Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-50

50. országos ülés 1906 október 25-én, csütörtökön. 163 nek a munkások az ellen is, hogy ne legyenek kitéve a gyáros önkényének, mert ma mindenütt, hol a gyáros munkáslakásokat épit, ki vannak téve az ő önkényének. Ma nem mondja a gyáros annak a munkásnak, hogy ha én kidoblak, te még lakhatsz ebben a lakásban, nem köti ki vele szemben azt, a mi a legelemibb lakásszerződésben mindenütt világosan benne van. Ha én például bérlek egy lakást, akkor én a háziurral kikötöm, hogy 14 napi vagy két hónapi vagy három hónapi a felmondás. Felmondási joga van a háziúrnak és felmondási jogom van nekem. Azonban a munkások előtt, kik ilyen gyárak által létesitett munkástelepeken laknak, a felmondási jog ismeretlen. Ha annak a gyárosnak az a munkás nem tetszik, azt mondja : holnap mehetsz, viheted bútorodat, beteg gyermekedet, beteg feleségedet, s ha nem mégy, csendőrökkel dobatlak ki. Ha annak a munkásnak eszébe jut sztrájkolni, — a mit jogos fegyvernek, jogos hareznak tartok mindaddig, mig a törvényhozás nem áll oda a munkás védelmére, mert most a munkás helyzetén máskép nem segithet — ha valamely vállalat, bánya, gyár munkásai megszüntetik a munkát, a legrettenetesebb fegyver a gyáros kezében e szerencsétlen rabszolgák ellen ez : hogy ha nem állsz holnap a munkába, akkor már holnap kimehetsz a lakásból. Annak az államnak, annak a parlamentnek, a mely miihókat szavaz meg a gyáros urak számára azért, hogy ipart teremtsenek, azt hiszem, van annyi joga, hogy ezzel szemben kötelezze a gyárosokat arra, hogy Magyarország munkásaival legalább annyiban bánjanak emberségesen, hogy az ő önkényüknek, az ő kapzsiságuknak ki ne szolgáltassa teljesen a munkást, hanem azokkal a gyárosokkal szemben, a kik ilyen nagy, miihókra menő szubvencziókat kapnak, ilyen kedvezményekben részesülnek, állapitsa meg ebben a törvényben azt, hogy kötelesek munkáslakásokat épiteni, és ha azt akarják, hogy azok adómentesek legyenek, kötelesek azzal a munkással három hónapi felmondásra szóló szóbeli vagy Írásbeli szerződést kötni. (Helyeslés a középen.) Ajánlom javaslatomat elfogadásra. Várady Károly jegyző : Sziklay Ottó ! Sziklay Ottó : T. képviselőház ! Már az általános vitában volt szerencsém megemliteni, hogy igen szükségesnek és üdvösnek tartom, hogy minden munkásnak megfelelő, egészséges lakása legyen. Természetesen ebből az elvből folyólag és következetesen mindent meg kell tenni, a mi ennek a czélnak, ennek az elvnek megvalósitására szükséges. Ismétlem, a mit akkor mondottam, hogy a ki a munkásnak házat ad, hazát is ad neki, és ezzel sokkal elégedettebbé, sokkal munkabiróbbá teszi, s igy magának az államnak, a köznek, a közérdeknek is hathatósabb szolgája lesz. Ezt tovább indokolni szükségtelennek tartom, mert ezt mindenki érzi és meg is érti. Ennek megfelelőleg a 3. §. második bekezdésében kérném ezen szavakat: »bérfizetés mellett leendő használatra, vagy« kihagyatni, a mikor azután az össze- ' függés a következő lenne : »Azokat a munkáslakásokat, a melyeket a munkások részére oly czélból épitenek, hogy azokat a munkások a vételárnak lészletekben való törlesztése mellett tulajdonul megszerezhetik, amennyiben uj építményeknek tekintendők . . .<< stb. Továbbá ugyanennek a bekezdésnek 5. sorában a »20 évi« kitétel helyett >>30 évi<< kitételt javaslom azért, hogy annál inkább legyen vonzóvá, hogy annál inkább iparkodjanak ilyen házakat épiteni azok, a kik erre vállalkoznak, mert 20 év helyett 30 évi adómentességet biztosítunk nekik. De azt is szeretném kikötni, hogy azok, a kik ilyen munkáslakások épitésére vállalkoznak, ne uzsoráskodhassanak ezzel. Azért azt is bele lehet venni a törvénybe, hogy a kik ilyen munkáslakásokat épitenek, csak azon esetben részesüljenek kedvezményben, ha házbér fejében nem kivannak egyebet, mint a befektetett tőke törlesztését és 4%-os kamatát. További következménye volna ennek a kedvezménynek az is, hogy a törvény megengedje, hogy ne csak gyárosok és iparosok, hanem mások is épithessenek ilyen munkásházakat, és a mennyiben ezen törvénynek, illetőleg ezen törvény alapján a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter urak által megállapitandó feltételeknek megfelelnek, ezek is ugyanezen kedvezményben részesüljenek. Ezek szerint a 3. §. végére a következő uj bekezdés jönne (olvassa): »Az ezen szakaszban biztositott kedvezmények azoknak a vállalatoknak, társaságoknak vagy egyeseknek is megadhatók, a kik ezen törvény, s a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszterek ezen törvény értelmében megállapitandó feltételeinek megfelelnek.« Bátorkodom módosításomat a t. háznak elfogadásra ajánlani (Helyeslés.) Várady Károly jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház ! Én csupán azért szólalok fel, mert Mezőfi Vümos t. képviselőtársunk azzal vádolt bennünket, hogy nem törődtünk a munkások érdekeivel. Ha a t. képviselő ur eljött volna a közigazgatási bizottság ülésére, mikor ezt a szakaszt tárgyaltuk, meggyőződhetett volna arról, hogy egy egész délelőttöt töltöttünk épen a munkáslakások kérdésével és minden módon elejét akartuk venni annak, a mit a t. képviselő ur teljesen figyelmen kivül hagyott, t. i., hogy a gyáros és a spekuláns vállalkozó munkáslakások építésének ürügye alatt lakásuzsorát folytathasson. Egész délelőtt gondolkoztunk a kérdés fölött, szövegeztünk, hogy a munkások részére ezt a biztosságot megszerezhessük. Ez a tény. Minden t. képviselőtársam, a ki ott volt, igazolhatja ezt a körülményt és igy tökéletesen méltatlan vád az, a melylyel Mezőfi Vilmos t. képviselő ur minket illet, hogy a munkás érdekével nem törődtünk. (Helyeslés,) 21*