Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

W Julius 16-án, hétfőn. 69 29. országos ülés Í9L nak nekem adni abban, hogy akkor, mikor az ember a hatalmon van, a fától nem látja az erdőt. (Derültség.) így vau ez, kérem; mert a mindennapi ügyek intézése, a folyó ügyek elintézésének kötelessége lehetetlenné teszi azt a tárgyilagos áttekintést, a melyre feltétlenül szükség van. Én magam is beismerem, hogy sok minden dolgot máskép látok most, a hatalom birtoklásától megválván . . . Égy hang (balfelöl): Megjavult! B. Bánffy Dezső : Nem megjavulás ez, hanem az, hogy az ember ott benn nem tud olyan részletekbe belemenni, és csak majd mikor kijött, akkor a visszatekintés rendjén tudja megítélni a helyzetet és látni azokat a fogyatkozásokat, a melyeket orvosolni lát szükségesnek. Tárgyilagosan mondom ezt, és a ki tárgyilagosan itéli meg a kérdést, nekem igazat fog adni. Nem vád akar ez lenni az eló'dökre, nem vád azokra, a kik jelenleg itt vannak. A dolog természetéből folyik . . , Artim Mihály: A jiraxison keresztül ment! B. Bánffy Dezső: Igen, a ki ezen a praxison keresztül ment, az tudja a helyzetet tárgyilagosan megítélni. T. ház! Erre való tekintettel, az elmondottak figyelembe vételével akarom az igen t. miniszter urat kérni, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel, foglalkozzék komolyan, hogy a hivatkozott törvény 9. §-a alapján mely intézkedések volnának tehetők és teendők arra, hogy magyar anyanyelvű görög-keleti honpolgáraink tervszerűen el ne szerbesittessenek vagy el ne románosittassanak. Azt gondolom, és biztosan hiszem, hogy ugy van, hogy a közoktatásügyi miniszter ur komolyan fogja ezt a kérdést venni és fogja is módját keresni és találni annak, hogy ez irányban előkészítő lépéseket tegyen. Csak ha talán eredményt nem látnánk, kötelességemnek tartanám talán az 1907-iki, talán csak az 1908-ik évi költségvetésnél határozottabb formában, talán egy inditványnyal, talán egy határozati javaslattal a ház elhatározását kérni ki. De én meg vagyok nyugodva, hogy erre szükség nem lesz, mert én azt hiszem, hogy azok az adatok, a melyeket ismertettem, kellően tájékozok arra, hogy a miniszter ur figyelmét erre a kérdésre felhívják, és kellően tájékozok arra, hogy alkalmat adjanak neki, hogy ebben a kérdésben a szükséges előkészületeket, természetesen az illető egyházi főhatóságok figyelmeztetésével, megtegye. De itt, midőn az illető tételnél a görögkeleti hitvallásuak segélyezéséről van szó, egyszersmind szó van a görög szertartású katholikus egyházak segélyezéséről is 277.200 K-val. Elfogadom én ezt a tételt is, mert ez is jogosan beállított tétel és tekintettel az 1848 : XX. tcz. intézkedéseire, helyesen van itt. Ámde hogyan állunk e tekintetben? Itt is ugy állunk, hogy különösen a román görögkatholikusok egyáltalában nincsenek abban a helyzetben, hogy a maguk nemzeti nyelvű igényeit kielégíteni tudják. Talán kívánni való van valami az orosz, az eperjesi és munkácsi püspökségekhez tartozó hívek tekintetébon is, itt talán mégis kedvezőbbek a viszonyok és ha vesszük azt, hogy az eperjesi püspökség területén 33.000, a munkácsi püspökségén 180.000, a gyulafejérvári román érsekségén 69.000, a lugosi püspökségén 8000, a nagyváradi püspökségén 48.000, és a szamosujvári püspökségén 75.000, vagyis összesen 418.000 görög-katholikus lélek van, a ki a magyar nyelvet bírja, (Zaj. Elnök csenget.) bár ebből magyar anyanyelvű csak 239.000 lélek, azt gondolom, hogy ez a 239.000 magyar anyanyelvű lélek, a kikhez hozzászámitandók a csaknem ugyanannyi magyarul tudó görög-katholikus hivek is, megérdemli a komoly figyelmet, hogy el ne románosittassanak és el ne oroszosittassanak, hanem magyaroknak megmaradhassanak, sőt részben meg is magyarosodjanak. Jogunk van, t. ház arra, hogy kívánjuk, hogy itt a magyar nemzeti irány érvényesüljön, jogunk van arra, hogy kivánjuk, hogy azok, a kik a magyar nyelvet birják, egészen rendszeresen magyarokká is átalakuljanak. Nem szégyen ezt elmondani (Halljuk! Halljuk.') és ha halljuk, hogy mit csinál Románia, hogy mi történik Posenben, akkor mi itt nyugodtan vegyük azt, hogy a magyar állam polgárai anyanyelvüket tervszerűen veszítik el és Romániában büszkén hirdetik, hogy 300 községet elrománositottak. Nekünk tehát tervszerűen kell dolgoznunk a magyarosítás érdekében. (Helyeslés.) Ebből a tervszerűségből következik, hogy gondoskodni kell arról, hogy ezek necsak tengődjenek, necsak fentarthassák magukat ugy, a hogy lehet az eperjesi és munkácsi püspökség területén, hanem el ne nyomassanak tervszerűen a nagyváradi, szamosujvári és gyulafehérvári püspökség területén. Budapesten pl. 3700 magyar anyanyelvű és ezekhez hozzászámítva a magyarul tudókat, közel 5000 magyarul tudó görög-katholikus van és mégis vita van e felett és ha ez nem is folyik oly nagy erővel, mint a hogy mondottam a munkácsi és eperjesi püspökség területén és ha talán nem oly tervszerű is az elnemzetietlenités, még sincsen biztosítva senkinek a magyar nyelv használata. De ha tovább megyünk és keressük a szamosujvári, a nagyváradi, a lugosi, a gyulafejérvári és a balázsfalvi püspökségek területén a viszonyokat, akkor azokat már egészen másként látjuk, mert ott kizárólag románul kéj>eztetnek a papok és a tanítók és ezek küldetnek ki aztán a tisztán magyar anyanyelvű egyházközségekbe. Ebből nagy összeütközések következnek. Ilyen összeütközés volt, ha méltóztatnak emlékezni, a nagykárolyi eset két-három esztendővel ezelőtt. Csanád vármegyében kétezren felül vannak magyar anyanyelvűek és