Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-34

240 34. országos ülés 190b' Julius 21-én, szombaton. De ebből nem az következik, hogy államilag nem kell telepítenünk, hanem a magyarságot fel kell hívni oly társadalmi munkára, a minőt az urak végeznek a románok közt, a kik itt minduntalan a farkas és bárány meséjét tálalják fel és azt mondják, hogy a magyarokat telepitjük kizárólag, a miben van valami, de nem mondják azt, hogy ott meg a román pénzintézetek vannak, a melyek szervezve hálózzák be egész Erdélyt és kizárólag románokat telepitenek. (Élénk ellenmondás a középen.) Bocsánatot kérek, az urak beszélhetnek . . . (Zaj a középen.) Elnök: Csendet kerek, ne méltóztassék közbeszólással zavarni a szónokot! Lengyel Zoltán : ... az alföldi képviselőknek, kik a románokat csak hirből ismerik, de nem beszélhetnek nekem, a kinek sokkal több román választóm van, mint magyar és a ki közöttük születtem, nagyon jól ismerem és nagyon szeretem őket, mert én soha különbséget román ember és magyar ember közt nem teszek. De mig önök itt az állami kormányzat figyelmét felhívják, hogy az állami pénzekből ne telepítsen kizárólag magyarokat. . . Brediceanu Koriolán: Ez a mi pénzünk is! Lengyel Zoltán: ... addig önök kizárólag faji, román pénzügyi szervezeteket tartanak fenn, a melyekbe a feloszlatott comité betelepedett és mig az azelőtti politikai szervezetükhöz a hatóság hozzáférhetett, most csináltak a kereskedelmi törvény védelme alatt működő gazdasági szervezetet, a melynek keretén belül az akczió egy része lefolyik és a magyar birtokosok földjét megvásárolják kizárólag románok számára. (Felkiáltások a középről: Csak egy esetet mondjon !) Elnök: Csendet kérek! Lengyel Zoltán: Nem találok ebben emberi szempontból rosszat, mert az természetes dolog, hogy mindenki jobban szereti a maga fajtáját. De ha önök ezt csinálják, akkor ne vegyék rossz néven, ha másrészről mi ugyanezt csináljuk. Én nemcsak odáig megyek a miniszter úrral szemben, hogy állami telepítéseket csináljon, hanem odáig kell menni a magyarságnak, hogy a magyar társadalom csinálja meg az ellenakcziót a maga teljes erejével, (Helyeslés.) hogy az állami telepítést nélkülözbetővé tegye és akkor ezen a téren teljes sikert fog aratni. (Felkiáltások a középről: Nincs ellene kifogásunk!) Rá kellett, t. ház, mutatnom a t. urak jiolitikájára, a kik itt azokkal szemben, kik a kérdést nem értik, játszszák a bárány szerepét, a kik folytonosan kérnek, könyörögnek és az éhezésről beszélnek, szóval a kik idebenn bárányok, odakünn pedig harapnak, mert ott farkasok a magyarsággal szemben. A román pénzintézetek dolgát én igen jól ismerem. Szeretném, ha a magyar pénzintézetek tudnának ugy dolgozni. Ámde e pénzintézetek erdélyi része kizárólag jjénzügyi szervezet, mert fogalmuk sincs arról, hogy a magyarsággal szemben nagy kötelezettségeik vannak. (Felkiáltások a középről: Tessék kioktatni őket!) A román pénzintézetek azonban fajszervezetek, mint pl. a szilágysomlyói Sylvania, mely megalakult 100.000 K. alaptőkével és a mely már az első év után produkált 39.000 K tiszta jövedelmet, a melyikből, ha jól emlékszem, 14 vagy 17 ezer K jutott kulturális czélokra. Farkasházy Zsigmond: A román bankok megnyúzzák a román népet. (Nagy zaj.) Lengyel Zoltán: Azt kérdeztem, hogyan lehetséges olyan politikát csinálni, a melynek értelmében 39 százalék tiszta jövedelmet produkálnak, hiszen akkor nyúzzák a népet és mivel legelső sorban a románok veszik kölcsön a pénzt a román pénzintézetektől, tehát a románokat nyúzzák. Erre nekem ezt felelték: ez a mi politikánk. (Mozgás.) Azt mondtam erre, annyi emberszeretet csak van az urakban, hogy saját pénzintézeteik a saját fajukhoz tartozókat nem fosztják ki teljesen, mire azzal válaszoltak : »nem tesz semmit, nekünk első feladatunk a román középosztályt teremteni és azt megteremtjük akkor is, ha a román parasztot tönkre tesszük. Mikor tönkre ment a román paraszt, akkor vagy kivándorol, vagy annál borzasztóbb módon fog fellázadni a magyar ellen . . . (Elénk ellenmondás a középen.) Egy hang (a középen): Hazabeszél! Lengyel Zoltán: . . . s mi hivatkozhatunk arra, hogy nézzétek, a magyarok tették tönkre ezeket az embereket.« (Nagy zaj és mozgás.) Engedelmet kérek, az urak beszélhetnek itt jól is, rosszul is, de beszedőket én csak egyféleképen értem, mert én egyféleképen ismerem önöket. Én belőlem nem a romángyülölet, hanem a románszeretet beszél, mert az Isten mentse meg a román népet az olyan barátoktól, mint ők a mostaniak. (Helyeslés balfelöl. Zaj a középen.) Farkasházy Zsigmond: Erre tudunk bizonyítékokkal szolgálni! Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi miniszter ur kivan nyilatkozni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. képviselőház! B. Bánffy Dezső igen t. képviselőtársam figyelmembe ajánlotta, hogy a benyújtandó telepítési törvénytervezetnél gondoskodás történjék az iránt, hogy megfelelő dotáczióval eszközöljük a telepítést, hogy sikerét biztosítsuk. Bátor vagyok utalni arra, hogy abban a törvénytervezetben, a mely igen t. képviselőtársam kezében van, van olyan rendelkezés, a mely az ő kívánságának részben megfelel, L'» lm RiZ ÍX: rendelkezés van felvéve, hogy a telepesek, ne legyenek kénytelenek feltétlenül abban az árban venni át a telepeket, a mely árban a birtokot az. állam megszerezte, hanem módjában