Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-50

166 50. országos ülés 1906 október 25-én, csütörtökön. Nagy Emil előadó : E szakaszhoz csak annyi módosítást proponálok, hogy méltóztassék az utolsóelőtti bekezdést igy kiegészíteni (olvassa) : »de ezen meghosszabbítás a régi törvény alapján már megadott kedvezményi idővel együtt 15 évnél hosszabb időre nem terjedhet.* (Helyeslés.) Harambasics Ágost jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. ház ! Már az általános vita alkalmával volt szerencsém bejelenteni, hogy a részletes tárgyalás során a kormány diskréczio­nárius jogát illetőleg módosítást leszek bátor benyújtani. Ezen módosítást van szerencsém ezúttal a következőkben előterjeszteni : »Módositás a 4. §-hoz. Az első bekezdésben »A pénzügyminiszter­rel egyetértőleg« szavak után a következő szavak teendők (olvassa): »Az országos központi ipar­tanács véleménye alapján«. A szakasz kiegészítendő a következő határoz­mánynyal, a szakasz végén (olvassa) : »Az orszá­gos központi ipartanács, mely felerészben a keres­kedelemügyi miniszter előterjesztésére ö felsége által élethossziglan kinevezett, felerészben pedig az országgyűlés képviselőháza által valamennyi párt tagjaiból megválasztott 36 tagból álland, külön törvénynyel fog felállíttatni. Ugyanezen törvényben lesz ezen országos központi ipartanács hatásköre, megalakulása, szervezete és belső ügy­kezelési módja közelebbről meghatározva. Mind­azon ügyekben, melyekben a határozathozatal a jelen törvény által a minisztérium hatáskörébe utaltatik, az országos központi ipartanács meg­hallgatandó. T. ház ! Már az általános vita alkalmával kijelentettem ugy a magam, mint pártom nevé­ben, hogy ezen törvényjavaslat kizárólag közgaz­dasági szempontból tárgyalandó. Épen ennek követ­keztében a felszólalás alkalmával szigorúan tar­tózkodtam minden olyan kitételtől, minden olyan érvtől, a mely a legkisebb mérvben is magán viselné a partikuláris érdek jellegét, vagy akár a legkisebb mértékben is nem tartoznék szorosan a tárgyhoz. Épen ezért, őszintén mondom, nagy csodálkozással vettem észre, hogy ezen objektív tárgyalási alapot épen az államtitkár ur volt szí­ves felszólalásában elhagyni, akkor, a midőn, mon­dom, ezen eminenter, sőt kizárólag közgazdasági kérdésbe politikai kérdéseket vegyitett bele ; poli­tikai kérdéseket vegyitett bele különösen akkor, a midőn kijelentette, hogy mi, a kik ezen pártnak vagyunk tagjai, (Felkiáltások: Melyiknek ?) e törvényjavaslatot azért nem fogadjuk el, mert ennek az országnak meggazdagodását nem kíván­juk és nem óhajtjuk. Az államtitkár ur ezen kije­lentését legyen szabad határozottan visszautasí­tanom és becses emlékezetébe idéznem azon ér­veket, a melyekkel e törvényjavaslatot felszóla­lásom alkalmával el nem fogadtam. Hát, mélyen t. államtitkár ur és t. ház, tény az, hogy ezt a törvényjavaslatot mi el nem fogad­tuk ; nem fogadtuk el pedig azért, mert sok intéz­kedésében károsnak és nagy mértékben megkáro­sítónak és rontónak tekintjük, oly mértékben, hogy káros következményeit nagyobbaknak és vészteljesebbsknsk tekintettük és tekintjük mint jó és üdvös intézkedéseit és határozatait. Nem fo­gadtuk el először is, mert benne egy már létező termelési ágnak megrontását, csaknem megsemmi­sítését látjuk, kijelentvén, hogy az ezen törvény­javaslat által annyira támogatott nagyipar képes lesz tönkre tenni azt a kisipart, a mely ezen ország társadalmának egyik legerősebb támasztéka. Egy hang ; Boeskoripar ! Maniu Gyula; Nem fogadtuk el a törvény­javaslatot azért sem, mert a mi gazdasági vélemé­nyünk szerint államsegélyekkel, szubvencziókkal ipart teremteni, legalább egészséges ipart terem­teni nem lehet; és igy az a szubvenczió és állam­segély mindenekelőtt arra lesz alkalmas, hogy a politikai erkölcsöket megrontsa és hogy az állam azon szubvencziókkal kortesczélokat képes szol­gálni. Ezek voltak azon indokok, t. ház, a melyek kö­vetkeztében ugy nemzetgazdasági, mint belső politikai felfogás szempontjából e törvényjavas­latot el nem fogadtuk. Egy hang : Ebből látszik, hogy jó ! Maniu Gyula: Mindig azt vetik szemünkre, hogy partikuláris szempontból fogjuk fel e dolgokat és épen az államtitkár ur volt ki szemünkre vetette, hogy mi most már általános érdekű kér­désekkel foglalkozunk, mondván, hogy nem fo­gadja el és a kormánynak nincs szüksége, hogy ezen padokról történjenek felszólalások a kisipar érde­kében. Hát engedelmet kérek, t. államtitkár ur és t. ház, nekünk mindig szemünk előtt lebegett és lebeg most is, hogy ennek az országnak általános érdekét, legyen az kis- vagy nagyiparhoz, egyik vagy másik osztályhoz kötve, istápoljuk, fentart­suk, támogassuk és jellemző, hogy most épen ezért aposztrofálnak. (Mozgás a szélsőhaloldalon.) A mi azon diskreczionális jogot illeti, a melyet ezen törvényjavaslat a kormány kezébe ad, az államtitkár ur a legeklatánsabb bizonyítékát szol­gáltatta annak, hogy milyen nagy mértékben lehet azzal visszaélni, s mennyire lehet azpn nagy hatal­mat és erőt, a melyet a törvényhozás a kormánynak nyújt, ezen törvény utján épen az egyes osztályok, egyes nemzetiségek, egyes vidékek előnyére, mások­nak pedig hátrányára felhasználni. Bármennyire is igyekszik az államtitkár ur felszólalásában kizáró­lag nekünk szemünkre vetni azt, hogy- ezen törvény­javaslatot el nem fogadjuk, legyen szabad a tör­vényjavaslat tárgyalásának eddigi menetéből és a politikai életben felmerült egyes jelenségekből a következő konzekvencziákat levonni: Nem volt még törvényjavaslat; a melynek tekintetében Magyarország közvéleménye annyira széthúzna, mint épen ezen törvényjavaslatra nézve és pedig azért, mert bár maga az eszme princzipiali­ter mindenkinek tetszik, (Felkiáltások a szélső­baloldalon : Önöknek is !) — az eszme nekünk is tetszik, de a kivitel nem — és bár mindnyájan akarjuk az ország meggazdagodását: valamennyi

Next

/
Thumbnails
Contents