Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-37

37. országos ülés 1906 Julius 25-én, szerdán. 333 kénsav értékesítéséhez szükséges kommercziális részre nincs berendezve. Vagyok bátor itt arra utalni, hogy az államnak most is van kénsavgyára, most is gyárt kénsavat. Hát ha azt el tudja adni, talán el lehetne adni ezt is. Ugyanis az történt a zalatnai kohónál is, a mit Fernezelyen akarnak csinálni, hogy az aranyolvasztásnál az előálló mel­léktermékeket, a melyek között kén is van, ugyan­csak ott kénsavgyártásra felhasználták, és ugyan­csak ott gyártják a kénsavat most is, ma kisebb mértékben mint azelőtt, de nem azért, mintha nem tudnák eladni, hanem azért, mert az állam­nak van egy másik érdeke, a mely arra ösztönözte az odavaló igazgatóságot, hogy ezt a ként máskép használja fel. A földmivelésiigyi minisztériumnak ugyanis nagymennyiségű szénkénegre van szük­sége, tehát átalakították a zalatnai gyárat olykép, hogy ottan nemcsak kénsavat, hanem szénkéneget is gyártsanak, a melyre szükség van a fillokszera által megtámadott szőlők karbantartása végett. A földmivelésügyi minisztérium azután ezt olcsób­ban eladja a gazdáknak, mint a mennyibe kerül neki magának egyrészt Zalatnán, másrészt a külföldi gyárosoknak, a honnan egy részt szintén beszerez. Határozathozatalnak csak annyiban lévén helye itten, hogy ezt a jelentést tudomásul vesz­szük-e vagy nem, én kérem a tudomásulvételt, de arra is kérném az igen t. miniszter urat, hogy ne ilyen kénsavgyárat állitson fel és azt ne adja bérbe egy társaságnak, hanem rendezze be a gyárat szénkéneg-gyártásra. Ennek megvan a természet­szerű vevője, a földmivelésügyi minisztérium, a mely a gazdák között szétosztja és ugy is olcsób­ban adja, mint a mennyibe neki kerül. Ha tehát még ráfizetéssel kellene is a gyárban dolgozni, a gyár hasznát nem idegen emberek fogják kapni, hanem annak jótéteményében a magyar gazda­közönség, a szőlő-birtokosok fognak részesülni. (Élénk helyeslés.) Ezt vagyok bátor kérni a minisz­ter úrtól. (Helyeslés.) Wekerle Sándor minisztereitlök : T. képviselő­ház ! A mint jelentésemben is előadtam, Ferneze­lyen az az állapot, hogy a kohó füstje a vidék mező­gazdasági terményeit tönkreteszi, úgyannyira, hogy az állam ellen már most is ilynemű kártérí­tés czimén körülbelül 70.000 K. értékig perek vannak folyamatban ; nem ugyan egy évről van ez az összeg, de, mint mondják, el lehetünk készülve, hogy évenként 25—30.000 K. kártérítést kellene fizetni. Ettől eltekintve sem engedhető meg, hogy egy állami üzem ilyen jelentékeny kárt okozzon a környéknek. Ennélfogva a fémkohó füstjének felhasználása és ezen kártételek megszüntetése végett kellett intézkedéseket tenni. A korábbi kor­mány ugy tervezte, hogy felállít egy kénsavgyárat. Kis kénsavgyárról van szó, a melynek évi terme­lése csak körülbelül 50.000 mm. lenne, mert hisz a czél csak az, hegy az ott keletkezett füst feldol­goztassák kénsavvá. Ezt így vettem át: a 350.000 korona felvétetett már az ipari alapból arra a czélra, hogy egy kénsavgyár építtessék, és ezen 350.000 koronából a már letárgyalt tétel szerint »az ezüstár hanyatlása folytán sújtott bányavidék iparának segélyezésére és azok részére adható köl­csönökre* felvett 200.000 koronából 170.000 korona már vissza is fizettetett. A gyár felépítve még nincs, de felvétetett már az építési költség, sőt, a mint voltam bátor már említeni, egy része vissza is fizettetett. Állami kezelésbe azért nem tartottam e gyá­rat átveendőnek, mert ilyen csekély összegű ter­melés mellett az állam kétségtelenül tetemesen ráfizetne, ha ilyen üzemet folytatna. Ennélfogva én, illetőleg már a korábbi kormány is arra igye­kezett, — mert hiszen én csak átvettem ezen ügyeket — hogy ezt az üzemet magánkézre bocsássa, hogy így a kártérítési igényektől szaba­duljon. Vállalkozó eddigelé nem akadt, csak a spódiumgyárral folytattak még tárgyalásokat, — de befejezve még ezek sincsenek — a moly gyár hajlandó volna a gyárat átvenni, de egészen ingyen ; legfeljebb annyit lehetne kikötni a szer­ződésben, hogy a nyereségből, ha ugyan lesz nye­reség, valami particzipáczió jusson a kincstárnak is. A kincstár ezenkívül biztosította a társulatot, hogy egy vasút épül Nagybányáról Fernezelyre ; ezt nem a kincstár építteti, hanem egyszerű viczi­nális vasút lesz, a mely különben is létrejönne s nem ezen üzem miatt építtetik, de ennek javára is fog szolgálni. Ez a mai állapot. Én semmi kötelezettséget eddig nem vállaltam velük szemben, és azt hiszem, hogy nagyobb nyilvánosságra nem hozhatom mindezekéi;, mint hogyha a képviselőház előtt kijelentem, hogyha valaki ezt a kérdést előnyö­sebb módon képes megoldani, ugy hogy a kincs­tár a kártérítési igényektől szabaduljon és ha meg­felelő vállalkozó akad, a ki garancziákat képes nyújtani, én a legelőnyösebb ajánlatot benyújtó vállalkozónak fogom ezt az üzemet átadni, miután részemről e perczig semminemű kötelezettséget nem vállaltam. A mi a t. képviselő ur által felvetett kérdést illeti, én egyáltalában nem tudom, hogy lehet-e ott szénkéneget produkálni, mert e tekin­tetben szakértő nem vagyok. Ha lehet szénkéne­get termelni és pedig oly mértékben, hogy érde­mes ebbe belemenni, akkor annyival inkább belemegyek, mert hiszen szénkénegbehozatalunk még igen tetemes, tehát már általános iparfej­lesztési szempontból is arra kell ügyelnünk, hogy ha már áldozatot hozunk, legalább olyan ipar­termények előállítására hozzuk meg ezt az áldo­zatot, a melyekre nézve a külföldi behozatal' ekképen korlátoztatik. Ma tehát nem ígérhetek mást, mint azt, hogy a t. képviselő urnak ezen ajánlatát fontolóra veszem és igyekszem annak megfelelni. Ismételten kijelentem itt a t. ház szine előtt, hogy eddig semminemű kötelezettsé­get nem vállaltunk, és ha elfogadható feltételek mellett valaki garancziát nyújt az iránt, hogy előnyösebb módon veszi át a gyárat, vagy pláne a szénkéneg gyártására is vállalkozik, avagy, ha

Next

/
Thumbnails
Contents