Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-51
186 51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. körülményt és igen kérném az igen t. kereskedelmi kormányt, ne féltse a sztrájkoktól a nagyipart és a kisipart. Mert magának a sztrájknak kitörése azt bizonyítja, hogy van nagyipar, hogy fellendül az ipar, hogy gyárak emelkednek, hogy sok a munkás. A munkások pedig érzik, hogy a gyárosok több bért adhatnak nekik, hogy a munkaadók jobban megfizethetik őket. Már pedig ez nemzetgazdasági érdek, a magyar állam érdeke, az ország érdeke és a kormánynak — ha valóban az ország felvirágoztatását akarja — érdeke, hogy abból a nyereségből, a melyet a gyárosok zsebrevágnak, minél nagyobb rész jusson a munkásoknak. (Helyeslés.) Mert az államot nem a gyáros urak adó fillérei tartják fenn. Az államot a munkások adófillérei tartják legnagyobbrészt fenn. Es ha a statisztikát, a költségvetést tanulmányozzuk, azt látjuk, hogy az egyenes és közvetlen adók legnagyobb részét a munkálkodó nép fizeti. Ha mi az ipari földmives nép keresetét szaporítjuk, ha mi azoknak a megélhetését könnyitjük, ha minél több eszközt tudunk nekik adni arra, hogy igényeiket minél könnyebben, minél bőségesebben kielégíthessék, hogy minél jobban öltözködhessenek, hogy minél jobban táplálkozhassanak, hogy minél jobb lakásban lakhassanak, hogy a művelődésre alkalmas eszközöket minél könnyebben megszerezhessék, ezzel az általános fogyasztást emeltük, s ezzel közvetve a hazának és államnak a javát mozdítottuk elő. (Zaj. Mozgás.) Ne aggodalmaskodjunk mi, ne féltsük a sztrájktól se a nagyipart, se a kisipart. Csak marakodjanak egymással munkaadó és munkás. Legyen meggyőződve a t. képviselőház, még egyetlen egy gyár sem csukta be kapuit Magyarországon, de külföldön sem, azért, mert nem tudta munkásainak bérét kifizetni; azért csukta be, mert más konjunktúrák voltak, mert a konkurrenczia megölte, mert nincs önálló vámterületünk. Megölte az osztrák ipar, az osztrák konkurrenczia. De azért még egyetlen egy gyár sem csukta be kapuit, mert munkásait nem tudta kielégiteni. Javaslom, méltóztassék ezeket a kérvényeket az irattárba helyezni és ne méltóztassék a sztrájknak törvénynyel való korlátozását megkísérteni. (Felkiáltások : Hohó ! Zaj.) Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. képviselőház / (Halljuk ! Halljuk 1) Talán kötelességet mulasztanék, ha ezen nag3'fontosságu kérdésben legalább néhány szóval, röviden nem jelezném saját álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Azért beszélek saját álláspontomról, mert eddig a kormánynak még nem volt alkalma arra, hogy e tekintetben egyöntetű megállapodást létesitsen. Mindenki tudja, hogy a jelen kornak legnag3 7 obb problémája a tröszt, a kartell és a sztrájk kérdése. Az lesz a legszerencsésebb törvényhozó és az fogja nemzetének sorsát messze jövendőre biztosítani, a ki ezen kérdéseket üdvösen és mindenkire megnyugtatólag el tudja intézni. Sztrájktörvényről beszélnek a kérvények és sztrájktörvényről beszél a t. előttem szólott képviselő ur, a ki fél attól, hogy e kérvények kiadassanak a kormánynak a sztrájktörvényhozásra való tekintettel. T. képviselőház ! A ki a sztrájktörvény alatt csak azt érti, hogy a sztrájktörvény a munkásoknak kiszolgáltatása akar lenni a tőkével vagy a munkaadóval szemben, a ki a sztrájktörvény alatt csak azt érti, hogy a meg nem engedett sztrájkoknak végre-valahára véget vessünk és az erőszakoskodásokat megszüntessük, a ki igy gondolkodik, t. ház, annak vaj van a fején. (Igaz! Ugy van !) A sztrájktörvény alatt én nem ezt értem. A sztrájktörvény alatt igenis azt értem, (Halljuk !) hogy egyrészről gondoskodás történj ék a nemzet termelő rétegeinek, a munkásosztálynak minden uzsorával és kizsákmányolással szemben való védelme szempontjából, (Élénk helyeslés.) másrészt gondoskodás történjék arra nézve, hogy üzletszerű sztrájkcsinálók ez országban czélt ne érjenek, (Hosszantartó élénk helyeslés.) és a jogintézmények a személyes szabadság megtámadásával, a vagyonból való kiforgatásnak eszközeivel ne veszélyeztessenek, tönkre ne tétessenek. Hódy Gyula: Családokat döntenek romlásba. Polónyi Géza igazságügyminiszter: A sztrájkkal szemben különösen oly országnak, mint a mienk, a melyről hiába mondja a t. képviselő ur, hogy van nagy nagyipara, — mert a statisztikai adatok szerint konstatálva van, hog}? Magyarország ma még legnagyobb mértékben agrárállam — mondom, a sztrájkkal szemben és annak következményei teldntetében különösen két momentum az, mely a törvényhozásnak gondos és éber figyelmét fokozottabb mértékben hivja Id. Az egyik a vasúti sztrájk, a másik az aratósztrájk. A beavatkozás szüksége akkor áll elő, ha ezek elharapózása az országban lehetséges, ha mesterségesen szitják ezeket, ha ezek a mozgalmak odaterelődnek, a hová azokat most szándékoznak terelni, hogy szerződést se kössenek a munkások, (Igaz! ügy van !) s ez által egyes szerencsétlen vidékek odakerülnek, hogy az illető termelők kénytelenek máshonnan szegődtetni munkásokat, (Igaz ! Ugy van !) és nem tudják azok a szerencsétlen emberek, hogy akkor, ha aratás nélkül maradnak, hiába kérnek majd Bokányi úrtól kenyeret és segítséget, mert onnan legfeljebb előfizetési felhívást fognak kapni. (Igaz! Ugy van ! Taps.) A sztrájkkal szemben, ismétlem, t. ház, e kettős vezérelv alapján kell a kérdést kezelni. Hiszen tudjuk, nemcsak nálunk vált ez szükségessé, de minden állam foglalkozik ezzel a nagy kérdéssel. Nálunk van törvény, a mely erre nézve rendelkezik. A büntetőtörvénykönyvnek 177. §-a igy szól (olvassa) : »A magánosok elleni erőszak vétségét követi el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő : a ki a munkabér felemelése vagy leszállítása végett valamely munkás vagy munkaadó ellen erőszakot követ el, azt szóval vagy tettel bántalmazza, vagy erőszakkal fenyegeti,
