Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-36

308 36. országos ülés 1906 Julius 2b-én, kedden. van a t. miniszter innak az alkotmányosság szempontjából, tessék novelláris javaslattal ide­jönni, a melyben a fejadónak, az ország e szé­gyenének eltörlését javasolja, a melyben a leg­szembeötlőbb visszásságok és fonákságok tekin­tetében segit. Merem állítani, hogy nem lesz e képviselőházban senki, a ki csak öt perczig is hajlandó és bátor volna gátolni, hogy ily novel­lából törvény legyen, hogy addig is, a mig a nagy reform létesül, ezeken a kis dolgokon se­gittessék. T. ház! Tudom, hogy ezzel szemben az az aggodalom merül fel, hogy a mennyiben kímé­letesek leszünk az adószedés terén, honnan fog­juk előteremteni azt az 1300 milliót. Azt mon­dom erre, ha csak olyan utón lehet előteremteni azt az 1300 milliót, minta hogy most teremtetik elő, adóalanyok és polgárok tönkretétele árán, inkább elégedjünk meg kevesebbel, még pedig nemcsak humanitárius szempontból, de valósá­gos fiskalitási szemjDontból is. Es itt emiit­hetem meg azt, a mire vonatkozólag az előadó ur szintén büszkén és nyomatékkal hivatkozott. Azt mondta ugyanis, hogy a szeszadó jövedelme leszállittatott, mert a szeszfogyasztás örvende­tesen csökken. Tavaly 78 millió volt, most már csak 72 millió. Kérdem azonban, azok az urak, a kik az országban járatosak és ismerik a vi­szonyokat, állithatják-e, hogy Magyarországon a szeszfogyasztás csökken, hogy ma az iszá­kosság és egyáltalában a pálinkaélvezet deka­dencziában van ? Ellenkezőleg, emelkedik foly­tonosan. Hanem ezt a mostani differencziát nagyon könnyen meg lehet magyarázni avval a 200.000 kivándorlóval, a legjobb pálinkafogyasz­tókkal, a kik ezt a jövedelmet többé nem szol­gáltatják. Eiskalitási szempontból kell tehát nekem kifogásolnom azt, hogy adóalanyok tönkre­tétessenek, mert ez az állam jövedelmének foko­zatos, •— és félek, hogy ha tovább folytatjuk ezen politikát — ezután rohamos hanyatlására fog vezetni. T. ház! Van egy másik módja, hogy az adózó polgárok iránti kímélet által esetleg ideig­lenesen az átmenetileg mutatkozó jövedelem­csökkenéseket pótoljuk és remélem, hogy ez az eszköz automaticze be fog állani azáltal, hogy tisztességes kormányzat ül most a régi kor­mányzat helyén. Mert azokat a lucruin cessan­sokat, a miket eddig idegen zsebekbe hagytak belemenni, és a melyek az államot illetik, remé­lem, hogy ez a kormány meg fogja tartani az állam számára mint bevételeket. Hiszen köz­keletűek azon odiózus históriák, melyek száz­ezreket és milliókat vontak el az államtól. Csak egy pár példát említek. (Halljuk! Halljuk!) Itt van az osztálysorsjáték kérdése. Tudom, hogy ez az osztálysorsjáték, a mely magában immorális és helytelen, nemcsak nálunk, de másutt is megvalósittatik azért, mert egyrészt a játékszenvedélyt megszüntetni nem lehet, s mert másrészt az állam kulturális czélokra akar ezen nyerészkedés utján jövedelmet szerezni. Szász József: Hivatal kellett a volt minisz­ternek ! Farkasházy Zsigmond: Tudom, hogy az osztálysorsjáték is fizet valami csekélységet az államkincstárnak, de mi ez azon milliókhoz képest, a miket a tisztelt gründoló urak zsebre­vágtak, mikor az osztálysorsjátékot alapították! Sőt, hogy ma is nézzük a helyzetet, vettem magamnak a fáradságot, hogy megállajritsam, micsoda előnyökkel dolgozik ma ezen osztály­sorsjáték. Az alaptőkéje 3,600.000 K. és a nyeresége a múlt esztendőben 1,449.000 K. volt. De ez a tiszta nyereség már ugy állt elő, hogy az az óriási reklám- és megvesztegetési költség, azok az apró titkos kiadások, meg azonkivül a sokféle tantiémek és prezenczmárkák, ebből, a mik ezen üzlettel járnak, mind le vannak vonva. Szász József: Lukács mennyi fizetést kap? (Zaj.) Marjay Péter: Nem ment oda haszon nélkül! Farkasházy Zsigmond: Mindjárt megmon­dom. Maradt tehát még tiszta haszon 1,449.000 korona, a miből 5°/o-ot kamatozás és 93 koro­nát osztalék czimén fizetnek részvényenként és marad még egyévi tiszta nyereség és járandó­ság gyanánt az alapítóknak 279.000 korona, Ez elég szép polgári nyereség azért, mert az ember jó barátságban van a pénzügyminiszter úrral, azzal, a ki a jutalmat aztán megkapja egy igaz­gatói vagy elnöki állásban, a mely elnöki állás neki 108.000 koronát hoz évente. Én azt merem állítani, hogy ezen 108.000 korona igazgatói vagy elnöki honoráriumot nem az osztálysors­játék, hanem a magyar állam fizeti nyugdij­ráadás gyanánt annak az illető volt minisz­ternek. Itt van egy másik példa, a Kereskedelmi Részvénytársaság dolga. Hangsúlyozni kívánom, és méltóztassék ezt egészen őszintén venni, hogy én nem kifogásolom azt, hogy nálunk vállalatok prosperálnak és nagy nyereségre dolgoznak, de legyen ez a nyereség és jövedelem tisztességes, mert ha tisztességtelen utón jobban lehet nye­reséghez és jövedelemhez jutni, akkor a tisztes­séges kereskedelem, a tisztességes üzleti forgalom ebben az országban tönkremegy, a mint sajnos, már nagyon is válságos helyzetben van. Emii­tettem a Kereskedelmi Részvénytársaságot. A túl­zók azt állítják, hogy ez a Kereskedelmi Rész­vénytársaság valósággal árendában birja Magyar­országot. Bizonyos üzleti ágakra nézve bir is monopóliummal, pl. a só tárgyában. Fel is lett már e dolog említve, s a pénz­ügyminiszter ur volt szives bizalmasabb körben a maga véleményét megmondani ezekről a só­üzletekről, én csak azt vagyok bátor itt meg­állapítani, hogy micsoda lucrum cessansok vonat­tak el az állam jövedelmeiből, a mikből igen sok

Next

/
Thumbnails
Contents