Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

.Ifi W. országos ülés 1906 Julius 16-án, hétfőn. módra jelentkező, szegényes adományaival, a melyekkel a magyar j)énzintézetek a kulturegyleteknek segítségül tudnak és akarnak sietni. T. ház! A mikor ily eredményeket látunk, és a mikor ily diadalokról számolnak be büszkén azok az urak, a kik itt elnyomottaknak mondják magukat, a kik mártíroknak akarják magukat feltüntetni, a magyar állam igazságérzetére, a jogegyenlőségre, a fajfentartási ösztönre appellálnak, akkor, a mikor engedményeket akarnak kicsikarni, a mikor a nemzetiségi törvény végrehajtását kívánják olyan értelemben, hogy az a magyar állam öngyilkossága legyen, akkor a mi miniszterelnök urunknak nem tudok jobb tanácsot adni, mint azt, hogy menjen Oláhországba, ott tanulja meg, miként kell egy nemzeti államnak valódi erős, igaz, öntudatos nemzeti politikát folytatni. (Elénk helyeslés.) Ott az egész Oláhországban minden egyes legeslegcsekélyebb dolognál is szeme előtt lebeg az államkormánynak a román állam nemzeti érdeke. Nem lehet ott még csak egy közönséges kereskedelmi czégtáblát sem találni, csak román felírásút, mert, mig a román felírású czégtábla fizet 10 frank évi adót, addig bármely idegen nyelvű czégtábla 200—300 frank évi adót fizet. (Mozgás.) Melczer Géza: Nagyon helyes, fizessenek duplán. Kubik Béla: A jó példát mi is követni fogjuk ! (Mozgás és felkiáltások a nemzetiségiek padjain: Mi jó honpolgárok vagyunk!) Tutsek Sándor: Veszszük észre. Hiszen egyikük tiltakozott a hazafiság vádja ellen. (Ellenmondás a nemzetiségiek részéről.) Pedig abban az országban is vannak nemzetiségek, a kik között az első és legnagyobb helyet a csángó magyarok foglalják el. Ott a keleti határon befelé széles stráfban húzódik el a csángó falvak nagy tömege, (Mozgás a középen.) a melyet azonban az az öntudatos román nemzeti kormány légmentesen zár el minden idegen beavatkozástól, hogy az öntudatos, erős kézzel folyamatba tett oláhositási proczesszust, idegen és oda nem való beavatkozás meg ne gátolja. Lopva, félve, álutakon lehet egy-egy magyar embernek odaérnie, és az ottani viszonyokat tanulmányoznia, mert, ha nyíltan megy oda, és meg akarja nézni, akkor ugy jár, mint Szász Domokos református püspök néhány évvel ezelőtt, a kit Bukarestből kiutasítottak, és ugy jár, mint ezelőtt néhány héttel gróf Majláth Gusztáv erdélyi római katholikus püspök, a ki azoknál a csángó falvaknál az első falunál tovább már nem tudott eljutni. (Zaj.) Az az erős, öntudatos, fiatal, kiforrásban levő nemzeti állam még igen gyenge pénzügyileg arra, hogy minden községben tudjon magának iskolát állítani, de nincsen az a kicsiny, elhagyott ós eldugott helyen lévő csángó község, a hol ne volna a legmodernebb kultureszközökkel felszerelt, három-négy kiváló tanítóval ellátott, kizárólag oláh tannyelvű iskola. Nem engedélyeznek ott semmiféle más nyelvet magának az államnak a hivatalos nyelvén kivül. És mikor annak az iskolának első osztályába belekerül az a csángó-magyar gyerek, a ki odahaza a szülői háznál soha mást, mint magyar szót nem hallott, a ki nem tudott még egyetlen oláh szót sem, mikor oda bement, az a gyermek az előirt instrukcziók szerint az első osztálynál feljebb addig nem hatolhat, mig az oláh nyelvet teljesen és tökéletesen elsajátította, mert abban az iskolában még csak imádkozni sem szabad más nyelven, mint az állam nyelvén, románul. (Zaj.) Somogyi Aladár: Erre mondjanak kadencziát! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Ez nem sovinizmus ? Tutsek Sándor: Volt nekem alkalmam, mikor a kolozsvári egyetemen az államtudományi fakultáson mint kültag vizsgáztatok, látni a román nemzetiségi magyar honpolgárokat, a kik 12 esztendei magyar tanulás után nem tudják magukat még félig-meddig sem magyar nyelven kifejezni. Budapest székesfőváros rövid idővel ezelőtt egy megkeresést intézett Magyarország herczegprimásához, a melyben azt kérte, hogy itt az ország szivében, Magyarország fővárosában az istentiszteletek nyelve csak magyar legyen. Ez a kérés elutasításban részesült, mert a herczegprimásnak a véleménye szerint lehetnek még itt Budapesten olyan emberek, a kik nem tudnak másképen, csak tótul vagy németül, s ezeknek a kedvéért fenn kell tartani itt & fővárosban az idegen nyelvű istentisztéletet. És ott az a jassy-i római katholikus megyés püspök rendeletet adott ki, hogy a csángó községekben sem a prédikácziónak, sem az evangélium olvasásának más nyelven, mint oláh nyelven, nem szabad történnie. És ha nem kaptam volna teljesen megbízható és hiteles forrásból az adatokat, nem merném elhinni azt, hogy meg van hagyva annak a rom. kath. plébánosnak rendeletben, hogy a halálos ágyon való gyónást és a halotti szentségek felvételét kivéve, sem a gyónást felvenni, sem a szentségeket kiszolgáltatni máskép, mint oláh nyelven, nem szabad. (Zaj és mozgás.) Én ezt nem szemrehányáskép, hanem érdemként hozom fel. így kell csinálni erőteljes nemzetiségi politikát, ettől kell nekünk tanulni. (Elénk helyeslés.) Ezért mondom én azt, hogyha a mi miniszterelnökünk meg akarja tanulni, hogy mikép kelljen valódi magyar politikát csinálni, menjen el és nézze meg,.mikép csinálnak Romániában oláh nemzeti politikát. Wekerle Sándor miniszterelnök: Bizza csak rám, majd én megcsinálom. (Derültség és taps.) Tutsek Sándor: Én nagyon fogok örülni, ha a miniszterelnök ur ezt a politikát megcsinálja,