Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-34

34. országos ülés 1906 Julius 21-én, szombaton. 245 vidékre jellemző fajok, egy-egy alma- vagy körtefaj legyen országosan és talán európaszerte is nevezetessé. {Helyeslés.) Ez a termelés ós a telepítés kérdése. A másik nagy kérdés az értékesítés kérdése. Elismerem, hogy itt is nagyon sok dolog történt. Személyesen láttam és tapasztaltam a gazdasági intézetekben, kertészeti tanintézetekben és másutt mindenféle .kísérletet; azonban még sincs ezen a téren úgyszólván semmi eredmény. Az egyetlen nagyobb, a központban fekvő intézmény a magyar gazdák vásárcsarnok-ellátó szövetkezete volna. Nos hát évek óta kísérletezek azzal, hogy üzletet tudjak velük kötni és minden alkalommal oda lyukadtunk In, hogy a finom gyümölcsöt felszállítottuk és végül kevesebbet kaptam a gvümölcsért, mint a mennyit a szállítási költség kitett. Pedig ez magyar intézmény, gazdák intézménye, vezetői között igen jónevü emberek vannak, és igen jó üzletet csinálhatna, ha arra szorítkozna, hogy a gyümölcstermelés terén a finom gyümölcsöt a nagyobb uradalmaktól és birtokosoktól felszállítaná Budapestre, ellátná a budapesti piaczot és exportra is dolgozhatna. Épen azért, mert ez az intézmény ilyen gyalázatosan rosszul működik, a finom gyümölcsöket Magyarországba szégyenszemre Tirolból hozzák és fizetjük Budapesten koronájával és forintjával azt a körtét, a melyet felszállíthatnánk a vidékről és eladhatnánk öt krajczárjával; de nem vagyunk képesek felszállítani ugy, hogy egy krajczárt is kajjjunk. Nem is az a baj, hogy nem termelnénk mi is elég finom gyümölcsöt, nem tudnánk pakkolni és szállítani, hanem a baj az, hogy nincsen olyan fajta szövetkezetünk, intézményünk, a mely felismerné ennek a kérdésnek közgazdasági horderejét, a mely nemcsak abban nyilatkozik, hogy a meglevő termelést értékesítsük, hanem arra is irányul, hogy a termelést fokozzuk, mert hiszen erre Magyarország földje, klímája, értelmisége és lakosságának munkája folytán egyaránt alkalmas. Ezt az értékesítést tehát a magyar társadalomnak sok minden hibája folytán szintén országosan kell szervezni. A t. miniszter urnak különösen a gyümölcsértékesitő szövetkezet dolgát ajánlom figyelmébe. Különböző nagy gyümölcstermelő vidékeken lehetséges ilyen szövetkezeteket felállítani, talán a fővárosban lehetséges volna egy nagyobb közjjonti szövetkezetet létesíteni, a mely az exportra menő gyümölcsöt átvenné és kivinné. A magyar gazdák vásárcsarnok-ellátó szövetkezetére vonatkozólag pedig azt hiszem, hogy ez a felszólalásom is hatni fog abban az irányban, hogy ők a bajokat és a visszaéléseket megszüntessék, és ez az intézmény talán kiforrja magát oda, hogy a nagyobb mennyiségben felkerülő finom gyümölcsöt az ő révén értékesíteni és a budapesti piaczot ellátni lehet. A tételt különben elfogadom. Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A földmivelésügyi miniszter ur kíván szólni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Engedje meg a t. ház, hogy egész röviden reflektáljak az e tételnél elhangzott észrevételekre. Azt az elvet, hogy szabályképen a gyümölcsfacsemetéket nem adjuk ingyen, fentartani szándékozom, nemcsak azért, a mint azt gr. Benyovszky képviselőtársunk annak idején megjegyezte, mert az ingyenadományt népünk nem igen szokta megbecsülni, (Igaz! Ugy van!) hauem azért is, mert nem kellene népünket ahhoz szoktatni, hogy mindent az államtól s mindent ingyen várjon. (Helyeslés.) De ez nem zárja ki, hogy kivételképen és különösen egyes figyelemre méltó esetekben ilyent ingyen ne adjunk, és én csak örvendenék, ha volnának az ország vidékén szövetkeztek, a melyek a közvetítésre vállalkoznának. A községi faiskolák dolga törvényben van szabályozva. Azonban meg kell vallanom, hogy a községi faiskolák létesítése csak kevés helyen vezetett sikerre, legtöbbször az intelligenczia hiánya miatt. Mindenesetre óhajtom e kérdés megoldását, és pedig ugy, hogy a főszempont az legyen, hogy akár járási, akár községi faiskola az mindegy, csak faiskola legyen, a honnan az illető vidék szükségletét fedezhesse. Teljesen igazat adok a képviselő urnak abban, hogy nekünk a gyümölcstermelést elsősorban azokon a vidékeken kell ápolnunk, a melyek jó gyümölcstermő vidékeknek tekintetnek. Igaz, hogy az Alföldön is megterem a gyümölcs, de vannak ott egyes vidékek, a hol a gyümölcstermelés csak kivételesen sikerül. Attól ne tartson a képviselő ur, hogy az állami faiskolákat beszüntetjük. Bármi erős agitáczió történjék is e tekintetbon a magán faiskolák részéről. Magyarországon elég tere van még a magán és az állami faiskoláknak is. (Igaz! Ugy van!) Az kellene, hogy számuk kétszer, háromszor annyi legyen, mint a mennyi ma. Megállhatnak egymás mellett és szükséges és helyes, ha bizonyos verseny fejlődik ki közöttük. Magam is azt az elvet követem, a mit itt a t. képviselőtársam hangoztatott, hogy t. i. iparkodjunk, különösen az állami faiskolákban, lehetőleg kevés fajt termelni. A régebbi időkben ép az volt a hiba, hogy túlsók fajt termeltünk, már pedig kivitelre csak kevés, de jó fajjal lehet dolgozni. (Igaz! Ugy van!) Legnehezebb e tekintetben az értékesítés kérdése és pedig nemcsak a gyümölcsnél, de a többi ágazatoknál is. Ha szövetkezetek alakulnak, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, a