Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-48
Í8. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. 99 Már most áttérek, t. ház, arra a gyárra, melyet Lengyel Zoltán t. barátom csak a vasútról látott, s mégis azt mondta, hogy ötödrangu a vállalat. Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, ez nem igy van, tessék megnézni a gyorsírói jegyzeteket. (Mozgás.) Én azt mondtam, legfeljebb öt esztendős. A lapokban tévesen volt közölve. Ilyet nem mondhattam, ha láttam; ugyanebben a beszédben elismerőleg nyilatkoztam róla. Elnök: Felkérem Lengyel Zoltán képviselő urat, hogy méltóztassék nyugodtan meghallgatni a szónokot. Módja van felszólalni azután. Lengyel Zoltán: Meg akarom kimélni az államtitkár urat! Elnök: De kérem, nem lehet, tiltja a házszabály; ez meg nem engedhető. Szterényi József: Eltekintve már most ettől az inczidenstől, — hogy igy vagy amúgy szól-e, ötödrangu, vagy ötéves, ez alárendelt abból a szempontból, a mit ki akarok emelni — a képviselő ur kifogásolja, hogy ez a gyár a segélyezésben hat-nyoloz czimen szerepel, s miért nem kapta a segélyeket egyszerre. Lengyel Zoltán: Csak ennyit mondtam! Szterényi József: Tartozom kijelenteni, hogy itt három gyárról van szó, melyeknek tényleg hat czimen engedélyeztetett segély, tehát az adat ebben a vonatkoztatásban helyes. Most méltóztassék csak megengedni, hogy az érem másik oldalát is bemutassam. Mauthner Izidor a legnagyobb magyar textilgyáros, egyúttal a legnagyobb gyártulajdonos, — már a mennyiben részvénytársaságnál egy tulajdonosról lehet beszélni, de az ő kezében lévén a részvények, ő a tulajdonosa — létesített először egy fonó- ós szövőgyárat Rózsahegyen, másodszor egy szövőgyárat Szentlőrinczen ós harmadszor egy szövőszék-gyárat előbb Szentlőrinczen, de később ugyancsak Rózsahegyen. Hédervári Lehel: Bár csinálna még vagy harminczat. Szterényi József: Tényleg ez volna a legkívánatosabb. Az első gyárat, egy fonodát létesített 1895-ben, az uj fonodát létesítette 1902-ben, a szövőgyárat 1896-ban és kiegészítette fokozatosan 1900-ig. Ez megadja az okát annak, miért szerepel több részletben a segélyezés. Hogy pedig mit létesített, erre nézve megemlítem, hogy az első tőkebefektetése volt 1,200.000 korona 14.000 orsóval, 250 uj mechanikai szövőszékkel és kapott hozzá 240.000 korona több évre szóló segélyt. 1903-ban 400 uj szövőszéket állított, 1904-ben 3 millió tőkével és 54.000 orsóval létesítette a Northrop-fonódát, illetve szővőszékgyáratRózsah egyen, 1900-ban a Northrop-szövőszékgyárat Szentlőrinczen, az előbbit 3 millió tőkével s 54.000 orsóval, a mihez együttesen kapott 663.000 korona segélyt tiz évre, a szentlőrinczi gyárhoz 1 millió tőkével ós 500 szövőszékkel 300.000 korona segélyt és a Northrop-szövőszékgyárhoz 600.000 korona tőkéhez — miután nemcsak Magyarországon, de Ausztriában is teljesen uj czikkről van szó — kapott 250.000 korona segélyt és tartozik évenként legalább 500 szövőszéket készíteni. Lengyel Zoltán: Összesen tehát? Szterényi József: Nem összegeztem, csak felsoroltam az adatokat. Már most ezzel szemben mik a teljesítmények? 48.645 rendes orsó és 54.068 Northrop szövőszéket szolgáló orsó, tehát egy telepen 102.713 orsó, körülbelül annyi, vagy több, mint a mennyi az összes többi magyarországi pamutfonógyárakra esik. Szövőszékeinek száma Rózsahegyen 1210, Szentlőrinczen 666, összesen tehát 1876. A befektetett tőke pedig, a mely ellenőrizve van szakközegekkel, a melyet könyveiből mutat ki, számlákkal igazolva a befektetést, mind a két vállalatnál 13,800.000 korona álló tőke, tehát üzleti tőke minden forgó tőke nélkül, a mely tőke után mindössze 1,653.000 korona össz-segélyben részesül, a mi az álló tőke 11'9 °/o-ának felel meg, vagyis oly minimális segély, a melylyel Magyarországon textilgyárat még senki sem létesített. Ha már most a munkásokat is veszszük, ez a két vállalat 4300 munkást foglalkoztat és az idegen munkások maximális létszáma az évek során való ellenőrzés szerint 20°/o volt. Tehát 80% magyar munkás és ugyanaz az a gyár, t. ház az, a mely a Székelyföldre ügynököket küldött, hogy székely családokat telepítsen fel a tótvidékre, hogy azok ott maguknak állandó munkástörzset biztosítsanak. (Élénk helyeslés a szélsöháloMalon.) Zakariás János: Maradjanak csak a székelyek a Székelyföldön. (Zaj) Szterényi József: Bocsánatot kérek a közbeszóló t. képviselő úrtól, hogy itt, erre, mivel valamennyire a székely kérdéssel én is foglalkoztam, reflektáljak. (HaVjulc! Halljuk!) Tökéletesen igaza van a t. képviselő urnak, hogy maradjanak a székelyek a Székelyföldön, a mig maradhatnak, de a mikor azt látjuk, hogy székely véreink kivándorolnak Romániába, hogy minden erőlködésünk mellett — és erre rátérek majd beszédemnek egy későbbi részében — sem tudunk nekik az ipar terén elég munkaalkalmat biztosítani otthon, akkor hazafias missziót teljesít az a vállalat, mely a helyett, hogy Romániába engedné őket kivándorolni, itt alkalmazza őket a hazában. (Helyeslés.) Visszatérve a vállalatra, ez munkabérekben kifizetett az utolsó évben 1,655.000 koronát, a művezetőknek és hivatalnokoknak pedig 168.000 koronát, tehát kereken 1,800.000 koronát olyan bérekben és fizetésekben, melyek a leg13*
