. ház, hogy az igen t. kormány és különösen a kereskedelemügyi miniszter ur becses figyelmét néhány szóval én is felhivjam arra, hog)^ óhajtanám, ha nemcsak a munkások és tisztviselők alkalmazásánál ügyelnénk a magyar honosok érdekeinek biztosítására, hanem .ügyelnénk különösen arra is, hogy esetleges visszaélések, megkerülések ne történjenek, vagy külföldi érdekek bele ne nyomuljanak azoknak a vállalatoknak az ügykezelésébe, a melyek nagyrészt magyar tőkével fognak segély eztetni. Czélzok ezzel arra, a mi tulaj donképen nem is ide tartozik, hogy ma is vannak vállalatok, a melyeket szubvencziónál az állam és azoknál mégis megtörténhetik, hogy félmunkát végeznek, hogy nincsenek meg azok az eszközeink, gyáraink, műhelyeink, a melyek teljes, tökéletes kifejlődését biztosítják annak a gyártandó czikknek vagy árunak. Értem az alatt, hogy félárut készítenek, a helyett, hqgy kész árut állítanának elő; pl. a tompot — hogy a kalapos-üzletet említsem — beszállítják és itt a külföldről hozott szalagokat illesztik cs.ak rá. Ha gyárakat létesítünk és szubvenczionálunk, igyekezzünk arra, hogy, kezdve a legprimitívebb eszköztől a végső kidolgozásig, mindent magyar anyagból, magyar munkáskezek állitsanak elő, vagyis kész árakat létesítsenek, így pl. posztógyáraink nagy részénél az appretirozást más gyáraknál végeztetik. Nem akarok a részletekbe belemenni, nem akarok neveket, személyeket belevonni a dologba. Ha látni fogom azt, hogy minden igyekezete a kormánynak, a közvéleménynek, a mely arra irányul, hogy tisztán és kizárólag magyar munkát végezzünk, nem használ, nem fogok visszariadni attól sem, ha más utón nern sikerül, hogy nyíltan, interpelláczió alakjában vagy más módon felhivjam a kormány és a közvélemény figyelmét azokra, a kik megkerülik ezt az óhajt. így akarom elérni azt. hogy ma félárut készítő gyárak igyekezzenek a teljes kidolgozásra; ezzel akarom elérni azt, hogy ne történhessék meg, a mi itt-ott igenis megtörténik, hogy kivisznek bizonyos anyagot finom feldolgozásra, arjjH'etirozásra, fehérítésre vagy finomításra és ellenőrizhetetlenül sokkal nagyobb mennyiséget hoznak be, mint a mennyit kivittek. Viszont óhajtanám, hogy igyekezzék a kormány arra, hogy az ilyen gyárak a központot itt Magyarországon tartsák, mert ma megtörténhetik, hogy ha egyik-másik magyar vállalathoz fordul az ember, ez kiküldi a megrendelést külföldre, mert a központja külföldön székel. Ennek következménye az, hogy tisztviselői is külföldiek, könyvei, levelezései teljesen németek, külföldi, idegen nyelvűek és nem magyarok. Kikötném azt, hogy mindegyik köteles a központot itt tartani, hogy lehetőleg könyveit magyarul vezesse, mert, bevallom őszintén, én még azt sem haboznám, habár erre külön törvényhozási intézkedés szükséges, megállapittatni, hogy ugy, mint más államokban is, bizonyító erővel csak az állam nyelvén vezetett könyvek bírjanak. Ha most nem is teszszük ezt meg azonnal, de nem zárkózhatik el a kormány ettől, mert hisz módjában van, hogy midőn ezen szerződéseket adja, ezeket, a mennyire lehet, esetről-esetre a feltételeknél előszabja. Ezek volnának, a miket én a kormány szives figyelmébe ajánlok. Kérem még a t. kormányt, hogy akkor, mikor fellendült a társadalomban a magyar ipar védelme, az országos iparpártoló szövetség, a tulipán-szövetség, a magyar védőegyesület megalakult és igyekszik a társadalom erejének igénybevételével a magyar termékek, vállalatok számára biztosítani a fogyasztó-közönséget, hasson oda, hogy ne csak viseljük azt a tulipánt vagy a magyar védő-egyesület jelvényét, hanem azon buzgó embereket, a kik fáradoznak, segítsük. Azok az emberek, kik fáradhatlamil, lépésről-lépésre igyekeznek tért hódítani, semmit sem végezhetnek, ha a kormány nem támogatja őket, holott itt van a módja annak, hogy minden jogos érdek sérelme nélkül támogassuk törekvéseiket. Épen azért gondolja meg a t. kormány, hogy nem volna-e jó azokat a kereskedőket — hisz Magyarországon alig van 20—30 nagykereskedő, a ki ellátja áruval a többi kiskereskedőket — segíteni ezen módon a rendelkezésre álló pénzből, az esetre, ha tisztán és kizárólag magyar árukat tartanak.