Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-48
114 48. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. nemcsak ennek a háznak, hanem az egész országnak is. Már most, t. ház, a t. államtitkár ur igen nagy apológiát zengett az iparfejlesztésről. Elnök : Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur erősen túlmegy már azon a határon, a melyet a félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása czimén való felszólalás megenged. Tartozó kötelességem ezzel szemben a házszabályokra utalni. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán : Akkor beszédem további részét személyes kérdésben tartom. (Derültség.) Elnök : Nem akarok házszabályvitát provokálni, de kötelességem volt a t. képviselő urat erre figyelmeztetni. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán : Csak erre akartam rámutatni és erre nézve két esetben a t. államtitkár ur már is igazat adott nekem. Az egyik volt a szentgotthárdi gyár esete. Mivel a nyilvánosság előtt szólottam róla, el kell mondanom a kérdés tisztázása végett, hogy Széll Kálmán volt miniszterelnöknek ehhez a kérdéshez semmi köze, legfeljebb annyi, hogy először törekedett megakadályozni, hogy az első szédelgés meg ne essék, azután, hogy egy szédelgés helyett még egy szédelgés ne legyen. Ebben van az igazság. Széll Kálmán : Meg akartam akadályozni; figyelmeztettem, hogy csalás. Lengyel Zoltán : Pedig a szentgotthárdi gyár esetében a szédelgés kétszer is sikerült és 1909-ig, illetőleg 1910-ig 20—20.000 korona még mindig Ott szerepel az iparfejlesztési tételek között, mint visszafizetendő összeg. Először a svájcziak szöktek meg, másodszor a második szubvencziós szökött meg ugy, hogy nemcsak az állam pénzét, hanem a mások j)énzét is elvitte. Ez tehát az egyik oly eset, a melyet minden körülmények között nem valami tüneményszerüen, az égből csináltak, hanem idehaza csinálták. Szterényi József: Erről részletesen nyilatkoztam a bizottságban ! Nagy Emil előadó : Megmagyarázta az államtitkár ur ! Lengyel Zoltán: A másik eset pedig, a mely szintén tisztába lett hozva, a fiumei hajógyár dolga, a hol Polónyi Géza igazságügyminiszter ur hivatkozott rá, hogy a minisztérium utján, egy tisztviselő utján gyakoroltak befolyást az egyik bankra. Szterényi József: Máig sem tudom, hogy ki az a tisztviselő. Lengyel Zoltán .' Kérem, én sem tudom, de ha a kabinet egyik tagja mondja, a tényt el kell hinnem. És mind a két eset olyan, hogy kétségtelenné válik, hogy oly befolyások érvényesültek, oly kategóriák érvényesültek, az iparfejlesztés nagy ügye révén, a kik a szabadelviipártnak és a haladópártnak tettek nagy politikai szolgálatokat. Nem bántom tehát az iparfejlesztés dolgát, és nem vagyok kivánesi az okiratokra sem, a melyet a t. államtitkár ur bemutatni akar, mert azok az okiratok igaz dolgokat beszélnek, azok az okiratok nem ezáfolják meg, a miket én mondok, azok az okiratok csak a tárgyalás folyamatát mutatják be, de azon okiratok helyett nekem elég volt a kimutatásnak egy félórai áttekintése, hogy a nevekből és az összegekből meggyőződjem arról, hogy igenis a múltban ilyen politikai befolyások érvényesültek. És hogy érvényesült3k, állitom és hirdetem az eredményekből. (Helyeslés.) Mikor az államtitkár urnak az iparpártolás ügyében kifejtett nagy tevékenységét elismeri mindenki, akkor ezen kritikát is meg lehet és meg szabad mondani, mert bizonyára mondom, hogy azokhoz a tapsokhoz, a melyekkel ma ez a ház neki adózott, csak hozzá fog járulni az is, ha ezen irányzatok, ezen dolgok is kiküszöbölődnek és hozzá fog járulni csekély személyemnek a kritikája is, mert bizonyos vagyok róla, hogy a jóindulatot nem vonhatja kétségbe részemről ezen irányban senki sem (Igaz ! Ugy van !) ; senki sem mondhatja, hogy X vagy Y gyár érdekében, avagy X vagy Y gyár ellen vagy mellett beszélek. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezeket voltam bátor, t. ház, megjegyzésképen elmojidani. Ha valamely adatban tévedtem, szivesen rektifikálom ; intenczióim helyességéhez, őszinteségéhez és tisztaságához pedig, azt hiszem, nem férhet kétség. Hencz Károly: T. ház ! (Zaj.) Elnök: Milyen czimen kivan szólni a képviselő ur ? Hencz Károly: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán t. képviselőtársam, ki az imént odanyilatkozott, hogy én kiáltottam tegnap közbe, a midőn ő szavait az államtitkár úrhoz adresszálta, hogy hiszen a miniszter ur is jelen van, azt mondja, hogy neki volt igaza, mert hiszen láthattam azt, hogy helyesen adresszálta szavait az államtitkár úrhoz, a mennyiben az államtitkár ma kimerítő választ adott az ő szavaira. Bocsánatot kérek, de Lengyel Zoltán képviselő ur itt elmondott és elmondandó beszédeit nem adresszálhatja senki máshoz, mint csak a t. házhoz. Ha az államtitkár úrhoz adresszálja beszédét, azt a t. ház meghallgatja, de a ház nem párbeszédeket hallgat, hanem törvényjavaslatokat tárgyal és azért mindennemű beszédnek a házhoz kell adresszáltatnia. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérdek valamit Lengyel Zoltán t. képviselőtársamtól : Ha az államtitkár ur nem lett volna itt, kihez intézte volna szavait 1 Hédervári Lehel: Akkor is intézheti hozzá ! (Mozgás és zaj a baloldalon.) Hencz Károly: Ugy-e, hogy nem intézhette volna közvetlenül hozzá ? (Mozgás és ellentmondás balfelől.) Bocsánatot kérek, az 1848 : III. t.-cz. a miniszteri felelősséget állapitja meg. Az államtitkár itt a miniszter tényeiért nem felelős, de viszont a miniszter az államtitkárnak és összes tisztviselőinek tényeiért felelős. A midőn mi itt egy törvényjavaslatot tárgyalunk s a midőn a
