Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

148 49. országos ülés 1906 október 2b-én

J szerdán. Nagy György : Nincs román nyelv, oláh van! Ez már átment a köztudatba! Elnök : Kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Lengyel Zoltán : A törvényben is igy van; ha magukat románoknak nevezik, én is ugy nevezem. Mondom, a határrendőrtiszt még durvábban ráordított. Szemere udvariasan kérdezte, hogy mit akar tőle és miért gorombáskodik vele. Erre a román tiszt csendőrökkel letartóztatta, a hivatalos helyiségben azután a lebélyegzést elvégezte, Szemere azután ismét német nyelven megkérdezte a tiszttől, hogy miért tartóztatta le, a mire a román tiszt azt felelte, hogy a magyar határrendőrségtől kapott erre felhívást. Erre a tisztviselő az itt beküldött vasúti szabadj egy gyei, arczképes igazolványnyal és más okiratokkal igazolta magát, de a román tiszt ezeket visszadobta, A vonat, a melyen Szemere tovább akart utazni, eközben elment, ugy hogy Szemere lekésett a vonatról és most kérte a román tisztet, hogy vezesse el a magyar állomásfőnökhöz és a magyar rendőrséghez. Ezt a kérelmét nem teljesítették, hanem a román tisztviselő a perronra nyíló sötét szobába vezette, ott románul megszólította. Erre ő német nyelven válaszolt, mire a román tiszt és ez a sérelem legfőbb pontja — németül azt mondva: »Jetzt kannst du ungarischer Hund gehen !« kétszer pofon ütötte és az ajtón kidobta. Nagy György: Gazság! Lengyel Zoltán : Nem részletezem azt, hogy az illető tisztviselő próbált elégtételt szerezni a magyar határrendőrség kapitányánál, de ez nem volt megkapható, sőt orvos sem akadt, a ki a tényállást konstatálta volna, a budapesti államrendőrség sem vállalkozott és azért a t. miniszter úrtól kérek elégtételt. Arra sem hivatkozom, hogy az angol vagy amerikai állam az ő polgárának ily meggyalázása esetén hogyan járna el. Nagy György : Hadihajók jönnének ! Lengyel Zoltán: Akármily nyomorúságos állapotban vagyunk, az még sem lehet, hogy idegen állam a mi állampolgárainkat sértegesse. Ez a magyar állam és nemzet tekintélyével meg nem fér, és hiszem, hogy ez az eset elégtétel nélkül semmi körülmények közt nem maradhat. Nagy György: Gyalázat! Hogy hívják azt a gaz firmát ? Lengyel Zoltán : Ezek alapján a következő interpelláeziót intézem a t. belügyminiszter úrhoz: »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz : 1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy folyó hó 18-án a román határrendőrség egy magyar állampolgárt minden ok nélkül a leggyalázatosabb módon megsértett és tettleg inzultált ? 2. Hajlandó-e ezért a megfelelő elégtételt megszerezni ?» Elnök : Az interpeHáezió kiadatik a belügyminiszter urnak. Következik a második interpelláeziója Lengyel Zoltán képviselő urnak. Lengyel Zoltán: T-. ház! Sajnálom, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ur már eltávozott, mert hozzáintézem második interpellácziómat, a mely még sürgősebb. Talán két évvel ezelőtt sokszor felszólaltam itt a villamos vasúti alkalmazottak ügyében. E kérdés tehát sokszor volt szellőztetve itt a házban és foglalkoztam vele magam is. A harcz, a mely akkor folyt, nem szűnt meg egészen, csak kissé elaludt. A társaság és az alkalmazottak közti küzdelem ujabb időben ismét kiélesedett és most már odáig fejlődött, hogy "úgyszólván sztrájk van kitörőben. A magyar szent korona országai vasutas szövetsége, a melynek tagjai a villamos vasúti alkalmazottak is, már 20-án megakadályozta erélyes fellépésével és kérésével, hogy a sztrájk kitörjön. Ma utolsó napja van annak, hogy a sztrájk kitör-e vagy nem, és arra nézve, vájjon a Rákóczi-ünnepek alatt a magyar fővárost közúti forgalommal, vagy a nélkül fogjuk-e látni. Azért ebben az utolsó órában intézem interpellácziómat a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, midőn felkérem, minden erővel hasson oda, hogy a sztrájk ki ne üssön. Ezzel kapcsolatban természetesen azt is kérem, hogy vegye a személyzetet a társaságokkal szemben, a menynyire miniszteri befolyással lehetséges, védelmébe, mert az az állapot, mely a társaságoknál különösen a közúti vasútnál van, teljességgel tarthatatlan. Másrészt innen a képviselőházból intézem szavaimat az alkalmazottakhoz is, hogy a nagy nemzeti ünnepet ne használják fel arra, hogy most sztrájkot rendezzenek (Helyeslés.) és a magam részéről is csekély szavammal biztosithatom őket, hogy ugy az országos vasúti szövetség, mint a vele összeköttetésben lévő képviselők és a háznak azt hiszem, minden tagja minden erővel és jóindulattal azon lesz, hogy az ő igazságos kívánságaik teljesíttessenek. A dolog érdeméről, az alkalmazottaknak és a társaságoknak egymáshoz való viszonyáról ezúttal épen a sürgősségre való tekintettel nem szólok, már csak azért sem, hogy semmiféle olyan színezete ne legyen felszólalásomnak, mintha akár a sztrájk mellett, akár ellene szólalnék fel, (Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter megjelenik a teremben.) A tisztelt miniszter ur nem volt ugyan itt, de interpelláczióm szövegéből is meg fogja érteni, mi a czélzatom, ez pedig egyrészt az, hogy az alkalmazottakat megnyugtassam, másrészt a tisztelt miniszter ur figyelmét a villamos vasúti dolgokra felhívjam és lehetőleg beavatkozását, is kikérjem, különösen a mostam alkalomra való tekintettel. Részletekbe bocsátkoznom nem szükséges. Felolvasom interpellácziómat, a mely a következő : »Interpelláczió a kereskedelemügyi miniszter úrhoz ;