Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-28
28. országos ülés 1906 Julius ik-én, szombaton. 15 Tehát ez a két terület, az osztrák és a magyar vámterület igenis kifelé egységesen fog jelentkezni, s egységes osztrák és magyar tarifa fog ott alkalmaztatni. Azt mondtam nekik . . . Lázár Pál: Azonos, nem egységes! Széll Kálmán: Azt mondtam nekik: hát ne tessék nevezni közösnek, magyarnak vagy osztráknak, hanem azonosnak. Mit tesz az, hogy a kettő azonos? Azt, hogy ugyanazon tételekkel bir. Azt hiszem, ezt tagadni senki sem fogja. Ebből állt okoskodásomnak veleje. Abból, hogy én tiz esztendőről beszéltem, senki nem magyarázhatja ki és le nem vonhatja, a mit némely lap rámfogott és a mit a t. képviselő ur jónak látott itt szóvátenni. Ellenkezőleg, én Magyarország jogait és érdekeit védelmeztem tőlem telhetőleg és ebben a kérdésben is csak annyit mondottam, annyit mondok, — és azt hiszem, ezt aláírják önök is mind — hogy a mennyiben Magyarország tiz esztendőre szerződés alapján fentartja a közös állapotokat, igen természetes, hogy ezen tiz éven belül szerződés keretében Ausztria nélkül azt változtatni nem fogja. Ez, gondolom, minden szerződés alapja és elementáris fogalma. Én ezen tul nem mentem. Ezt a rektifikácziót meg kellett tennem, nehogy félreértés támadjon abból, a mit a t. képviselő ur mondott. (Helyeslés.) Lázár Pál: T. ház! Elnök: Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Lázár Pál: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén. Elnök: Megadom a szót t. képviselő urnak félremagyarázott szavainak rövid helyreigazítására. (Mozgás balfelöl.) A házszabályok szólnak igy, nem én mondom. A házszabályok erre vonatkozó része ugyanis igy szól (olvassa): ». . . szavai félremagyarázását röviden helyreigazítani . . .« A házszabályokhoz kell alkalmazkodnunk. Lázár Pál: Széll Kálmán t. képviselőtársam Bécsben bizonyos nyilatkozatot tett. Én ezt, mint nagyon helyesen méltóztatott megjegyezni, egy bécsi lap, nevezetesen a Neue Freie Presse . . . Széll Kálmán: Ott sem volt ugy! Lázár Pál: . . . czikke nyomán hoztam «lő. Ez a lap ugy látszik, mint a mostani nyilatkozatból halljuk, tisztán ráfogással ólt. Széll Kálmán: Nem ugy van benne! Lázár Pál: Helyesebbnek találtam volna, hogyha a t. képviselő urnak ilyen nagyfontosságú nyilatkozatai ottan reprodukáltattak, ha az nem felel meg a tényeknek ugy, a hogy reprodukáltatott, akkor vett volna magának fáradságot ... Rakovszky István: Felesleges lett volna! A lapok hazudoznak. Lázár Pál: . . . hogy röviden rektifikálja, mert abból indulok ki, hogy: qui tacet, consentire videtur. (Ellenmondások, a középen.) Természetesen a Pressére semmiféle hivatalos . . . Elnök: (Csenget.) Bocsánatot kérek, a képviselő urat figyelmeztetem, hogy nem azon czimen szól, a mely czimen szót kért. Polémiára ezen a czimen nincsen joga a képviselő urnak. Lázár Pál: Miután nincsen módomban kifejteni, hogy tulajdonkéjjen miben lettek félreértve az én szavaim és miután nem akarom, hogy felszólalásomban folytonosan megzavartassam, kérem a t. házat, adjon engedelmet arra, hogy röviden válaszolhassak Széll Kálmán képviselő urnak. Elnök: Megadja a ház az engedélyt? (Igen!) Tessék! Lázár Pál: Örömmel hallottam, hogy milyen nagy befolyást vett Széll Kálmán t. képviselőtársam a kvóta eldöntésére nézve. De én a bizottság határozata és az ő mostani érvelése közt nem látom a teljes logikai összefüggést. Azt mondja a képviselő ur, hogy a magyar kvótabizottságban érvényre emelte azt a felfogást, a melyet mindannyian osztunk, hogy a közös költségekhez Magyarország csak az ország teherviselési képessége arányában járulhat hozzá. Ha erre az alapra méltóztatott állani, hogyan járulhatott hozzá ahhoz, hogy a 34'4 arány föntartassék? Hiszen köztudomású, hogy ezt az alapot annak idején a kiküldött kvótabizottság nem az ország teherviselése alapján, hanem az állami jövedelmek arányában állapította meg ! Igy tehát a határozat nem fedezi a kiindulási pontot, hanem sokkal alacsonyabb kvótát fogadott volna el. Nekem tudomásom van arról, hogy a bizottságban ülő 48-as képviselőtársaim akartak is alacsonyabb kvótát elfogadtatni, de egyszerűen leszavazták őket. Ha az ország teherviselési képességét fogadjuk el kulcs gyanánt, akkor nem kapunk nagyobb számot, mint 26'4-et. És méltóztassék elhinni, t. képviselő ur, nem olyan veszély nélküli a mostani kvótamegállapitás. Méltóztassék elolvasni az osztrák képviselőházban elhangzott beszédeket; ott Scbönerer már kijelentette, hogy elvárja az osztrák császártól, hogy ne mindig a magyar álláspontra helyezkedjék, hanem fölváltva, fogadja el egyszer az osztrák álláspontot is és állapítsa meg a szerint a kvótát. Már most egészen más volna az állapot, ha a magyar kvótabizottság 26'4 százalékot ajánlott volna meg, a mely épen 8 százalékkal kevesebb, mint a mostani arány — szemben az osztrákok álláspontjával, a kik indokolatlanul 8°/o-al többet kértek — akkor 0 felségének nem lett volna más választása, mint megmaradni a 34'4 aránynál. Tehát tekintettel a felséges úrra való ezen merész hivatkozásra is, helyesebb lett volna, ha a
