Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-36
298 36. országos ütés 1906 Julius M-en, kedden. czok kiegészítésének a kérdése a közös hadseregnél és a honvédségnél annyira szoros összefüggésben van egymással, hogy ezt a kérdést a törvény megváltoztatása nélkül egymástól elválasztani nem lehet. Mihelyt azonban mód nyilik, hogy a honvédségnek korlátolt számú legénysége a ház bölcs belátásának megfelelően szaporittassék, a legnagyobb készséggel és odaadással fogom én is megkezdeni a honvédtüzérség felállítását. (Helyeslés.) így, anyag nélkül lehetetlen. Egy hang : Magyar szellem ! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: A szellemet tessék csak rám bizni. (Elénk éljenzés.) Még egy kérdést vagyok bátor felemlíteni. (Halljuk!) Igen sokszor hallottam már perhorreszkálni a nagyobb hadgyakorlatokat. De hát a világon mindent, a legegyszerűbb mesterségtől a legmagasabb tudományig, tanulni kell. Igen kevés olyan talentum van, a ki magamagától eltalál valamit, a mit nem is tanult. E gyakorlatok nem annyira a legénység gyakorlására, mint inkább a legénység vezetőinek gyakorlására szolgálnak. A honvédtiszt egész esztendőn át nem lát olyan létszámú csapatot, — a mint azt már előbb voltam bátor említeni — amilyet ő annak idején az ellenség ellen fog vezetni; az őszi gyakorlat az egyedüli időszak, a midőn több csapat lévén együtt, az a tiszt képet tud alkotni magának arról, hog}>' minő lesz az a csapattest, minő megerőltetés, minő szellemi tevékenység kell ahhoz, hogy azt kellőleg, a czélnak megfelelően vezetni képes legyen. Nagyon kérem tehát, méltóztassék az őszi hadgyakorlatok szükségességét ebből a szempontból felfogni; és bár igaz, hogy tetemes áldozatokba, az országnak sok költségébe kerül, de véderőt költség nélkül fentartani tisztára lehetetlenség. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Szemere Huba: A hadgyakorlatokat is tisztán Magyarországon csinálják! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Kérem, kizárólag csak a honvédség érdekeiről beszélek ; a hadsereg kérdését és érdekeit érintenem nem lehet, azokat nem is érintem. Legyen szabad ez alkalommal Hodzsa Milán képviselőtársamnak néhány kérdésére felelnem. (Halljuk!) Néhány kérdését részben Samassa, részben Bakonyi képviselő urak érintették és megadták azokra nézve neki a feleletet. Beszélt a képviselő ur arról a bizonyos kasztrendszerről, a kaszt-becsületről, a külön becsületről. Ezt a külön becsületet én határozottan tagadom. (Elénk helyeslés.) Csak egyféle becsületet ismerek, (Elénk helyeslés.) az minden emberre nézve kivétel nélkül becsület. (Helyeslés.) De, bocsánatot kérek, nagyon érthető, ha egy társadalmi egyesülés egyik vagy másik dolgának intézésére vonatkozólag bizonyos szabályokat alkot. Talán épen a képviselő ur fogja legjobban megérteni, hogy vannak bizonyos kérdések, a melyeket egy testületnek a maga körében kell elintéznie. Azt nem lehet katonáéktól sem rossz néven venni, hogy ők a becsület kérdésében talán diffiszilebbek, ! mint a hogy ez a kérdés sok más testületben tárgyaltatni szokott. (Helyeslés a jobboldalon.) De azért ismételten kijelentem, hogy a katonai felfogás is csak egy becsületet ismer, mert sem tágabb, sem szűkebb értelemben vett becsület, sem polgári, sem katonai becsület nincs; mindezek egy és ugyanazon fogalom alá tartoznak. Az a körülmény, hogy az egyes esetek elbírálásánál, a midőn bizonyos körülményeknél fogva az a becsületszó, vagy a becsület kérdése szóba kerül, az egyik egyesülés szigorúbban, a másik pongyolábban fogja fel a kérdést: ez tisztán és kizárólag annak az egyesületnek, annak a társadalmi alakulatnak, testületnek a dolga. Nagyon kérném Hodzsa Milán t. képviselő urat. — s itt ismét a honvédség kérdését érintem — hogy legyen szíves nekem a képviselő ur útbaigazítást adni arra nézve, hol találom én meg azokat az embereket, a kiknek nem engedték meg azt, hogy az esküt anyanyelvükön tegyék le. Hodzsa Milán: Majd szolgálok vele! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nagy hálával fogom venni. Az 'eskü kérdése olyan dolog, hogy ha magyarul tanulta a román az esküminta szövegét, akkor magyarul fogja azt letenni; de ha nem tanulta meg, hogy mint ujoncznak a felavatás után valaki más nyelven preskribálná neki, azt határozottan tagadom, vagyis — talán túlélésen fejeztem ki magamat igy, hogy tagadom — ha valamely esetben nem ez az eljárás követtetett volna, akkor az illető, a ki ezt követelte, a szabályokat nem tartotta meg. Hodzsa Milán : Ez lehet! (Halljuk ! Halljuk !) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nagyon hálás leszek, ha a konkrét adatokat méltóztatik tudomásomra hozni. Szemére vetették a tisztikarnak, hogy nem beszél elég idegen nyelvet. Fájdalom, ép Magyarországon abban a helyzetben vagyunk, hogy anyanyelvén kivül igen sok más nyelvet is kell tanulnia a katonának, hogy a szolgálatban megfelelhessen és boldogulhasson. Természetes, hogy a franczia, angol, vagy nem tudom, talán muszka nyelvre később kerül a sor. (Derültség.) Először azokat a nyelveket kell tudnia a tisztikarnak, a melyiken oktat, a melyiken kiképzi a legénységet. (Felkiáltások : Magyarul ! Csak magyarul !) Elsősorban természetesen magyarul. A kiképzésre vonatkozólag nem tudom, hóimét veszi a t. képviselő ur azt, hogy mi parádés-marsokat tartunk. Ez már régóta megszűnt, valamikor igy volt, most azonban nincs szokásban. (Helyeslés.) Ha diszmenetet rendelünk el, akkor, a mint méltóztatott is ennek okát felemlíteni, ez azért történik — és a szabályzat is azért irja elő — hogy, mikor a csapat már fáradtabb és a fegyelem lazulni kezd, akkor ezzel a csapatban a rendet és a fegyelmet újra megerősítsük. Hogy azonban a honvédségnél időtöltés czéljából történnék az ilyesmi, azt határozottan tagadom; hanem igenis, a lövési és más szükséges gyakorlatokra igénybe veszszük azt az I időt, a mi törvényileg engedélyezve van*
