Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-39

39. országos ülés 1906 Julius 27-én, pénteken. 357 Baloghy Ernő: Magyarország nemzeti állam, az volt és az lesz! Maniu Gyula: Legyünk tisztában a nemzeti állam fogalmával és kifejezésével. Baloghy Ernő: Mi tisztában vagyunk, önök akarják elcsavarni! Maniu Gyula: Nemzeti állam alatt értünk egynyelvű áUamot. Hogy ez az állam soka egynyelvű nem lesz, az bizonyos. Baloghy Ernő: Azért tanuljanak meg magyarul ! Maniu Gyula : Minthogy ez a feltétel hiányzik, természetes, hogy azokat az eszközöket kell keresnünk, a melyek a legalkalmasabbak arra, hogy az adott viszonyok közt biztosítsák ennek az országnak és ennek a monarchiának létét. E viszonyok közt más megoldást nem lehet találni, mint azt, hogy az állam maga mint olyan, a maga közjogi berendezkedésében egyáltalán minden népnek szabad irányban való fejlődését biztositsa. Abban a perczben, a mikor az országban lakó népek és egyedek szabad fejlődését az állam kompozicziója, vagy az állami élet kinövései megakadályozzák, akkor ez a monarchia nem nyugodhatik többé biztos alapon, nem nyugodhatik azért, mert akkor már nem tudja azt az érzelemegységet, azt az érdekegységet megteremteni, mely egyedül alkalmas az erőkifejtésre a védelemben akkor, a mikor valahonnan megtámadva, veszélyeztetve van. Tehát Magyarországra nézve nemcsak, hanem az osztrák-magyar monarchiának és a dinasztiának érdekét képezi, hogy az országban minden fajra nézve egyformán virágozzék a teljes igazság és szabadság. De nemcsak azzal a váddal állunk mi szemben, hogy mi ennek az államnak nem volnánk hű fiai, hanem még azzal is, hogy bizonyos irredentista törekvéseknek állunk szolgálatában, s hogy mi tulaj donkéj^en akkor, a mikor itt beszélünk, szemünkkel kifelé kacsintunk. (Ugy van !) Engedelmet kérek, kötelességemnek tartom a leghatározottabban kijelentem, hogy ezen ällitásnak és ezen velünk szemben használt kifejezésnek semmiféle reális alapja nincs, mert nekünk a multunk ezen országban van, a mi érzelmi világunk ezen országhoz van kötve, mi jövőbeli aspiráczióinkat itt Magyarországban akarjuk megvalósítani és mert a mi kulturális és gazdasági fejlődésünk biztos alapját ebben az országban találjuk fel. (Zaj.) T. ház ! Ma az egyes országokat nem a fizikai határok választják el egymástól, hanem a mostani eszközök mellett az államokat az érzelmek és az érdekek közössége határolja el. Bennünket az érdekek, az érzelmek ide kötnek és egész valónkkal ezen országnak egészben való föntartására törekszünk. (Zaj.) Egy dolgot azonban minden kétségen kivül preczizirozni kell, s ez a kulturális kérdés, önök talán amúgy is nagyon sokszor olvashatták, hallották is, rossz néven is vették tőlünk románoktól, hogy mi a román kultúrának emlőin akarjuk legalább részben a mi intellektuális és érzelmi világunkat fejleszteni. Hát igenis, kulturális tekintetben megteszszük ezt a jövőben is, és pedig azért, mert nem lehet megtagadni az egynyelvű népek közös kulturális törekvését. Ha önök az angol, a német, a franczia kultúrának az emlőin ilyen szépen fejlődtek és előre mentek, ha önök nem átallották ezeket a kultúrákat feldolgozni maguknak és nem találták hazaárulásnak azt, hogy ezen kultúrákat ismerjék és ezen kultúrák alapján fejlődjenek, akkor ne vegyék rossz néven tőlem, mint romántól, ha én meg a román nyelvvel és kultúrával tartok közösséget. (Zaj. Felkiáltások : A magyar kultúrára támaszkodjanak! Itt nincs román kultúra!) Engedelmet kérek, a törvény bennünket románnak ismer és én a törvényből beszélek. A mi bennünket a románok összességéhez köt, semmi egyéb, mint kulturális törekvés, a mely önöket is egybeköti a világ összes nemzeteivel és kultúráival, a melyet képesek voltak átültetni, a mit hogy megtesznek, igen jól teszik. (Zaj.) A mint mondám, az országokat most az érzelmek és érdekek közössége határolja el, és ha bennünket irredentával vádolnak, egy dolgot méltóztassanak figyelembe venni. Az irredenta hazája hol van ? Ott, a hol abszolutizmus van, a hol szabadság nincs, a hol minden természetes törekvésnek gát vettetik, szóval olyan országban, hol a természetes erőkifejlődés megakadályoztatik. Biztosithatom önöket, hogy ha Ausztriában is elejétől kezdve az a szabadság állott volna fenn, a mely egyedül alkalmas a népek egyenlő fejlődésére : biztos, hogy Ausztriában sem lett volna irredentizmus, a mint hogy nem fognak nekem példát mutatni arra egész Európában, hogy egy oly államban kapott volna lábra az irredentizmus, mely országban a szabadság virágzik, hol mindenkinek szabad fejlődése biztos'ttatik. Ha — én őszintén beszélek — önök ezen érzelmi és érdekközösséget meg akarják a jövőben is tartani bennünk, a melyben eddig voltunk, most vagyunk és el vagyunk határozva, hogy a jövőben is leszünk, tegyék ezt a hazát a szabadság virágzó országává, szinterévé az erők szabad fejlődésének, és biztosithatom önöket, hogy soha egy románnak, egy tótnak, egy szerbnek sem fog eszébe jutni akár jobbra, akár balra kacsintani. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula : Az igen t. miniszterelnök ur ellenvetésében azt a kifejezést használta, hogy a t. kormány és a többség történelmi alapon áll egyfelől, másfelől, hogy természeti jogainkat nem ismeri el. Én nem kifogásolom ezt a fölfogását a miniszterelnök urnak és kizárólag az ellen vagyok bátor megjegyzést tenni, hogy az igen t. miniszterelnök ur akképen állitotta föl velünk szemben ezt a kérdést, hogy nekünk kizárólag természeti jogaink vannak, de semmi történelmi alapja a mi jogos törekvéseinknek ezen országban nincs. Engedelmet kérek, ugy az ország fejlődésében, mint annak tételes intézményeiben megvan a történelmi alapja a mi követeléseinknek. Ettől eltekintve, megvan