Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

85. országos ütés 1906 Julius 23-án, hétfőn. 265 betéti kamat alig 2%. Természetesen, ha 2%-os a betéti Icámat, nagy tőke szükségeltetik ahhoz, hogy az ember megéljen belőle. De ha nálunk valakinek 12—20.000 koronája van, 6% mellett kap 1200 koronát, ebből biztosan megélhet és azt nem fekteti vállalatokba. Ha a kormány intézkedni fog, hogy a kamat leszállittassék, ha a kormánynak gondja lesz arra, hogy a földmivelő-osztály jobb helyzetbe jusson, s adósságát könnyebben törleszthesse, a tőke újból felszabadul s akkor a mi tőkénk is elegendő lesz iparfejlesztési czélokra. Az előadó ur és a kereskedelmi miniszter ur felszólalásából meggyőződtem, hogy a kereskedelemügyi tárczában igen fontos szerepet játszik a vasúti forgalom. A vasút egy nevezetes közgazdasági tényező, mely a forgalmat lebonyolitja. A kereskedelmi tárcza legnagyobb bevétele a vasúti bevétel, a mely kiteszen 251,600.000 koronát, a kiadás ezzel szemben 162,883.800 korona; az üzleti felesleg 88,717.200 K. Ebből első tekintetre ugy tűnik fel a dolog, hogy a vasúti forgalomnak és illetőleg a m. kir. államvasutaknak az évi tiszta jövedelme 88,000.000 korona. De ha közelebbről nézzük és kutatjuk az állami költségvetést, nagyon könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a költségvetésben sehol sem foglaltatik olyan tétel, a mely azt mutatná, hogy a vasutakba befektetett tőke kamatai törlesztettek volna; tehát ez az üzleti felesleg nem felel meg a valóságnak. Lássuk, hogy tulaj donképen mennyit fordit az állam az államvasutakba befektetett tőkének törlesztésére. 1903-ban az állami közadókból az államvasuti kölcsön törlesztésére nem kevesebb, mint 12"6 millió korona fordittatott. Ha most megint tekintetbe veszszük, hogy ugyanennek az államvasutnak a jövedelemből a befektetett tőkének törlesztésére bizonyos részt kell fordítani, meggyőződünk arról, hogy az az összeg, a melyet az államvasutak adósságainak törlesztésére forditani kell, kitesz 97"1 milliót, legalább 1903 év végén ennyit tett ki, s valószínűleg ma is annyit tesz ki. Tehát, ha a mérlegben mutatkozó felesleget összehasonlítjuk azzal az összeggel, a melyet az államvasutak tőkéjének törlesztésére forditani kell, akkor 10 millió hiány mutatkozik, nem a vasút jövedelmét illetőleg, hanem az állampénztárban mutatkozik ez a hiány. Itt van egy kimutatás, a mely az utolsó két évtizedben az állami gazdasági mérleget tünteti fel és annak van egy külön rovata, a melyben határozottan ki van tüntetve, mennyit fizetett az állam az államvasutakra. 1883-ban fizetett 36-4 milliót, 1884-ben 52 milliót és egészen 1903-ig itt vannak az adatok. Ezen adatok szerint húsz év alatt az államvasutakra összesen 638"7 milliót fizetett. Ha most tekintetbe veszszük, hogy az utolsó három év, t. i. az 1904., 1905. és 1906. év nincs beszámítva és KÉPVH, NAPLÓ. 1906—1911. II. KÖTET. ha a jelenlegi állapotból konstatáljuk, hogy körülbelül 10 millió a hiány, a mit tulajdonképen az állam kell hogy ráfizessen a vasutakra, összesen 685 millió korona az az összeg, a melyet az ország az államvasutakért áldoz és fizet. Tegyük fel most a kérdést, hogy vájjon ezen óriási áldozattal szemben, a mit az állam az államvasutakért hoz, azért, mert a vasúti adminisztráczió talán nem helyes, minő közgazdasági hasznokat nyer az állam? Ez egy problematikus kérdés. Tény az, hogy ma a tudomány és a gyakorlati élet elismeri, hogy akkor, mikor a vasúti díjszabásokat kell megállapítani, figyelembe kell venni ugy az államgazdasági, mint a közgazdasági szempontokat és oly összegeket kell megállapítani, hogy az államvasutak veszteséggel no dolgozzanak, a mi kitűnik abból, hogy pl. Poroszország nemcsak hogy törleszti az államadósságokat a vasúti jövedelmekből, hanem tiszta feleslege is van. És ha keressük azokat az okokat, hogy miért és bonnan származik az, hogy az államvasutak nem hoznak annyit, hogy az államvasutak jövedelméből az állam által befektetett tőke törlesztési összege is kikerüljön . . . Szterényi József: Négy és fél százalékot hoznak! Miháli Tivadar : Akkor miért hárították az utolsó húsz évben az adózók terhére a 638"7 milliót ? Én tisztán az államvasutakra szorítkozom és azt mondom, hogy az egy vállalat, azt kezeli az állam, ennek a vállalatnak be kell hoznia mindenekelőtt a kiadásokat és a kiadások közé kell számítani azon törlesztési összeget, a mely szükségeltetik arra, hogy az államvasutak megváltására az állam által fizetett tőke törlesztessék. Én máskép ezt nem tudom elfogadni, és más értelme ennek nem lehet, ez a valódi értelme, s ha mi tovább ezen az utón haladunk, ha t. i. minden évben ennél a tételnél 10 millió deficzit lesz: a következő húsz év múlva odajutunk, hogy csak a törlesztésre 1200 millió koronát kell évente fizetni. T. ház! Én ugy a vasúti, mint az állami mérlegekből és különösen a dr. Szabolcsy Antal által megirt igen tanulságos és igen érdekes könyvből ezeket a kimutatásokat szembeállítottam és konstatálom, hogy tulajdonképen nem az az oka, hogy az államvasutaknak nemcsak jövedelmük nincs, de sőt deficzit van: hogy az adminisztráczió rossz volna és hogy talán a személyzeti és dologi kiadások túlságosan nagyok, mert hiszen, hogy a személyi kiadások nem felelnek meg a mostani társadalmi viszonyoknak és kívánalmaknak, az bebizonyult a legközelebbi vasúti sztrájk alkalmával, a midőn a kormány kénytelen volt az államvasutasok jogos igényeinek kielégítésére 6 és fél millió koronát pótolni. De ez sem elég és már akkor tett a kormány 34