Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

35. országos ülés 1906 Julius 23-án, hétfőn. 269 nek különösen nagy súlyt, a gyakorlati rész rovására. Ezeket a tanterveket tehát átnézendőknek tartom, különösen abból a tekintetből, hogy elimináltassék a sok elmélet és inkább a gyakorlatra fektettessék a fősuly.: A vasutasokra nézve szintén van egy megjegyzésem. Általánosan ismertes dolog, hogy a vasút Magyarország egyik legmagyarabb intézménye és a vasutasok egyik legmagyarabb hivatalos testülete az országnak. Épen ezen sajátságánál fogva ez a testület a legutóbbi időkben sok inzultusnak, sok méltánytalanságnak és igazságtalanságnak volt kitéve, különösen az előmenetel szempontjából. Kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék ebben az irányban is kiterjeszteni szives figyelmét és a hol sérelmek történtek, azokat orvosolni. Igen fontosnak tartom a kereskedelmi törvény átdolgozását is, mert az a rombolás, a melyet különösen a pénzszövetkezetek, az életbiztosító társaságok elkövetnek, le sem irható. Ugyancsak ajánlom továbbá a kereskedelemügyi miniszter ur szives figyelmébe a vasúti igazolványok ügyét is, különösen az állami tisztviselők szempontjából, a kik vasúti igazolványt, tehát kedvezményes vasúti jegyet élveznek. Kívánatos volna, hogy az ilyen tisztviselők családtagjai részére is találtassák valami modalitás, melynek alapján könnyebben kaphatnák meg a vasúti kedvezményt. Azonkívül kitérj esztendőnek vélném ezeket a kedvezményeket a közigazgatási tisztviselőkre is, a mennyiben ezek ugyancsak állami teendőket végeznek. (Mozgás.) Tudom, hogy mumus ez, a melytől meglehetős sokan irtóznak ; azonban meg vagyok győződve, hogy ha a szemébe nézünk, nem lesz oly félelmetes, különösen akkor nem, ha csekélyebbre szorítjuk le a szabadjegyek számát. Ezen a téren igen sok visszaélés van. Ezek volnának a kereskedelmi tárczára vonatkozó általános és rövid megjegyzéseim. Miután az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur iránt határtalan bizalommal viseltetem, (Elénk éljenzés), másrészről pedig tudom azt, hogy mellette olyan egyén működik, a kit már nagyon régen van szerencsém ismerni, a ki különösan az ipar és még különösebben a háziipar fejlesztése terén igazán úttörő munkát" végzett (Igaz! ügy van!) és a ki oda törekszik, hogy az ipar minden téren istápoltassék, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Csányi Sándor! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Bocsánatot kérek, szabad szót kérnem ? Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Csak nagyon röviden válaszolok az előttem szólóknak, nehogy túlságosan összegyűljön a válaszra váró anyag. (Helyeslés.) A mi Miháli Tivadar t. képviselőtársam megjegyzéseit illeti, ezeknek statisztikai részét nem tudom, hogy a t. képviselő ur honnan vette. (Mozgás. Miháli Tivadar a terembe jön.) Ismétlem a t. képviselő ur iránti figyelemből, hogy nem tudom, honnan vette statisztikai adatait, a melyek az enyéimtől teljessn elütök. De az ő vasúti politikai elméletét sem vagyok képes elfogadni; mert szerintem a vasutak nem tekintendők adózási eszközökül, (Élénk helyeslés.) hanem azok igenis az ország közgazdaságának fejlesztő eszközei és a vasúti politikát minden vonatkozásában ebből a szempontból kell megítélni. (Elénk helyeslés.) Ha teöát ipart akarok fejlesztsni, vagy valamely kereskedelmi ágat akarok teremteni, nagy készséggel fogok ezen czélokra refakcziákat adni. (Helyeslés.) Ezen irányban Németország útmutató példával jár előttünk. Figyelemmel kíséri ugyanis azt, hogy a külföldön hol, mely czikkre van nagyobb szükség és ha ezt megtudja, azonnal abban az irányban leszállítja vasúti tarifáját, ha kell, még az önköltségen alul is azért, hogy azt a német terméket tömegesen oda lehessen árasztani. Látja a t. képviselő ur, hogy az ő vasúti elmélete Németországban sincs elfogadva. (Derültség.) IVSiháli Tivadar : Németországban van háromszáz millió felesleg, ott az ilyet meg lehet tenni, de nálunk . . . Elnök: Ne méltóztassék ujabb szónoklatot tartani. A képviselő ur épen most végezte beszédét, ne méltóztassék hát megint szónokolni, a házszabályok szerint ehhez ninc? joga. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: A t. kéj)viselő ur benyújtott három határozati javaslatot. Az első és harmadik a kereskedelemügyi tárczához tartozik, a második tudtommal nem. Kijelentem, hogy egyiket sem fogadhatom el. (Helyeslés.) A mi Vizy Ferencz t. barátom megjegyzéseit illeti, biztosithatom őt, hogy a háziipar fejlesztése szivemen fekszik, sőt nagy gonddal folytatom azt, a mit egyébiránt elődeim is bizonyos fokig megtettek, t. i. ott, a hol látom, hogy valami háziipar fejlődésképes, ott ezt a fejlődést előmozdítom gépek és más eszközök szolgáltatásával. (Elénk helyeslés.) Az iparoktatásra vonatkozólag beszédemben röviden bár, — mert egyebekről is röviden szóltam — megjegyeztem, hogy kiváló gondom lesz arra, hogy ez az oktatás gyakorlati téren mozogjon. Meg is mondtam többek közt azt, hogy tanoncziskolákat akarok szervezni; megmondtam, hogy a már ipart űzők tökéletesbitését mesteriskolákkal akarom előmozdítani. A mi a vasutasokat illeti, kétségtelen, hogy ezek kiválóan érdemes tényezői a magyar közgazdaságnak és a kereskedelmi kormány mindenkép méltányolja is érdemeiket. De bizonyos, hogy mivel ők szükségszerűleg igen nagy létszámot képeznek, ennek folytán minden I reájok vonatkozó intézkedés mély megfontolás tár-