Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-49
142 49. országos ülés 1906 október 24--én, szerdán. fővárosi érdekkörök az ez év végén megejtendő választások előkészítésire a törvény minden hézagait, minden közérdekkel ellentétben, a legnagyobb mértékben felhasználják: hajlandó-e a belügyminiszter ur a törvényjavaslatot sürgősen beterjeszteni ?« Elnök : Az interpeUáczió közöltetni fog a belügyminiszter úrral. Következik Markos Gyula képviselő ur interpellácziója. Markos Gyofa: T. ház! (Halljuk ! Halljuk .') Az idő előrehaladottságára való tekintettel megígérem, hogy rendkívül röviden fogom interpellácziómat indokolni. (Halljuk ! Halljuk !) Okos és körültekintő nemzeti sovinizmusra minden nemzetnek szüksége van, (Igaz ! ügy van !) mert a nemzeteknek ez ad szárnyakat és ez művel gyakran csodákat. Mi magyarok is szeretjük és követjük az okos és körültekintő — ezt hangsúlyozom — nemzeti sovinizmust. . . (Mozgás a középen.) Elnök : Csendet kérek ! Markos Gyula . . . mihelyt azonban ez a sovinizmus átlépi a maga korlátait, belekontárkodik mindenbe és keresztülgázol a határokon, akkor már kárhozatossá válik. Nincs kevesebbről szó, mint arról, hogy a nagy német törekvések valósággal palám et publice hirdetik már, sőt nemcsak hirdetik az ő »Drang nach Osten«-jüknek megvalósítását, érvényesítését, hanem nyilvános iskolákban, katonai intézetekben már ilyen mappákat is használtatnak, a minőt ma a ház asztalára leteszek, melyben a belga-franczia határtól le Triesztig és a Keletitengertől a Fekete-tengerig és Közép-tengerig megrajzolják maguknak a »Nagy-Nemetország«-ot, a melyet minél hamarább elfoglalni és ott az ő hatalmukat érvényre juttatni törekednek, (Mozgás a középen. Halljuk,! Halljuk ! Elnök csenget.) még pedig nem mindig a legszerényebb eszközökkel. Egy hang (a középen): Ez ellen mitsem tehetünk ! Markos Gyilia: Majd ki fogok terjeszkedni erre is és a módját is meg fogom mondani. E mappákat meghonosították már a középiskolákban és a katona tisztképzőkben és ezek szerint tanítanak. (Fölkiáltások : Hol ?) Berlinben. (Derültség.) T. ház ! Az »A!ldeutscher Verband« kátéjába bevett néhány passzust, a melyek teljes világot vetnek az ő törekvéseikre, van szerencsém itt bemutatni. Valamikor, körülbelül 2—3 esztendővel ezelőtt Széll Kálmán azt mondta, hogy ezek csak sorházi politikusok és nagyon korlátolt uri emberek törekvései. Az ilyesmi ellen ők nagyon is tiltakoztak és felhozták, hogy 54, sőt azóta már 75 képviselőjük van Berlinben. A Verbandnak 400.000 fizető tagja van és több millió példányban megjelenő lapot adnak ki. (Halljuk !) Hát, t. ház, ha ez csak sporadikus jelenség volna, nem foglalkoznám vele, de nem az. Direkt kimondja a német törekvés, hogy németté kell tenni a tüzet, vizet, földet, levegőt, még az Istent is. (Derültség.) Ez nem frázis, erre ők törekednek, mert a mi istenünket, a zsidó Istent, nem szabad imádni, csak a német, lutheránus Istent. Ez is benne van az ő törekvéseik között. Ezért mondom, és nem csak mint frázist hozom fel. A térképet leteszem tanulmányozás végett a ház asztalára. Most ]>edig elmondok néhány szemelvényt. Az AUdeutscher Verband öt pontja Ausztria részére a következő : 1. Németté kell tenni mindent a Keleti-tengertől a Földközi-tengerig. 2. A német nyelv legyen a birodalmi nyelv az egész monarchiában és az államnyelv Ausztriában. 3. k törvényhozás iskolai ügyekben is a Reichscathra ruháztassék. 4. A német nyelvű hadsereg feltétlenül fentartandó. (Zaj. Elnök csenget.) 5. Az egész monarchia lépjen be a német vámés kereskedelmi szövetségbe. Különben — itt a punctum saliens — Orosz-, Román-, Szerb- és Olaszhonnal szövetkezvemás ként dönt Ausztria és Magyarország sorsa felett. Ez az 1904-ben megjelent alldeutsch lapok 33. számában olvasható. A ki az eredetire kíváncsi, annak szívesen szolgálok vele. (Mozgás.) Hogy minő elöntést tervelnek ezek Magyarország sorsa tekintetéjjen, azt a következő pontban mondják. Ezek szerint Orosz-, Kémet-, Olaszhon közt szövetség kötendő Ausztria felosztására. (Mozgás.) Itt van az 1899-iki évfolyam 2. számában. »Mindaz legyen a jövő német birodalom alkotó része, a mi idők előtt hozzá tartozott. A magyarokat, cseheket, tótokat ki kell irtani, vagy pedig ezen csekély értékű népeket fel kell szivni.« Gyöiwörű szép törekvések. E dolgok nemcsak a nagy német ábrándok törekvései, hanem, fájdalom, a czentrahsztikus érzelmek révén az osztrák politika is ezekben az ábrándokban gyökerezik. T. ház ! Őszinte szerelmi vallomása a németeknek az, mely a 13. évfolyam 19. számában »Hie magyar ember« czimen jelent meg. Ebben ez van : »Az ozmánok és magy 7 arok boszantó czölöpök a húsban — persze a német húsban — beékelve az árja életbe. Emlékeztetni kell őket, hogy a török szultánoktól Magyarország nem a csikósoknak, hanem államjogilag a német császároknak adatott át. Mi vertük le az ozmánt és Ungarland a maga teljességében a mi tulajdonunk. Tehát a Habsburg-Lothringeni ház nem a magyarok kegyelméből viseli a magyar koronát.« Ez ugy van értve : hanem a német császár kegyelméből. A következőkre pedig különösen felhívom a figyelmet, mert rendkívüli fontossággal bír most, a mikor a hármasszövetség tekintetében újra egyezkedünk és akarunk szövetkezni; felhívom a figyelmet arra, hogy mit mond ez a felhívás, a mely az egész német nemzet szívverését látszik kifejezni: »A mai korona összefüggése a középkori
