Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-29
48 2y. országos ülés 1906 Julius l6-án, hétfőn. azt mondtam, hogy a törvényt nem tartjuk meg; azt mondtam, hogy azok a feltételek nem léteznek, melyekhez a törvény az illető kötelezettségek végrehajtását köti, s ezen feltételek nem létezésében a törvény szerint nem létezik a kötelezettség. (Helyeslés.) Ez egészen más, t. képviselőház, mint a mit a t. képviselő ur mondott. Különben a t. képviselő ur igen nagy örömömre ragyogó példát állított nem magvarajku polgártár, aink szeme elé, midőn Hunyadi Jánost, ki szerinte román eredetű, (Derültség.) emliteLte. Én nem akarok annak történelmi kutatásába bocsátkozni, hogy tökéletesen megállja-e helyét az az állitás, hogy a Hunyadi-család román eredetű ; (Mozgás.) de elfogadom. Hanem akkor azt óhajtom, hogy minden románajku polgártársunk Hunyadi Jánosról vegyen magának példát. (Elénk helyeslés és taps.) Evvel egyszersmind bebizonyította a t. képviselő ur, hogy még a rendi Magyarországban is szép karriert lehetett csinálni (Derültség és taps.) annak is, a ki nem fajbeli magyar eredetű. A mi különben a tételt illeti, t. képviselőház, itt nem a magyar kultúrának támogatásáról van szó, hanem arról, hogy egy társadalmi utón létrejött olyan intézmény nyerjen támogatást, a melynek jótéteményeit igénybe venni senki sem kényszerit senkit. Tisztán a szülőknek és a serdültebb korban lévő fiataloknak akaratától függ, hogy igénybe akarják-e venni, vagy sem. Itt tehát nem megmagyarositásról van szó abban az értelemben, hogy az illető német, román vagy szerb nyelvű fiatal emberek elveszítsék faji jellegüket; hanem magyarosításról abban az értelemben, hogy nekik alkalom adassék, hogy a magyar állami nyelvet elsajátítsák. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez a legszabadelvübb alapra fektetett intézmény abban az irányban, hogy minden román és szerb ajkú polgártársunk Hunyadi Jánoshoz hasonló karriert csináljon, hogy előre mehessen, hogy az állami életnek magasabb polczán való részvétellel az igazi egyenjogúság reálisan lerakott alaj>ja lehetővé tétessék. (Helyeslés.) T. ház! Hogyha már ilyen polémiába kerültem . . . (Zaj. Halljuk!) Kérem, t. képviselő ur, elvégzem én magam a polémiát a t. kéjiviselő urakkal. (Halljuk.) Mondom, ha már polémiába keveredtem t. képviselőtársaim egyikével, még pedig olyannal, aki román ajkúnak vallja magát, legyen szabad arra fölhívnom a figyelmét, ha ő ezeket a tényeket nem tudná, hogy épen a szomszéd Romániában az iskola terén minő szoros románositó irányt folytatnak. Vajda Sándor: Nemzeti állam! Okolicsányi László: Hát ez nemzeti állam ! Most elárulta magát. (Zaj. Elnök csenget.) Melczer Gáza: Kibújik a szeg a zsákból! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem kritikaként hozom ezt fel, hanem mint tényeket, mert nem is érzem feljogosítva magamat arra, hogy egy szomszéd állam törvényhozása, vagy kormányzata felett kritikát gyakoroljak; sőt, ha kritikát gyakorolnék, nem is hibáztatnám ezeket az intézkedéseket. Romániában nyilvános iskola más, mint románnyelvű, nincs. Engedélyez a törvény privát iskolákat, a melyeknek bizonyos jogokat ád az állam, és azokban lehet az oktatási nyelv más, mint a román is; azonban a román nyelv kötelező tanítása mindenütt megkívántatik, (Mozgás a nemzetiségieknél.) és állami iskolák vizsgáló-bizottsága előtt kell a privát-iskolák növendékeinek vizsgát tenniök, hogy meggyőződjenek arról, hogy a román nyelvet kellőkép elsajátitották-e % Vajda Sándor: Van Romániában nemzetiségi törvény ? (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza igazságügyminiszter: Ott a magyarok számára semmi jogot sem adnak. (Zaj és közbekiáltások a nemzetiségieknél.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, folytonos közbeszólásaikkal ne zavarják a szónokot, mert kénytelen leszek az illetőket név szerint megnevezni . Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak arról van szó, hogy tehát a nyelv, az állami nyelv oktatása kötelező, azt pedig a nemzetiségi törvény egyetlenegy szakaszából sem lesz képes kiolvasni bárki, hogy ennek a kötelezettségnek kimondása, fentartása, szorgalmazása a nemzetiségi törvénynyel ellenkezik. Viszont itt van egy 1904. évi közoktatási jelentés a romániai közoktatási kormánytól, mely jelentés azt mondja, hogy a tulceai és babadagi bolgár iskolákat be kellett zárniok, mert minden figyelmeztetés és szorgdmazás daczára ezen iskolák nem kellőképen nyújtották a román nyelvben való oktatást. Hiszen én, mondom, nem kritika gyanánt idézem ezt, hanem méltóztassék megérteni, hogy állami czélt szolgálnak azok az eszközök, és többet mondok : egyenjogusitási czélt szolgálnak, az összes polgároknak a haza összes jótétemémenyeiben való részesítése czélját szolgálják azok az intézkedések, a melyek lehetővé teszik nem magyarajku polgártásainkra nézve, hogy a magyar nyelvet megtanulják. Azért én ez állami czéi előmozdítására ennek a 20.000 koronás szubvencziónak megszavazását kérem. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Kubik Béla : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : Személyes kérdés nincsen, csak személyes megtámadtatás van. Lengyel Zoltán: De megtámadni őt nem merték! Kubik Béla: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Az előbb szóvitába keveredtem egyik képviselőtársammal, a kinek azt mondtam, hogy ők nem őszinték. Nem lenne okom felszólalni most
