Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

284 35. országos ülés 1906 Julius 23-án, hétfőn. szegődtessék, hogy az államnak nem magyarnyelvű polgárai bizonyos háttérbe jussanak. Az államvasutak üzeme kétségtelenül hivatva van arra, hogy a forgalom, az árumegoszlás, a vállalkozás előmozdittassék. Ez természetszerűleg a haza minden polgárának érdekében csak ugy történhet meg, hogy a szolgálatot végző hivatalnok birja azok nyelvét, a kik azon a vidéken laknak, a hol a hivatal van. Azonban az a gyakorlat kapott lábra, hogy épen a nemzetiséglakta vidéken olyan egyének alkalmaztatnak, a kik az illető nemzetiségek nyelvét nemcsak nem birják, hanem magam tapasztaltam, hogy a mennyiben értik is azt a nyelvet, nem akarják használni, sőt ennél többet mondok, ismerek olyan hivatalfőnököt, a ki határozottan megtiltotta, hogy az államvasutak üzemkörében mást, mint magyar nyelvet beszéljenek, és hogy az illető vidék lakosságának nyelvét használják. Meg vagyok győződve, hogy ezen túlkapások a kormány tudta nélkül történnek és azért bátorkodom ezt a dolgot felhozni, hogy alkalmam legyen kérni a kormányt, hogy intézkedjék a lehetőség határain belül haladéktalanul, hogy az egyes vidékeken olyan hivatalnokok alkalmaztassanak az államvasutak üzemében, a kik ismerik az illető nép nyelvét, és hogy az ilyen visszaélések és basáskodások, hogy ne engedtessék meg azon nép nyelvének használata, a mely azon üzemet igénybe akarja venni, megszüntettessék. Ugyancsak gyakran felmerül az az eset, hogy egy utas elmegy a m. kir. államvasutak pénztárához és kér jegyet, vagy árut akar feladni, és egyszerűen eldobják őt a pénztártól, ha nem kéri mag}'arul, vagy nem nevezi meg magyarul a helység nevét. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula : Én azon az állásponton vagyok, hogy az egyes községeknek történelmi neve jogosultsággal bir ebben az országban. Kállay Lipót: Törvény van! Maniu Gyula; De feltéve, és meg nem engedve, hogy nem ugy volna, akkor sem jogosult az eljárás azért, mert a községek hivatalos neve még megállapitva nincs és minden elnevezés, a mely forgalomban van, jogosult és minden hivatalnok köteles ezt tudni. (Zaj és ellentmondás.) Én magam tudok esetet arra, hogy abból az okból, mert nem magyarul kérte egy különben románul tudó hivatalnoktól a jegyet, egyszerűen el lett utasítva a pénztártól, s mikor a vonatra felült, ki lett dobva, s brutálisan jártak el vele szemben. Ilyen üzembe is a sovinisztikus felfogást vinni be a gyakorlatban, azt hiszem, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy ezen intézmény valódi hasznát az ország minden fiával éreztessék. A magyar királyi államvasutaknál azonban más visszaélések is történnek a nem magyar lakossággal szemben. A vasúti munkások és alkalmazottak régi panaszát képezi, hogy egves üzletvezetők évekkel ezelőtt rendeleteket bocsátottak ki, a melyek értelmében kötelezték a vasúti alkalmazottakat, hogy nevüket magyarosítsák meg. En magam láttam a rendeletet, melyet ezelőtt hétnyolcz esztendővel a kolozsvári üzletvezető kiadott. Ha az egyéneknek legsajátosabb tulajdonságát, a nevét támadta meg egy hivatalos apparátus, azt hiszem, ez oly visszaélés, melyet bővebben fejtegetni nem szükséges. Kérem ennélfogva a t. kormányt, intézkedjék az iránt, hogy ilyen visszaélések többé ne történjenek. Hasonlókép visszaélések tapasztalhatók a munkások alkalmazásánál. Én erdélyi ember vagyok, s tudom, hogy az egész nagyvárad—predeáli vonalon nem alkalmaznak román munkást, csak ha magyar munkás nincs. Somogyi Aladár: Ez nem igaz! Elnök: Somogyi képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Maniu Gyula : A dolog akképen áll, hogy a Székelyföldről, Bánffy-Hunyad és Brassó vidékéről visznek munkásokat az egész vonalra és csak akkor alkalmaznak román munkást, mikor magyar munkás már nincs. Megjegyzem, hogy én tudakozódtam és hogy kijelentették nekem, hogy minőség tekintetében különbség a magyar munkás és a román munkás munkája között nincs. Mikor az állam egy intézményénél, melyet a magyarral együtt tart fenn a mi népünk is, még a legegyszerűbb munkánál is mellőzve lesz, ez oly visszaélés, a melyet szó nélkül nem hagyhatok. Azért hoztam fel ezt a dolgot, mert ezeket a régi sérelmeket kötelességemnek tartottam a ház szine előtt feltárni, kérve a t. kormányt, hogy ezeket a visszás állapotokat megjavítani méltóztassék. Ettől eltekintve egy további sérelem az, a mi tulaj donképen nemcsak a mi sérelmünk, hanem azon vidék magyar lakosságának sérelme is, hogy az erdélyi forgalom el van hanyagolva. Erdélyben ugyanis Kolozsváron tul, Tövisen tul, Nagyszeben, Brassó felé a vasúti összeköttetés el van hanyagolva; ha megnézik a vasúti menetrendet, látni fogják, mennyivel kevesebb azon vonatok száma, melyek Tövistől Budapest felé jönnek vagy Kolozsvár felé, mint azoké, a melyek felfelé, Brassó és Szeben felé mennek. Mindenki tudja, hogy a közigazgatási beosztások nálunk milyen rosszak és mennyi anomáliára ad okot az, hogy egyes megyék akképen vannak kikerekítve, hogy az sem a geográfiai, sem a közlekedési viszonyoknak nem felel meg. Ezen közigazgatási bajon egyelőre legalább akként kellene segíteni, hogy az állam a rendelkezésre álló közlekedési eszközökkel akkép osztja be a forgalmat, hogy ez utón legyen segítve a távolságból eredő bajon. Pl. AlsóFehérmegvének utolsó községe Nagyszeben mellett van és Szebenmegye utolsó községe Gyulafehérvár mellett van. A helyes közlekedési politika az, hogy könnyittessék meg a messze lakóknak, hogy a törvényszékhez és a megye székhelyéhez jöhessenek; ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy Alsó-Fehér vármegyében az államvasutak mentén egy nappal előbb kell elindulni, hogy az ember a törvényszék vagy pedig a megye székhelyére jusson. Engedelmet kérek, akkor, mikor a vonatok