Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-50
166 50. országos ülés 1906 október 25-én, csütörtökön. Nagy Emil előadó : E szakaszhoz csak annyi módosítást proponálok, hogy méltóztassék az utolsóelőtti bekezdést igy kiegészíteni (olvassa) : »de ezen meghosszabbítás a régi törvény alapján már megadott kedvezményi idővel együtt 15 évnél hosszabb időre nem terjedhet.* (Helyeslés.) Harambasics Ágost jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. ház ! Már az általános vita alkalmával volt szerencsém bejelenteni, hogy a részletes tárgyalás során a kormány diskréczionárius jogát illetőleg módosítást leszek bátor benyújtani. Ezen módosítást van szerencsém ezúttal a következőkben előterjeszteni : »Módositás a 4. §-hoz. Az első bekezdésben »A pénzügyminiszterrel egyetértőleg« szavak után a következő szavak teendők (olvassa): »Az országos központi ipartanács véleménye alapján«. A szakasz kiegészítendő a következő határozmánynyal, a szakasz végén (olvassa) : »Az országos központi ipartanács, mely felerészben a kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére ö felsége által élethossziglan kinevezett, felerészben pedig az országgyűlés képviselőháza által valamennyi párt tagjaiból megválasztott 36 tagból álland, külön törvénynyel fog felállíttatni. Ugyanezen törvényben lesz ezen országos központi ipartanács hatásköre, megalakulása, szervezete és belső ügykezelési módja közelebbről meghatározva. Mindazon ügyekben, melyekben a határozathozatal a jelen törvény által a minisztérium hatáskörébe utaltatik, az országos központi ipartanács meghallgatandó. T. ház ! Már az általános vita alkalmával kijelentettem ugy a magam, mint pártom nevében, hogy ezen törvényjavaslat kizárólag közgazdasági szempontból tárgyalandó. Épen ennek következtében a felszólalás alkalmával szigorúan tartózkodtam minden olyan kitételtől, minden olyan érvtől, a mely a legkisebb mérvben is magán viselné a partikuláris érdek jellegét, vagy akár a legkisebb mértékben is nem tartoznék szorosan a tárgyhoz. Épen ezért, őszintén mondom, nagy csodálkozással vettem észre, hogy ezen objektív tárgyalási alapot épen az államtitkár ur volt szíves felszólalásában elhagyni, akkor, a midőn, mondom, ezen eminenter, sőt kizárólag közgazdasági kérdésbe politikai kérdéseket vegyitett bele ; politikai kérdéseket vegyitett bele különösen akkor, a midőn kijelentette, hogy mi, a kik ezen pártnak vagyunk tagjai, (Felkiáltások: Melyiknek ?) e törvényjavaslatot azért nem fogadjuk el, mert ennek az országnak meggazdagodását nem kívánjuk és nem óhajtjuk. Az államtitkár ur ezen kijelentését legyen szabad határozottan visszautasítanom és becses emlékezetébe idéznem azon érveket, a melyekkel e törvényjavaslatot felszólalásom alkalmával el nem fogadtam. Hát, mélyen t. államtitkár ur és t. ház, tény az, hogy ezt a törvényjavaslatot mi el nem fogadtuk ; nem fogadtuk el pedig azért, mert sok intézkedésében károsnak és nagy mértékben megkárosítónak és rontónak tekintjük, oly mértékben, hogy káros következményeit nagyobbaknak és vészteljesebbsknsk tekintettük és tekintjük mint jó és üdvös intézkedéseit és határozatait. Nem fogadtuk el először is, mert benne egy már létező termelési ágnak megrontását, csaknem megsemmisítését látjuk, kijelentvén, hogy az ezen törvényjavaslat által annyira támogatott nagyipar képes lesz tönkre tenni azt a kisipart, a mely ezen ország társadalmának egyik legerősebb támasztéka. Egy hang ; Boeskoripar ! Maniu Gyula; Nem fogadtuk el a törvényjavaslatot azért sem, mert a mi gazdasági véleményünk szerint államsegélyekkel, szubvencziókkal ipart teremteni, legalább egészséges ipart teremteni nem lehet; és igy az a szubvenczió és államsegély mindenekelőtt arra lesz alkalmas, hogy a politikai erkölcsöket megrontsa és hogy az állam azon szubvencziókkal kortesczélokat képes szolgálni. Ezek voltak azon indokok, t. ház, a melyek következtében ugy nemzetgazdasági, mint belső politikai felfogás szempontjából e törvényjavaslatot el nem fogadtuk. Egy hang : Ebből látszik, hogy jó ! Maniu Gyula: Mindig azt vetik szemünkre, hogy partikuláris szempontból fogjuk fel e dolgokat és épen az államtitkár ur volt ki szemünkre vetette, hogy mi most már általános érdekű kérdésekkel foglalkozunk, mondván, hogy nem fogadja el és a kormánynak nincs szüksége, hogy ezen padokról történjenek felszólalások a kisipar érdekében. Hát engedelmet kérek, t. államtitkár ur és t. ház, nekünk mindig szemünk előtt lebegett és lebeg most is, hogy ennek az országnak általános érdekét, legyen az kis- vagy nagyiparhoz, egyik vagy másik osztályhoz kötve, istápoljuk, fentartsuk, támogassuk és jellemző, hogy most épen ezért aposztrofálnak. (Mozgás a szélsőhaloldalon.) A mi azon diskreczionális jogot illeti, a melyet ezen törvényjavaslat a kormány kezébe ad, az államtitkár ur a legeklatánsabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy milyen nagy mértékben lehet azzal visszaélni, s mennyire lehet azpn nagy hatalmat és erőt, a melyet a törvényhozás a kormánynak nyújt, ezen törvény utján épen az egyes osztályok, egyes nemzetiségek, egyes vidékek előnyére, másoknak pedig hátrányára felhasználni. Bármennyire is igyekszik az államtitkár ur felszólalásában kizárólag nekünk szemünkre vetni azt, hogy- ezen törvényjavaslatot el nem fogadjuk, legyen szabad a törvényjavaslat tárgyalásának eddigi menetéből és a politikai életben felmerült egyes jelenségekből a következő konzekvencziákat levonni: Nem volt még törvényjavaslat; a melynek tekintetében Magyarország közvéleménye annyira széthúzna, mint épen ezen törvényjavaslatra nézve és pedig azért, mert bár maga az eszme princzipialiter mindenkinek tetszik, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Önöknek is !) — az eszme nekünk is tetszik, de a kivitel nem — és bár mindnyájan akarjuk az ország meggazdagodását: valamennyi