Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

28. országos ülés 1906 Julius lí-én, szombaton. 27 a jelenlegi kormány az előbbi kormány törvénytelensége okából egyes rendeleteket, a melyeket az előző kormány kibocsátott volt ? 3. Ha pedig csakugyan törvénytelen volt, mi jogalapon tart fenn a jelenlegi kormány más oly rendeleteket, melyeket az előző kormány kibocsátott, jelesen mi jogalapon nem vonja vissza a jelenlegi kormány a Lukács György volt miniszter által 72000. és 72001. szám alatt kibocsátott rendeletet ?« Elnök : Az interpelláczió a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral közöltetni fog. Következik báró Bánffy Dezső interpellácziója. B. Bánffy Dezső : T. ház ! Bocsánatot kérek, valóban csalódáson mentem keresztül, mert nem gondoltam, hogy a költségvetés általánosságban való tárgyalása ily gyorsan fog menni, s ezért talán jogomat az interpellácziónak a mai napon való tartására elveszthettem volna. Mindenesetre köszönöm, hogy méltóztatnak megengedni, hogy azt röviden most előterjeszszem. Igyekszem rövid lenni, bárha a kérdést én igen nagyfontosságunak tartom. A Budapesti Hírlap ez évi Julius hó 10-iki számában »A naszódi ösztöndijalap« czimrael egy czikket olvastam, a mely engem — nem tagadom — messzemenően megdöbbentett. Nem akarom hinni, hogy igaz lenne, nem akarom hinni, hogy az abban elmondottak tervben vannak, szinte mondhatnám, egész nyugodtan kell hogy várjam, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, kihez interpelláeziómat intézem, ha nem is ma, de legközelebb megnyugtató választ fog adni. Nagy nemzeti jelentőségű kérdésről van szó, a mely tájékozatlanok előtt talán kicsinek is látszik, de ha igaz volna, a lejtőn egy lépés volna lefelé a nemzeti állam érdekei hátrányára. Méltóztatnak talán tudni, bárha a dolog nem közismert, hogy 1763-tól kezdődőleg, mikor a székely határőri ezredek is felállitattak, a Szamos mentének északkeleti részén egy második határó'rezred neve alatt állitottak fel egy határőrezredek Ezen ezred fennállott 1851-ig, midőn a határőrintézménynek azon vidéken való megszüntetésével az ezred fel lett oszlatva. Mint a többi határőri ezredeknél, ugy ezen határőrezred keretében is bizonyos vagyonok maradtak, a melyek hováforditása kérdésében — az ezred feloszlattatott, miután czélja már megszűnt — intézkedések történtek. így a ruházati alap, a mely azon területen is fennállott, mikor a határőrezred 1851-ben feloszlattatott, O felségének rendeletével fel lett oszlatva, illetőleg annak valamely más rendeltetése állapíttatott meg. A 44 község akkor akkóp határozott, illetőleg a felséges ur rendelete következtében akként lett eldöntve a dolog, hogy azon 44 község kulturális czélokra * forditsa ezen ruházati alapot. Hangsúlyozom, 44 község. Az illető községek el is készítették az alapítólevelet. Ez még az alkotmányos időn kivüli időben készülvén el, sok vajúdás után végre 1871-ben, már alkotmányos időben, Ö felsége elébe terjesztetett az alapító levél, jóváhagyás czéljából. Az alapító levelet 0 felsége csak első részében hagyta jóvá, illetőleg aunyiban, hogy az alap közalapnak nyilvánittatik és kulturális czélokra fordítandó. Azonban az alapító levélnek azt a törekvését, és azt az álláspontját, hogy ne a községek lakói kulturális czéljaira, hanem csak a határőrök összeirt utódainak czéljaira legyen forditandó, nem hagyta helyben, sőt utasította a kormány utján az eljáró alantas hatóságokat, hogy az a passzus, hogy: »az alaj)ból csupán a grenczerek leszármazói részesülhetnek«, kihagyassék és oda utasíttattak a községek, hogy a kezelésre, illetőleg felhasználásra vonatkozó ujabb szabályrendeletet készítsenek. 1871-től kezdve egészen 1890-ig állandó küzdelem folyik ebben és ezzel rokon kérdések körül, mindig a körül forogván a kérdés, hogy ezen alap, valamint a határőri intézmény feloszlatása után megmaradt, különböző czélokra utalt, különböző alapok a községi illetőségűek javára értékesittessenek-e, vagy pedig a határőrök javára. Ott a törekvés, a nemzetiségi szempont miatt, mindig az volt, mondassák ki, hogy csak a határőrök számára szereztetett meg ez a vagyon nem pedig ugy, mint a felséges urnak rendelkezése és különösen 1871-ben kiadott utasítása rendeli, a községi illetőségűek javára. Nagy perek folytak ebben a kérdésben, hiszen 281.000 hold volt érdekelve, nemcsak a ruházati alapnál, hanem az egész területen; egy egész középiskolának ügyeiről volt szó, s általában erős küzdelmet folytatott a kormány az engedni és az országos érdekekre figyelemmel lenni nem akaró ottani tényezőkkel. Bizonyos határig én is érdekelt vagyok ez ügyben. Hiszen hét királyi biztos bukott meg ezen a kérdésen, és én voltam a szerencsés vagy szerencsétlen nyolezadik, a ki végre ezt a dolgot rendeztem. Az elv érvényre juttatásával meg lett állapítva az, hogy azok az erdőségek nem a volt határőrök tulajdonai, hanem a 44 érdekelt községé; meg lett állapítva, hogy az az iskola nem egyoldalúan felekezeti és nemzetiségi, hanem alapitványi iskola a vallás- és közoktatásügyi miniszter ellenőrzése alatt, és meg lett állapítva, hogy az ezen ruházati alapból alakított ösztöndijalap nem a határőri örökösök javára használandó fel, hanem a községi illetőségűek javára. 1898-ban hagyta ilyen értelemben jóvá az alapszabályokat a felséges ur, és az 1890. évben, akkor, a mikor a jelenlegi miniszterelnök ur pénzügyminiszter volt,Szilágyi Dezsőigazságügyminiszter, gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter és gr. Szapáry Gyulaföldmivelésügyi miniszter, a kik mint érdekeltek is befolytak a dolgokba, rendeztetett ez a kérdés, mindig annak az elvnek érvényesülésével, hogy az ezen vagyonban bármily vonatkozásban való részesülés nem egy külön é*