Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-39

39. országos ülés 1906 jt Nem tartom egészen tisztának ezt a kijelentést, mert mindenekelőtt a reáladó és a személyi adók fogalma nincsen egészen élesen elhatárolva. De vegyük a reáladó kifejezést ugy, a mint azt érteni szokás, t. i. hogy a reáladó alatt értjük azt, a mely bizonyos keresetforrást vagy pedig bizonyos vagyontárgyat ér. E szerint, ha igy veszszük, a progressziv adó nem lesz behozva a földadónál, a házosztály-adónál, a házbér-adónál, az iparvállalatok adóinál, a tőkekamat- és járadék-adónál, a kereseti adónál, a mely szintén az iparra vonatkozik. Kérdem tehát, hogy hol lesz akkor progreszsziv az adó ? A jövedelmi adónál. Nagyon helyes. Csakhogy a jövedelmi adóval mit akar helyettesíteni a t. pénzügyminiszter ur ? Az általános jövedelmi pótadót. Ugy hogy, ha az igen t. pénzügyminiszter ur a progressziv adót ugy hozza be, a mint kilátásba helyezte, odajutunk, hogy az kizárólag a III. osztályú kereseti adónak egy kis részénél és a II. osztályú kereseti adónál lesz alkalmazásba véve, és azonkívül a jövedelmi adónál. Vagyis igy odajutunk, t. ház, hogy az általános jövedelmi pótadó helyett behozzák a jövedelmi adót, és a jövedelmi adónál meglesz a progresszivitás elve ; megmarad azonban az az adó, a mely a kis exisztencziákat nyomja és boldogulásukat meggátolja. Ha a földadónál a kormány a progresszivitást behozni nem akarja, legyen szabad rámutatnom arra, hogy akkor e tekintetben ez a kormány retográdabb, mint az agráriusok nagy része, mert hiszen az agráriusoknak egyik kiváló embere, ha jól emlékszem, a múlt esztendőben azt mondotta, hogy a földadónál is elfogadja a progressziv adót, de csak egy bizonyes adó-maximumig, ugy hogy ez az agrárius tulajdonképen a degressziv adó hive lett. Mindenesetre tehát sokkal közelebb áll a mi követelésünkhöz, mint a mostam kormány, a mely e téren határozottan reakczionárius. Ilyen rendszer mellett, t. ház, a progressziv adó semmi jót nem hozhat. Ilyen rendszer mellett a létminimum nem egyéb, mint a kisebb exisztencziákat legfeljebb két-három forinttól megmentő adórendszer, a mely, azt hiszem, igen kevés ára annak a küzdelemnek, a melyet önök ebben a kérdésben kifejtettek. Nem akarok hosszasan beszélni; sok olyan kérdésről emlékeztem meg, a melyeknek tárgyalása sokkal fontosabb, mint egyéb más, hangzatos dolgokról szónokolni. Nem akarok részletesen belemenni a kérdések meritumába, mert hiszen nemsokára úgyis alkalmunk lesz ezen kérdésekkel alaposan és minden félreértést kizárólag itt a házban foglalkozni. Ezúttal mindössze csak annak a hangsúlyozására szorítkozom, hogy mi akkor, mikor bizalmatlansággal viseltetünk a kormány iránt, legjobb meggyőződésünk szerint cselekszünk, és pedig azért, mert mi semmi olyant nem akarunk, a mi ne'm volna igazságos, semmi olyant nem követelünk, a mi ezen államnak raisonjából kiindulva nem volna politikailag czélszerű és mi mindent, a mit kivánunk és akarunk, őszintén megmondjuk KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. II. KÖTET, ilius 27-én, pénteken, 361 önöknek épen azért, hogy önök tisztán lássák a képet, melyet nyújtani akarunk, és azt az utat, a melyen haladva ennek az országnak boldogulását előmozdítani lehet. En ennek a kormánynak a ténykedésében kétségtelenül látok némi haladást.; látom, hogy olyan konczepcziók is fordulnak elő egyes ténykedéseiben és nyilatkozataiban, a melyeket az előbbi kormányoknál nem tapasztaltunk. De hiányzik a nagyobb összefoglaló konczeptus, foltozás ez csak, de attól tartok, a varrás után fog szakadni. De engedjenek meg, önöknek, valamint nekünk is nem lehet egyéb czélunk, mint az ország népeinek boldogulására törekedni. A különbség köztünk csak az, hogy az az ut, a melyet önök választottak, az nem az emberi eszméknek modern eszközeivel elkészített ut, az nem egy országút, hanem csak egy kis ösvény, a mely nagyon könnyen útvesztő is lehet és a melyen mi önöket ép ezért nem fogjuk követni. T. ház ! Mi ezen kormánynyal szemben bizalommal nem viseltetünk és ennek következtében a törvényjavaslatot meg nem szavazzuk. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Egry Béla jegyző: Vizy Ferencz! Vizy Ferencz: T. ház! A költségvetési törvényjavaslatot elfogadom, mert a t. kormány iránt bizalommal viseltetem. Elfogadom azért is, mert abban az édes reménységben élek, hogy az igen tisztelt miniszterelnök-pénzügyminiszter ur módját fogja találni annak, hogy a fémbányászatban, az arany- és ezüstbányászatnál alkalmazott tisztviselők előmeneteli viszonyai javuljanak ; másrészről az arany- és az ezüstbányászatnál alkalmazott munkások bére emeltessék. Azt óhajtom tehát, hogy az 1907. évi költségvetésben ezekről s a munkásokról gondoskodás történjék ; óhajtom, hogy a munkások bérének a minimuma megállapittassék, a melyen alól a munkás ne kereshessen. Ugyancsak abbeli reményemnek adok kifejezést, hogy az arany- és ezüstbányászatnál a zuzómunkások bérei szintén javíttatni fognak. A bérek, a bányamunkásoknál napi 8 órai, a zuzómunkásoknál pedig 12 órai munka után állapíttassanak meg. Szerény nézetem szerint ennek megvan a politikai jelentősége is, mert ügyelnünk kell arra, hogy az a szegény, jó, jámbor munkás német nép ne essék áldozatul a lelketlen izgatóknak. Ajánlom ezt az ügyet a t. miniszterelnök urnak mint pénzügyminiszternek szives figyelmébe. (Helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Hodzsa Milán! Hodzsa Milán : T. képviselőház ! Ezúttal csak azért élek a szólás jogával, hogy egyes megjegyzéseket tegyek az igen tisztelt honvédelmi miniszter urnak arra a feleletére, a melylyel az én felszólalásomat a minap megtisztelte. Én arról beszéltem, hogy a katonai büntetőtörvénykönyvnek egyes intézkedései magukon viselik a maradiság jellegét és arról is beszéltem, hogy a büntetési fokozatok, »ha nem tévedek, a következők : a legmagasabb fokozat a kötél általi 46